Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Pop-up múzeum és kiállítás a Néprajzi Múzeum új, külső helyszínén a Nyitva! Fesztivál keretében. Tárgymutató, ahol minden hang számít.
Tárgymutató és állatsimogató
A magyarországi múzeumi gyakorlatban egyelőre szokatlan megoldást választott a Néprajzi Múzeum és a MaDok-program, hogy láthatóvá tegye magát a város terében. A Nyitva! Kiadó Üzletek Fesztiválja keretében a Lövölde téren nyitottak pop-up kiállítóteret, ahol október 18-ig látható a Tárgymutató című kiállítás jelenkori tárgyakkal, és sok történettel. A Néprajzi Múzeum weboldalán 2013 januárjától olvasható A hónap kortárs műtárgya című online sorozat: repülőgépablak, molinótáska, kindertojás figura, szandál, biciklitároló, fotel, makett, csizma, öngyújtó, építőjáték, pulóver, kávésdoboz, tálca, graffitis faldarab, műanyagkatona, lámpa, habverő, pisilő és szappantartó. A legfontosabb tárgyszavak: a fogyasztói kultúra, a társadalmi szolidaritás, a szubjektív és a társadalmi emlékezet, az utazás, az elvágyódás és a kivándorlás, a rendszerváltás, a háború, a nemzeti és a szexuális identitás és másság.Az eddig csak virtuálisan olvasható sorozat a számos múzeumban létező, kissé avítt és elcsépelt „hónap műtárgya” kategóriáját frissíti fel, mai emberekre, mai tárgyakra és mai történetekre hangolva. A sorozat és a koncepció kitalálója, a Tárgymutató kurátora Frazon Zsófia muzeológus – aki nem mellesleg az utóbbi évek egyik legfontosabb múzeumi szakkönyvét is jegyzi – tíz éve indította el a MaDok-programot, amely más múzeumokkal együtt a jelenkori társadalom kérdéseit, problémáit vizsgálja.
A kiállított tárgyak általában egy személyes történettel együtt kerültek a múzeumba. Ezek mellé rendelődnek Frazon Zsófia értelmező szövegei: jól megírt, szellemes, ugyanakkor kritikus és karcos írások. A Tárgymutató valójában nem egészen olyan, mint egy kiállítás – mondja Frazon Zsófia – ahogyan az állatsimogató sem ugyanolyan, mint az állatkert. Ez itt valóban egy bemutató, amelyből kiderül, hogy egy tárgynak hányféle rétege van, hogy az anyagi kultúra minket körülvevő darabjai mennyi történetet tudnak elmesélni, hogy mennyire más egy tárgy szöveg nélkül, a szöveg viszont csak akkor működik, ha hagyjuk, hogy elragadjanak minket a felvetett kérdések és problémák.
Hányszor vártalak ott a téren
A MaDok Labor már a tér másik oldaláról remekül kiszúrható, köszönhetően a hatalmas üvegablakoknak – és Gerhes Gábor ablakmatricáinak. Belépve tágas, de nem túl nagy, sűrű, de nem túlzsúfolt térbe kerülünk, ahol már a kézzel írt kreditfal és a molinóként működő fekete iskolai tábla is azt jelzi, hogy ez most valami más lesz, mint amit megszoktunk. A falakon üvegvitrin mögött a tárgyak – a hónap kortárs műtárgyai –, mellettük pedig falszövegként az értelmező leírások. A látogató kedvére bolyonghat is a tárgyak között, nincs kijelölve kötelező haladási irány. Ebben sem. A Tárgymutató legfőbb erénye ugyanis az intellektuális szabadság, amely megengedi a kényelmetlen kérdéseket, felajánl néhány választ is, de nem tol le semmit a torkunkon.
Az első szembeötlő tárgy egy rovásírásos öngyújtó, amelyen a HAZA szó helytelenül, HAZSA feliratként szerepel – elhiszem, egyébként szerencsére nem tudok rovásírásul. Ez a szélsőjobbos termék egy 19. század végi, ELJENAHAZA feliratú óralánccal került párba. A kettő összehasonlítása megmutatja, hogy miért veszélyes és kirekesztő az egyik, és – ósdisága ellenére – miért korszerű tárgy a másik. A szöveg megjelenése után egyébként egy szélsőjobbos portálon felháborodott cikk jelent azzal kapcsolatban, hogy a Néprajzi Múzeum – és a „liberális múzeumbogár értelmiségi” – miért csak akkor foglalkozik rovásírással, amikor fikázni lehet – akit érdekel itt elolvashatja Frazon Zsófia válaszát.
