Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Micimackó megjelenésének 87. évfordulóján micimackós tényeket közlünk. A latin fordítás például bestseller lett.
1926 októberében, azaz 87 éve jelent meg Alan Alexander Milne brit író első Micimackó-kötete, ennek alkalmából összeszedtünk néhány vicces tényt a világ leghíresebb medvéjéről és társairól.
Tudta például, hogy Micimackó eredeti nevét, a Winnie-the-Pooh-t Milne még kötőjellel írta, azonban amikor Disney 1961-ben megkaparintotta a jogokat, gyorsan elhagyta a sok kötőjelet, nehogy összezavarodjanak a nézők? Gyerekeink kedvenc mackójának a neve amúgy eredetileg Edward volt: Milne fia, Christopher Robin (aki a magyar fordításban a Róbert Gida nevet kapta Karinthytől) még egyéves születésnapjára kapta a teddymackót, a Teddy pedig az Edward név becézett formája.
A névváltoztatásra egy 1920-as londoni állatkerti látogatás után került sor: ekkor érkezett egy fekete medve az állatkertbe, aki a kanadai hadsereg Winnipeg nevű ezredének volt a kabalállata, ezért viselte a Winnie nevet (ami amúgy lánynév lenne). "Pooh" egy játékhattyú volt Milne Amikor még kicsik voltunk című könyvében, a két állatnévből alkotta meg Christopher Robin a Winnie-the-Pooh nevet régi Edward medvéjének.
De Milne fia nemcsak a főszereplő elnevezésében segítette apját, a karakterek legtöbbje szintén az ő játékai után kapta a nevét, leszámítva Bagolyt (Owl), Nyuszit (Rabbit) és Ürgét (Gopher). Bagoly és Nyuszi Ernest Ernest Shepard, Milne illusztrátorának a kreációja, aki változatosabbá akarta tenni a karaktereket, a történethez pedig csak sokkal később, 1977-ben csatlakozó Ürge már a Disney találmánya.
Róbert Gida amúgy osztozott a játékparkon a család kutyájával: ez például elég hiteles magyarázatot adhat Füles elveszített farkára. Sajna a feljegyzések szerint az eb szeretete olyan túláradó volt, hogy az eredeti Malacka egy ízben teljesen áldozatul is esett neki, szerencsére Milne még időben tudta helyettesíteni egy hasonmással.
A Micimackó történetek világszerte döntögették a könyveladási rekordokat, számtalan nyelvre lefordították, az 1958-as latin kiadás (Lénárd Sándor fordította!) pedig felkerült a New York Times bestseller listájára, a nem angol nyelvű könyvek közé. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy latin nyelvű könyv megjelent a listán.
Érdekes, hogy a mesében előforduló helyszíneket a mai napig könnyedén megtekintheti az ember a valóságban. A Százholdas Pagony (ami valójában egy öt holdas pagony), vagy Zsebibaba homokgödre mind az angliai Ashdown Forrestben találhatók, ahol Milne 1925-ben vett házat.
Fia, Christopher Robin egyáltalán nem volt elragadtatva apja sikereitől: felnőttként legalábbis már úgy érezte, hogy Milne az ő gyermeki vállain mászott fel a csúcsra, ellopta a nevét, és semmit nem hagyott neki az üres hírnevet leszámítva.
Amikor a Disney 1932-ben megalkotta a máig híres, piros pulcsis Micimackót, a kritikusok úgy vélték, túlságosan belenyúlt az eredeti történetbe. Kontrasztként íme, az orosz verzió, ők ugyanis a saját elképzelésük szerint alakítgatták a mézimádó medve történetét, valahogy így:
Disney-éknek mindezek ellenére eléggé bejött a piros pólós változat, hamar kiderült, hogy a Micimackó merchandise egyedül képes hozni azt a bevételt, amit a régi, klasszikus Disney-hősök: Mickey, Minnie, Donald, Goofy és Pluto együtt.
Micimackó másokat is inspirált, hiszen Benjamin Hoff könyvei, a Micimackó és a tao, valamint a Malacka és a tao Milne könyvének szereplői révén, közérthető módon mutatja be a keleti filozófiákat, például a taoizmust. Arról már nem is beszélve, hogy Budapesten van Micimackó utca, amivel rajtunk kívül még Varsó büszkélkedhet.
