Látott már fából borkarikát?

Mint minden élelmiszernél, itt is úgy kezdődhetett a dolog, hogy egyfelől az emberek megunták az ótvar merőkanállal mért bort a füstös krimókban, másfelől megjelent az a réteg, ami mindenben az igényességet szerette. Ezen a ponton nem lehetett tovább kalocsais huszárokat vagy lefotózott szőlőfürtöt rakni a palackra: igényes bor igényes címkét igényelt, így bejöttek a képbe a designerek. Igenis kell a megfelelő Cégér a jó bornak – hirdeti a május 31. óta az Akvárium Klubban látható kiállítás, amin egy pályázat tíz döntőbe jutott designerének munkái tekinthetők meg.

A placc

Alap, hogy a volt Gödörnél jobb kiállítási helyszín egyszerűen nem kell: tömegközlekedésileg, elhelyezkedésileg tökéletes, illetve folyamatosan ellepik a helyiek és a turisták egyaránt. Egy ide helyezett borászati design kiállítás így azonnal megtalálja a célközönséget. Mivel az eredeti kiállítótéren jelenleg étterem működik, ezért a placc bejárattól balra eső, leülős rész körül alakították ki a kiállítást.

Mivel a plakátokat az ablaksíkokra merőlegesen helyezték el, így a beljebb esők nem kapnak elég fényt, egy borongós-árvízes júniusi napon alig látni valami belőlük. Ettől függetlenül a kialakítás egész igényes, bár arra nem tudtunk rájönni, hogyan jön az egészhez a vasúti tematika: a posztereket oszlopként működő talpfákra aggatták, amikből alul-felül kiáll egy-egy sínnek tűnő rozsdás vasdarab, ez merevíti ki a posztereket. Mindegyik talpfából kifűrészeltek egy darabot, ide pedig beállították a mintapalackokat.

A plakátok fekete alapon világos szövegekkel és képekkel magyarázzák a helyzetet, mivel katalógus nincs, szükség is van rájuk. Így derül ki, hogy egy-egy borászat és designer állt össze a projektre. A szövegek nagyrészt az adott borok és borászok méltatásáról szólnak (az egyik oldalon a borász, a másikon a tervező nyilatkozik), megemlítik ugyanakkor a palacktervezés folyamatát, és hogy miért lett az a végeredmény, amit megnézhetünk az üvegeken.

A lelógós a trendi

A mostani tervezők vezérfonala külső szemszögből nézve az lehetett, hogy a kettőből kilépjenek a három dimenzióba. Ennek megfelelően szinte minden palackról lelógott valamilyen anyag, megtörve a palack formáját. Kiss Zsomboré egyértelműen a legformabontóbb megoldás lett: egy átlyukasztott, négyzet alaprajzú fatömböt húzott rá az üvegre, de persze előtte gondosan rákarcolta a bor jellemzőit. Ez amellett, hogy marha jól néz ki, logisztikailag is praktikus: ha sok palackot szállítanak, a faöv megvédi az üvegeket, fogja a rezgést, kisebb a törésrizikó.

Az egyszerű papíros megoldást választotta Bodolóczki Júlia, aki filmplakátszerűen, mégis képmentesen kreálta meg a címkét. A végén persze csak lelóg egy perforált, letéphető papírcetli az üvegről a bor és a borászat adataival. Tiszka Annamária a gyűjtőkre ment rá, a borokat föld- és kőzetmintázatú címkékkel látta el, amiken a felirat egy szemészeti látásvizsgáló betűsoraira emlékeztet. Laki Eszter és Szőke Gergely pedig nem is tökölt címkenyomtatással, alapból az üvegre préselték rá az elképzelt minimalista mintát.

A kiállítás sajna kissé szájbarágós, még inkább sajnos süt róla a direkt marketing, és a borokról szóló nagynarratívás leírások is untathatják az egyszeri nézelődőt. Az ötlet azonban mégis jó. Egyrészt, mert a szebb borcímkék csak jót tesznek a hazai, többnyire még mindig elég ronda címkék mezőnyének. Másrészt, mert a hazai designereket is jól eladja egy ilyen tárlat a város kellős közepén: bejön a liverpooli turista, elolvassa az (angol nyelven is odanyomott) feliratot, és talán elgondolkozik rajta, hogy ezek a magyarok ilyen pofás címkék mögé lehet, hogy jó bort is csinálnak, hagyjuk az ale-t a fenébe.

Nekik ajánljuk

Befásult és újító kedvű borászoknak egyaránt, turisztikai szakembereknek, for foreign visitors, és mindenkinek, aki kíváncsi rá, hogyan fog (remélhetőleg) a borospalackok zöme kinézni pár év múlva.