Erős színek, erős hang
Az 1 tárgy 1 nem 1 család című szöveg egy olyan, ételhordó doboz tetejéből átalakított szappantartóról szól, amely egy meleg pár, húszas évek végén járó fiatal férfiak tulajdona volt egészen 2014 júliusáig, amikor is a múzeumnak ajándékozták azt. Van-e szexuális, vagy társadalmi nemi identitása a tárgyaknak? Lehet-e valamit „meleg tárgyként” kezelni? A szappantartó a falon azt jelzi, van igény társadalmi párbeszédre és nyitottságra, van igény egymás és a másik megértésére akkor is, ha ezt a jelenlegi fősodorbeli politika titkolni próbálja. Ugyanez igaz a szappntartó mellett kiállított, shewee fantázianevű pisilőre, amely eredetileg a kurátor tulajdona volt. Funkciója szerint egyszerűen arra jó, hogy lányok tudnak vele állva pisilni. Fesztiválokon, vonaton, bokorban. Mindenhol, ahol tudvalevőleg kínszenvedés lányként pisilni, mert kényelmetlen, gusztustalan és szerencsétlen. Ez a kis cső alakú, pink színű tárgy megoldja ezt a problémát – és egyúttal számos kérdést felvet, amelyek tabut törnek, vagy törhetnek, ha elég hangosan szólnak. A tárgyat értelmező, Az erős színhez erősebb hang című szövegbennemcsak társadalomkritika és okos provokáció, hanem a kiállítás kulcsmegfogalmazása is ott van: “Az ilyen tárgyak egyszerre beszélnek a múzeumról és rólunk. Arról, hogy hol érezzük a határokat, hogy mit fogadunk el, és mit nem? Hogy miként próbáljuk-e oldani kétségeinket és fenntartásainkat, s megtaláljuk-e ehhez a megfelelő nyelvet?”
Zsupszkulcs és csúnya pulcsi
A labor plafonjáról lógó, felfújható, kék műanyag fotel a 2013. júniusi kortárs műtárgy volt, bár már a Néprajzi Múzeum 2006-ban rendezett legendás Műanyag kiállításában is látható volt. A tárgy és a szöveg a bútorok fukciójára kérdez rá. Ember és tárgy kényelmi viszonyait, a színek, formák és anyagok egymáshoz való viszonyát, alá-és fölérendeltségi szintjeit boncolgatja. A tárgyak megelevenednek, és egyszercsak valódivá válnak, a plafonról lógnak, vagy a sarokban állnak. Az egyetlen kakukktojás a Gradvolt Róbert által adományozott deszkás cipő, amely a Lövölde téren csak digitális kép formájában látható. Eredetije a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületének aulájában egy vitrinben van, az elgondolás szerint “zsupszkulcsként” működve. Nem ez az egyetlen utalás Harry Potter varázslatos világára: a 2014 májusi kortárs műtárgy, a pécsi Retextil Alapítvány újrahasznosított lámpabúrája, illetve a 2013 decemberi tárgy, a csúnya pulcsi kapcsán is előkerül. A csúnya pulcsi egyébként egy színes kötött darab, nemzeti trikolórral az elején. A történet szerint Joó Emese, a Néprajzi Múzeum múzeumpedagógusa 1987 és 1995 stoppolás közben használta – a trikolór tehát nem valamiféle nemzeti érzelemből, hanem merő praktikumból került az elejére. A szövegben nemcsak Harry Potter csúnya karácsonyi pulcsijai jelennek meg, hanem a Nemzetközi Csúnya Pulcsi Nap is, amelyet minden év december 5-én rendeznek. Felhívja a figyelmet arra, hogy az adományozás jó esetben nem póz, hanem kulturális magatartás. Nem feltétlenül viccből, mint a “csúnya pulcsi napon”, és nem csak akkor, amikor valamire már nagyon ráuntunk. Városok, terek, múzeumok, magas-és alacsony kultúra, tárgyak, emberek mozognak a Tárgymutatóban, és már értjük az állatsimogatós hasonlatot. Közelebb kerülnek a tárgyak, és személyesebbek a történetek. Erre remek példa a kindertojás figurák gyűjteménye, amely 2013 áprilisában szerepelt a sorozatban, A vitrinben sorakozó számtalan apró játékfigura nemcsak arról mesél, aki gyűjtötte őket – jelen esetben Sarnyai Krisztina, a Néprajzi Múzeum fotósa – hanem azt is láttatja, milyen vékony a határ személyes és közösségi, saját és múzeumi gyűjtemény között.
Én, te, ő
Senki ne gondolja, hogy a MaDok Laborban olvasható szövegek csakis azok számára érthetők, akik minimum esztétika szakot végeztek, sőt. Nagy erényük, hogy a hétköznapi tárgyak nem hétköznapi történetét bárki számára érthető módon mesélik el. A múzeumi élmény akkor működik, ha a másikon keresztül a látogató saját magával, saját világával, valóságával, tárgyaival kapcsolatban tehet fel kérdéseket, és ha abban a másikban, a másik tárgyában és történetében a sajátját is jobban kezdi érteni. A látogató pedig nézegeti a kindertojás figurákat, a csúnya pulcsit, a héber feliratos kávésdobozt, a pisilőt vagy a panelmakettet, és hagyja, hogy vezzessék a történetek emberekről, tárgyakról, hétköznapokról. Biztos és értő kézzel, erős hangon, kritikusan.
