A Zero Dark Thirtyt rendező Kathryn Bigelow-t tartják Hollywood legtökösebb rendezőjének: tudja meg, miért.
"Nem tudom, mit válaszoljak erre. Nagyon érdekes kérdés, kifejezetten örömteli" - reagált először Kathryn Bigelow, az első Oscar-díjas rendezőnő az Inqurier újságírójának arra a kérdésére, mit szól hozzá, hogy a Time magazin kritikusa Hollywood legtökösebb rendezőjének nevezte. "Nehéz kérdés ez számomra, mert azt kívánja meg, hogy kilépjek a testemből. Inkább önt kérném, hogy válaszolja meg" – bújt ki végül ügyesen a kérdés alól a rendezőnő, aki idén ugyan nincs versenyben a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjért, a filmje, a Zero Dark Thirty viszont a legjobb film és a legjobb főszereplőnő kategóriákban igen.
Bigelow egyébként valószínűleg rendezőként is jelölt lehetett volna, ha nem robban ki botrány a filmje körül. A bin Laden elfogásáról szóló filmben ugyanis minden hazafias szépítéstől mentesen mutatja be, milyen kemény vallatással szerzik meg a CIA emberei a szükséges információkat. Ezek miatt a jelenetek miatt három amerikai szenátor is levelet írt a Sony Picturesnek, azt állítva, ezek a részek durván pontatlanok és félrevezetőek, mert azt sugalmazzák, hogy kínzással jutottak a bin Laden tartózkodási helyét leíró információkhoz. Ennek következtében aztán az Akadémia több tagja is jelezte, hogy nem szavazna a Zero Dark Thirtyre.
Senki nem érti jobban a férfiakat
Hogy mivel érdemelte ki Bigelow a tökös jelzőt az amerikai kritikustól? Egyrészt azzal, hogy eddig szinte minden filmje akciófilm volt (talán az első műve, az Alkonytájt lóg ki ebből a meghatározásból, az ugyanis vámpíros westernfilm, egy-két kiemelkedően megkomponált akciójelenettel), másrészt pedig az embernek az lehet a benyomása a filmjeit nézve, hogy nála tökéletesebben senki nem érti a férfiakat, a férfiak közötti, néha teljesen értelmezhetetlen betyárbecsületet, és ehhez hasonló homályos dolgokat.
Az Oscar-díjjal jutalmazott Bombák földjén például a megszállott, egyébként adrenalinfüggő férfiaknak állít emléket, a Holtpont ezek mellett mintha valamiképp értelmezni próbálná az imént említett betyárbecsületet, vagy a falkavezérek kölcsönös tiszteletét is. A Zero Dark Thirty amellett, hogy bemutat egy megalkuvást nem ismerő, tökös női karaktert, mégis azt mutatja, hogy a háború férfimunka, ha már egyáltalán valakinek el kell ezt végeznie, mindezekért pedig a férfiközönség nem tud elég hálás lenni. Az erős női karakterek pedig, mint Jessica Chastainé, vagy Angela Bassetté nagyon ritka kincsek.
Jessica Chastain, a Zero Dark Thirty főszereplője Golden Globe köszönöbeszédében egyébként bevallotta, hogy Bigelow is mintát jelentett számára Maya, a félelmet nem ismerő női CIA-ügynök megformálásához. Bigelow-t ugyanis szintén ellentmondást nem tűrő, a legapróbb részletekre is figyelő rendezőként szokták leírni, pont mint egykori férjét, minden idők talán legeredményesebb rendezőjét, James Cameront, aki többek között a Titanic-kal és az Avatárral is hatalmasat tarolt a mozipénztáraknál. Egyedül az anyagilag nem stimmel az összehasonlítás, Bigelow ugyanis sajna sok csúnya bukásba is beleszaladt.
Női rendezőként Bigelowtól is valamiért azt várnánk, hogy a családmodellekkel is foglalkozik (széthullanak-e vagy sem, stb.), ahogy viszont Varró Attila a Filmtett portréjában is megjegyzi, erre egyetlen filmben van komolyabb példa, az Alkonytájtban. Ebben egy vámpírcsapat kóbor Amerikában, tagjaik között két idősebb vámpírral, akik gyerekként tekintenek a három fiatalabbra. Ettől függetlenül ez a film is sokkal inkább a felnőtté válás, a felelősségvállalás kérdését feszegeti, a vámpírcsapat ugyanis egyszerű punkbandáként fosztogat az éjszakában, és elvetnek minden társadalmi konvenciót.
Visszahúzódó festő
Az interjúk alapján viszont Bigelow abszolút visszahúzódó, szerény embernek tűnik, aki elnézést kér egy újságírótól, mert kicsit kijjebb eső helyre szervezte a beszélgetést. Emellett minden interjúban elsősorban a munkatársait emlegeti. "Kathryn, azért magadat is megemlíthetnéd" – szakítja meg a New York Timesnak adott közös interjújukat Mark Boal forgatókönyvíró, miután Bigelow már kiemelte a forgatókönyvet, dicsérte a díszlettervezőt, a hangmérnököt, az operatőrt és a vágót (például azért, mert ilyen királyul megvágott egy 370 órás felvételt két és fél órás filmmé).
A most hatvanegy éves Bigelow korábban egyébként festőként alkotott a hetvenes évek Manhattanjében Susan Sontaggal (aki a későbbiekben írói munkásságával vált ismertté) vagy éppen a fotós Robert Mapplethope-pal. A filmezésbe a nyolcvanas években csöppent bele. Első filmje 1982-ben jelent meg, de abban csak társrendezőként dolgozott. A magánéletéről nem szokott beszélni, annyit biztosan tudni, hogy 1989 és 1991 között volt James Cameron felesége. Életük a filmeken keresztük többször összefonódott: az Alkonytájtban, Bigelow első filmjében Cameron Alien 2-jét játssza a kisvárosi mozi, A halál napját Cameron írta, és a 2010-es Oscaron egymás ellen versenyeztek.
