Az Oscar-díjas spanyol rendező ezúttal gyenge filmet csinált. Miket érdemes nézni tőle, és miért?
Az Oscar-díjas spanyol rendező, Pedro Almodóvar ezúttal szar filmet csinált, állítja viszonylag egybehangzóan a kritika a hazánkban most bemutatott legújabb, Szeretők, utazók című művéről. A helyzet az, hogy volt már ilyen, úgyhogy ebben semmi meglepő nincs, sőt legismertebb filmjei is sokszor nehezen nézhetőek. Összeszedtük a legfontosabb Almodóvar-filmeket, amiket valamiért érdemes látni. Az életműben viszonylag egységes, hogy értelmezésünk szerint Almodóvar szeret hülyét csinálni a nézőiből, akik valamiért mégis őrülten lelkesek minden alkalommal, amikor hülyét csinál belőlük.
Mindent anyámról - a szívatás
Anya és fia ülnek a kanapén és filmet néznek. Az anya viccesen figyelmezteti a fiát, hogy egyen rendesen, mert lehet, hogy egyszer strichelnie kell, hogy őt el tudja tartani. Kicsit kötözködnek egymással, aztán a srác visszakérdez, hogy az anya lenne-e érte prostituált. "Már szinte mindent megtettem érted" - válaszolja a nő, ami a film egyik kulcsmondata, a továbbiakban ugyanis végig az ő viszontagságos életét bontogatja. A nyitás ellenére ez a film Almodóvar egyik legnagyobb blöffje, szinte nem más, mint egy kissé felpörgetett latin-amerikai szappanopera. Mintha a rendező, aki az életművével eddig is folyamatosan kérdezgette volna a közönségét, hogy: na bírjátok még? bírjátok még? és mivel azok folyamatosan igennel válaszoltak, bedobta volna ezt. És mi lett az eredménye? Többek között egy Oscar-díj. Ha komolyan vesszük, szenvedni fogunk, ha nem, akkor lehet esély, hogy végigröhögjük.
Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén - az alap
Egy Pepa nevű színésznőt elhagy a férje, ő pedig ettől kiborul. A férfi azt tervezi, hogy el is utazik valakivel, úgyhogy meghagyja a stúdióban az ideiglenes elérhetőségeit. Pepa ezt kiszúrja, megszerzi a számokat, és arra kéri a titkárnőt, hogy tárcsázza fel az egyiket, mire a titkárnő figyelmezteti, hogy bolondot fog csinálni magából. "Hát, az a kicsi már nem fog ártani" - válaszolja Pepa, és ezzel váratlan helyzetek egész láncolata indul be. Az 1988-as film könnyed és szórakoztató, pedig a történet igencsak gubancos, tele van váratlan helyzetekkel, kattant szereplőkkel, és rengeteg színnel - mégis érezhetően tart valami felé, és egy percre sem vagyunk elveszve. Nyilván ez a film is közrejátszott, hogy végül megszületett ennek egy későbbi, még túlhajtottabb verziója, a Mindent anyámról - mert Almodóvar azért időnként már ezzel is próbára teszi a nézőit.
Beszélj hozzá! - a kiábrándulás
A spanyol rendező lehet a filmtörténet egyik legszomorúbb filmese, mert hiába köpi szemen évek óta a nézőit, azok csak rendületlenül tapsolnak neki, és díjakkal halmozzák el. Azok után, hogy elkészítette a dög nehezen nézhető Mindent anyámról-t, nem maradt más választása, mint a teljes beleszarás. A Beszélj hozzá! az életmű legelbizonytalanítóbb filmje, mert az ég világon semmit nem lehet eldönteni vele kapcsolatban. Olyan végtelenül egyszerű kérdésekre sem lehet válaszolni, minthogy miről szól (persze, nem mintha feltétlenül szólnia kéne valamiről). A film története két, baleset miatt agyhalott nő körül bonyolódik, de a komolynak tűnő felállás ellenére sokkal beszédesebb és ijesztőbb, hogy Almodóvar mennyire nem akar kezdeni a dologgal semmit. A Beszélj hozzá!-t nem azért rossz nézni, mert amúgy rossz film lenne, hanem mert furcsa, hogy Almodóvar hogyan veszti el az érdeklődését.
Volver - a belépő
Almodóvar legtöbb filmje inkább érdekes, mint élvezetes, a Volverrel viszont végre bemutatta, hogy képes könnyedebb hangvételű filmet is készíteni. A Volver lehet a beugró a rendező világába, ahol hemzsegnek az erősebb női karakterek, a nemi zavarokkal küzdő férfiak, és szinte állandó a színkavalkád. A Mindent anyámról legszórakoztatóbb jelenetei is azok voltak, amikben felbukkant a fiatal Penelope Cruz, akinek sikerült az ártatlan játékával valamennyire fellazítania a szövetet, itt pedig egy egész filmet kapott, amiben természetesen Oscar-díjra is jelölték – mindemellett persze szebb, mint valaha. A történetbe ezúttal is jutott haláleset, őrület, sőt szellem is, aki szeretne pontot tenni egy régebbi ügy végére, és ezúttal is visszatér például az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén Pepája, azaz Carmen Maura. Az előzetesből érdemes meghallgatni, ahogy Cruz egyszer csak azt mondja, hogy "hujujujujj", ami nagyjából mindent el is árul a filmről.
Matador - a legjobb
Nem lepődnénk meg, ha Almodóvar egyszer csak bejelentené, hogy eredetileg egy vámpírfilmet szeretett volna csinálni, aztán valamiért inkább hátrébb lépett egyet. Az egyik főszerepben egy hatalmas házba visszahúzódva élő, sérült matador áll, aki matadoriskolát vezet, a tanítványai pedig következetesen Maestrónak szólítják. A másik fontosabb szerepben pedig a végzet sötét asszonya, egy ügyvédnő áll. Mindketten inkább csak mímelik az életet, rituális gyilkosságokat követnek el, hogy valahogy a felszínen tudjanak maradni. Ugyanaz a misztikus szenvedély hajtja őket, mint általában a vámpírokat, és Almodóvar szinte mindenkinél erotikusabbá tudta tenni, ahogy kerülgetik egymást. A Maestro megszállott segédjét pedig Antonio Banderas játssza, akinek ez jelentette az egyik legfontosabb belépőt Hollywoodba. Íme az egyik legjobb jelenet a filmből, amiben a megbabonázó Assumpta Serna találkozik a Maestróval:
