Egyenes az út a pusztulásba

Végre nem esik az eső? Még nincs programja vasárnap délutánra? Nézze meg a Csepel Műveket! Az utóbbi időben egyre elterjedtebbek a különböző városnéző túrák. Szerveztek már úgynevezett gasztrosétát a budapesti zsidónegyedbe, a Menhely Alapítvány túráján meg lehetett nézni a hajléktalanok menedékeit, és most kisebb csoportokban be lehet járni a Csepel Műveket is. A meghívóban performatív kiállítás, vizuális rekonstrukció és hangjáték is szerepelt, amitől úgy tűnt, annyira őrülten menőnek akar tűnni az egész, hogy eleinte őszintén rettegtünk és erősen kételkedtünk, érdemes-e megnézni. Aztán szerencsére csak belevágtunk.

Majdnem mindenki alkoholista

Mert miről van szó? A túra elején, a Csepel Művek bejáratánál adnak egy tabletet és egy fülhallgatót. A tableten láthatjuk többek között a térképet, hogy merre kell mennünk. A kábé egyórás út alatt egy kisebb kört teszünk a lerobbant gyár területén, miközben a gyár egykori dolgozóinak különböző beszámolóit hallgathatjuk, és mindenféle családtörténetekkel ismerkedhetünk meg. Aztán vannak állomások, ahol elindul egy videó, és bemutatják általában egy, a közelben lévő épület történetét és egykori szerepét. Ilyenkor persze jönnek régi híradófelvételek az egykor volt aranykorról, és munkások nyüzsgő tömegeit bemutató fotók is.

Csepel Művek önmagában is kifejezetten izgalmas helynek számít, kérdés, hogy mennyit dob rajta a táblagépes idegenvezetés. Az egykori munkások történetei egy kicsit kuszák voltak, néha az volt az érzésünk, hogy csak beszélnek, de nem mondanak valójában semmit. Mindannyian valami furcsa szeretettel, kellemes nosztalgiával emlegették a Csepel Műveket, pedig kemény és gyilkos munka folyt itt. Az egyik beszélő ráadásul még azt is elmondta, hogy volt, hogy négy kilót fogytak egy-egy műszak után. Ugyan ilyen kellemes szórakozottsággal emlegették azt is, hogy tulajdonképpen majdnem mindenki alkoholista volt, aki csak itt dolgozott.

A túra végén elhangzott, hogy mindennek azért a kollektív eml ékezet felrázása is a célja. A Csepel Művek megélt két világháborút (illetve akkor pörgött csak igazán), a szocializmust, meglátogatta például Gagarin, és tartott beszédet a munkásoknak Puskás Ferenc is a legendás londoni győzelem után. Ehhez képest azért ebből az egy órából ennél sokkal sokkolóbb és keményebb sétát is ki lehetett volna hozni. Ahogy információkkal se nagyon látták el az embert: megkockáztatjuk, egy bevadult hajnali impulzusnetezéssel bármilyen érdeklődő jóval teljesebb és komolyabb képet kaphat a gyár életéről.

Nagyon megbecsülendő

Mindennek ellenére is érdemes azért felkeresni a SPACE művészeti csoport Volt egyszer egy Csepel Művek elnevezésű túráját, ami most mutatkozott be a Placcc Csepel Fesztiválon, mert szerencsére így is bőven meg tudja érinteni az embert. Később pedig telefonra le is lehet majd tölteni túra anyagát. Az ötlet illetve a kezdeményezés pedig mindenképpen fontos, és nagyon megbecsülendő. Aztán önszorgalomból nyilván bárki kedvére csatangolhat tovább az épületek között, és be is nézhet néhányba. A légoltalmi bunkerek közül egy-kettőben például próbaterem is működik, ahova már csak azért is király bekukkantani, hogy a vasajtókat megkongassa az ember.

Mustra