Nem sokkal van nagyobb mázlijuk az angol nyelvterületeken élő gimnazistáknak amiatt, hogy igazi nagyságokat hívhatnak meg magukhoz beszelgetni, ha egyszer a hírességek hozzájuk sem jönnek el. Egy nyolc éves sztori látott most napvilágot a Huffington Postnak köszönhetően, amiben kiderül, hogy a New York-i Xavier Gimnázium tanulói 2006-ban több írót is meghívtak, hogy tartsanak nekik előadást, ám egyedül Kurt Vonnegut vette a fáradságot, hogy - ha meg nem is jelenik - legalább válaszoljon a fiataloknak. Alant az ő nagyon is jellegzetes stílusú válaszlevele olvasható.
Vonnegut levele
Kedves Xavier Gimnázium, Ms. Lockwood, és Messrs Perin, McFeely, Batten, Maurer és Congiusta,
Köszönöm barátságos hangvételű levelüket. Önök nagyon is tisztában vannak vele, hogyan vidítsanak fel egy élete alkonyán járó vénembert (84). Már nem vállalok nyilvános fellépéseket, mert leginkább úgy nézek ki, mint egy leguán.
De amit mondani akarnék, amúgy nem nagy ügy megoldani: a hangsúly minden művészet esetében a gyakorláson van, legyen szó zenéről, énekről, táncról, színjátszásról, rajzról, festészetről, szobrászatról, költészetről, prózáról, cikkről vagy esszéről. Nem számít, hogy jól vagy rosszul csináljuk, ha nem a pénz meg a hírnév, hanem a tapasztalatszerzés vezérel, és az, hogy kiderüljön: mi is van bennünk belül, ami táplálja a lelket.
Komolyan! Úgy értem, kezdjenek hozzá azonnal és legyenek művészek életük végéig! Rajzoljanak vicces vagy szép képet Ms. Lockwoodról, aztán mutassák meg neki! Táncoljanak haza suli után, énekeljenek a zuhany alatt, és így tovább! Rajzoljanak arcot a krumplipürének, játsszák el Drakula grófot!
Itt egy feladat mára, és remélem, Ms. Lockwood meghúzza azt, aki nem csinálja meg: írjanak egy hatsoros verset, bármiről, csak rímeljen. Nincs tisztességes teniszjátszma háló nélkül. Legyen a lehető legjobb, amire képesek. De ne beszéljenek róla senkinek és ne is mutassák meg, elszavalni sem kell, se a barátnőnek, se a szülőnek, de még Ms. Lockwoodnak sem. Rendben?
Tépjék inci-finci darabokra, aztán hajítsák bele egy nyilvános helyen található hulladéktárolóba (sic). Úgy fogják magukat érezni, mint aki máris dicső jutalomban részesült. Tapasztalatot szereztek, egy csomó mindent megtanultak saját magukról, és táplálták a lelküket.
Isten áldja mindnyájukat,
Kurt Vonnegut
A levél a volt gimnazisták szerint eredeti, írja a lap. A 2007-ben elhunyt írónak nem ez volt az egyetlen gimnáziumi válaszlevele. Állítólag 1973-ban felvette a kapcsolatot az észak-dakotai Drake Gimnáziummal, miután elégettek (más írók munkái mellett) 32 példányt az ő híres, Az ötös számú vágóhíd című könyvéből, mert "ördöginek" tartották a benne írottakat. "Dühösek vagyunk, kiábrándultak és szomorúak" - reagált akkoriban több, könyveikkel szintén áldozatul esett írótársa nevében az író.
