Tényleg gyilkos vagyok, ha elvetettem a magzatom? Tényleg nem kellettem, ha örökbeadtak? Steve Rosenfield fotósorozata a társadalmi bélyegektől szabadítja meg modelljeit.
Mindannyiunknak vannak titkaink, amikről nem szeretnénk beszélni, vagy olyan adottságaink, élettapasztalataink, amelyeket egy külső szemlélő teljesen máshogy ítél meg, mint ahogy mi megéljük őket. Gyilkosként tekintünk-e arra a nőre, aki elvetette magzatát? Az örökbefogadott gyerekek tényleg senkinek nem kellettek? Számít-e, milyen neműnek születtem? Ha turbánt viselek, máris terrorista vagyok? Többek között ezekre keresi a választ Steve Rosenfield hatásvadásznak tűnő, de mégis inkább a társadalomtól magyarázatot váró, What I Be című fotósorozatával.
A projekt 2010-ben indult és többek között olyan embereket mutat be, akik az élet valamely területén származásuk vagy külsejük miatt ütköznek akadályokba, étkezési vagy testképzavarokkal küzdenek, krónikus betegségben szenvednek, vagy egyszerűen csak elegük van abból, hogy a társadalom egyetlen sztereotípiával azonosítja őket.
Hogy kinek mi fáj, azt Rosenfield a fotózás előtt egy érdekes feladattal derítette ki: annyit kért alanyaitól, hogy egészítsék ki az előttük lévő lapra felírt Nem a(z) _______ -om vagyok szöveget a legféltettebb titkaikkal. A magzatelhajtást gyilkosságnak ítélők által megbélyegzett fiatal például nő az abortusz szót választotta, a náci haláltáborokat megjárt idős asszony az ott töltött évekre utaló sorszám szóval egészítette ki a mondatot (a fotón aztán be is int Hitlernek), a karját elvesztett férfi pedig az amputáció szót írta be - mindannyian azt, amivel könnyen azonosítják őket, holott nem csak ennyiből állnak.
"A What I Be projekt teljes egészében az őszinteségről szól" - írja Rosenfield weboldalán. "A mai társadalom mindannyiunkat rákényszerít, hogy bizonyos módon nézzünk ki vagy viselkedjünk. Ha pedig eltérünk ezektől az elvárásoktól, elítélnek, kigúnyolnak, akár meg is gyilkolnak emiatt. Azért kezdtem el ezt a projektet, hogy megnyissam a kommunikációs csatornákat, hogy segítsek mindenkinek nyitott elmével és szívvel elfogadni a másságot".
Összesen 1100 fotó készült, Rosenfield pedig úgy tervezi, hogy a résztvevők gondolataival kiegészítve album formájában is kiadja ezeket. "Arra bátorítok mindenkit, aki végiglapozza majd az elkészült albumot, hogy képzelje bele magát minden egyes alany helyzetébe. Ha azt érzed majd, amit ők minden nap kénytelenek, akkor talán olyasmit is felfedezel, amit azelőtt soha" - mondta.
Ha kíváncsi az eddigi fotókra, akkor ezen a Facebook-oldalon nyomon követheti őket, ha pedig akár részt is venne a projektben, az itt található linken jelentkezhet.
