Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szláv erdőszellem halálra csiklandozza, a sebészi maszkos japán feleség szelleme viszont fültől fülig felvágja a száját.
Csak néhány éve terjedt el Magyarországon a Halloween, mégis úgy tűnik, hogy az egyik legnépszerűbb ünnepféleség lett: egymást érik a Halloween témájú bulik, nem egy ismerősünk mondott le programot amiatt, mert megpróbálkozik a tökfaragással, és a lakóparkokban is egyre gyakrabban összeállnak a kölykök, hogy beöltözve cukorkát gyűjtsenek. A Halloween egyik legfontosabb része éppen ez: mindenki beöltözik valaminek, és így járja az utcákat. Bár az ijesztegetés már nem feltétlenül tartozik hozzá, nézzük meg, hogy a különböző kultúrákban milyen lények szolgáltak mumusokként. A vámpírt, Véres Máriát és Hasfelmetsző Jacket most kihagytuk a buliból, mert ők már anélkül épp elég nagy ismeretséget szereztek.
Bunnyman
Annak ellenére, hogy a nyúlember legendája nem valami régi, elég szépen beitta magát az amerikai kultúrába, több filmben és klipben is fel-feltűnik, mint a gonosz, vagy legalábbis valami misztikus megtestesítője. A Bunnyman-történetnek is több verziója létezik. Az egyik szerint ő nem más, mint egy nyusziruhába bújt gyilkos, aki baltával támad az áldozataira - jellemzően vasúti átkelőknél. Egy másik verzió szerint pedig egy elmebetegeket szállító vonat balesetének egyetlen túlélője, aki embereket és nyulakat nyúzott később meg.
Lesij
Úgy tartják, hogy a szláv mitológiában szereplő lesijek nem kifejezetten gonoszak, többnyire csak védik az erdőt és az állatokat, de időnként szeretnek elrabolni fiatal lányokat, és a barlangjukba csalni egy-két kalandort, hogy halálra csikizzék őket. Általában magas lényekként írták le őket, akiknek fűből és venyigéből van a szakálla, és gyakran lógnak farkasokkal és medvékkel. Egyébként ők is tudják változtatni a méretüket és utánozni ismerőseink hangjait.
Wendigó
Az észak-amerikai indiánoktól származik a wendigó legendája, ami legalább ezer alakot öltött már. Van, hogy hatalmas szőrös, medveszerű teremtményként hivatkoznak rá, máskor csontsovánnyá aszott emberként, aki rothadt szagot áraszt. A lényeg, hogy a wendigó meg tud szállni embereket, akik aztán vérszomjas kannibálokká válnak, és állandóan éhesek. Így aztán a wendigó egyúttal a kapzsiság egyik megtestesülése is lett.
Draugr
Óészaki (például svéd, dán, norvég vagy izlandi) nyelven szellemet jelent, a germán mitológia része. A Draugr olyan élőhalott, aki emberfeletti erővel rendelkezik, kedvé szerint változtathatja a méretét és a súlyát, és természetesen ő is rothadás szagot áraszt magából. További különleges képességei, hogy befolyásolhatja az időjárást, alakot válthat és belelát a jövőbe. Hatalmas szerencse, hogy általában kincseket védelmez, úgyhogy kedvtelésből nem jár gyilkolni.
Kuchisake Onna
Egy japán nő gonosz szelleme, akit a féltékeny férje eltorzított. Ettől kezdve egy sebészi maszkkal az arcán járkál, ami Japánban amúgy sem ritka. Ő annyiban különbözik a többi, náthája miatt maszkot viselő átlagjapántól, hogy vadidegeneknek szegezi neki a kérdést, csinosnak találják-e. Ha az áldozat nemmel felel, azonnal megöli egy ollóval. Ha igennel, akkor elhúzza a maszkot, hogy felfedje az eltorzított arcát. "És most?" - kérdezi. Ha az áldozat erre már nemet mond, meghal, ha igent, akkor Kuchisake Onna az ő arcát is felvágja fültől fülig. Az országban valódi pánikot okozott, amikor a hetvenes évek végén a felbukkanásairól terjedtek a hírek, a kormánynak közleményben kellett cáfolnia a létezését.
Fehér asszony
A fehér ruhás nő az egyik legelterjedtebb kísértettörténet, majdnem minden kultúrában megtalálható, így a magyarban is. Általában olyan szellemek ők, akik a szerelmük miatt bánkódnak, és visszajárnak a másvilágról, hogy az élőket zaklassák, A magyar fehér ruhás nő tragédiája viszont a hazaárulás: Géczy Julianna történetéből Jókai Mór A lőcsei fehér asszony címmel írt regényt. A történet szerint miatta esett el Lőcse városa, mert 1710-ben beengedte oda a császári csapatokat. Később aztán megkínozták majd Győr piacterén lefejezték.
