Peking történelmi kerületei rohamos tempóban tűnnek el a város térképéről az elmúlt évek fejlesztéseinek köszönhetően. A hutongokból álló belváros pusztulása pedig a kínai főváros társadalmi szerkeszetét is megbontja, és olyan közösségeket szakít szét, melyek az igazi Peking hangulatát tükrözték. Hutongnak azokat a 3-9 méter széles sikátorokat hívják, melyek a város rácsos szerkezetét adják meg, és amik nevüket a Jüan-dinasztia mongol alapítóitól kapták. Az ezekben a sikátorokban álló lakóházaknak jellemzően saját belsőkertje van, a tetők cserépmázasak, a lakók pedig nagycsaládokként viselkednek. Vannak olyan lakók is, akiket nem a lassan metropolisszá váló Peking ingatlanbefektetői raknak ki otthonaikból, hanem az újgazdag kínaiak, akiknek a szemében a hutongok státusszimbólummá váltak.
Két olasz építész, Marcella Campa és Stefano Avesani Instant Hutong néven társult, 2003 óta tanulmányozzák a kínai városok átalakulását. 2005 óta Pekingben élnek, és ideiglenes installációkkal próbálnak rávilágítani arra a városszociológiai problémára, mely Pekinget fenyegeti a robbanásszerű növekedés és fejlesztések miatt. Jelenleg is folyamatban lévő projektjük során festik le, díszítik ki a pusztulásra ítélt házak falait, melyhez olyan anyagokat is (újrafel)használnak, melyeket a helyszínen találnak, és apró kis részletekkel teszik játszótérré a területet. Az interaktív installáció színei és hangjai a pillanatok sorozatát definiálják, mely a főként városszociológiai munkásságáról híres Henri Lefebvre 1959-es elképzeléseit tükrözik. Ha figyelemmel kísérné projektjeiket, itt megteheti!
