A Franciaországban élő kapuvári festőnő életművének fő állomásait most a Ludwig Múzeumban nézhetjük meg egymás mellett, érdemes.
Reigl Judit Űr és extázis című kiállítását nagy érdeklődés övezte múlt héten a Ludwig Múzeumban. Nem holmi véletlennek köszönhető, hiszen az ötvenes évek óta Franciaországban élő kapuvári festőnő nemcsak Európát, de Amerikát is meghódította. Az absztrakció hagyományait sajátos módon értelmező képeit a Műcsarnok és a debreceni Modem után most a Ludwig állította ki.
Az ötvenes években szürrealista galériában kiállító művész túlságosan szűknek tartotta a szürrealisták vizuális programjait, mindenféle módon igyekezett hát kitörni a kizárólag figuratív kifejezési módból. Így sajátos, nonfiguratív, írásszerű jelekkel kezdett kísérletezni, amivel jócskán megelőzte a korát. Reigl Judit a festmény nem a tudatalatti lenyomatának tekinti, hanem "szabadjára engedett testi energiákat befogadó felületnek" is.
Ami minket illet, leginkább a Homme (Ember, 1966-72) című sorozatának szinte bármelyik képét szeretnénk a falunkon tudni, ebben "fehér vagy fekete alapon sárga, piros és kék, függőlegesen ábrázolt emberi testekkel, testrészekkel, torzókkal szembesülünk", de legyen ez a mi bajunk.
A legtöbb kiállított kép magángyűjteményekből érkezett, de sok közülük Makláry Kálmán galériájáé. A kiállítás tematikusan, kronológiában haladva mutatja be a festőnő életművét, így nem marad hiányérzetünk, de az várható, hogy a Homme sorozat mellett, a Folyamat ('73-'85) és a Bejárat-kijárat ('86-'88) ciklusok képeit nézegetve is van min gondolkozni.
