Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Unokafivére, a 87 éves Buddy Elias újabb részleteket adott Anne szomorú történetéhez.
A holland Contact kiadó 1947-ben adta ki a zsidó származású német lány, Anne Frank naplóját, melyben családjáról és barátairól, érzéseiről írt a második világháború alatt rejtőzködve, egészen elhurcolásukig. A naplót tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 1944. augusztus 1-jéig. Az évforduló alkalmából Anne unokabátyja, Buddy Elias mesélt a BBC-nek Anne és családja tragikus történetéről.
Anne Frank élete
Anne Frank 1929-ben született Otto Heinrich Frank és Edith Holländer második lányaként. A család Frankfurtban élt, az akkori világ pénzügyi és ipari központjában, ahol békésen megfért egymás mellett a zsidó és nem zsidó népesség.1933 márciusában a frankfurti választásokon Adolf Hitler náci pártja győzött, ezután itt is erősödtek az antiszemita megmozdulások. Otto Frank elhatározta, hogy elhagyja Németországot: Amszterdamban, az Opekta Worksben kezdett dolgozni, és családját is sikerült magához vennie. 1934. februárban érkezett meg Edith a gyerekekkel Amszterdamba. Hivatalosan hontalanok lettek, mert a német törvények megfosztották őket állampolgárságuktól.
A két lány a Montessori-iskolába járt, Margot matematikai érdeklődésű, Anne pedig inkább humán beállítottságú volt, olvasott, írogatott, író szeretett volna lenni. Naplóját is azért vezette, hogy későbbi könyvéhez megörökítse az eseményeket. Az utolsó bejegyzés időpontja 1944. augusztus 1.
Miután 1940-ben Németország lerohanta Hollandiát, majd 1942-ben Anne nővérét behívták munkaszolgálatra, a Frank család bújkálni kezdett. Otto Frank pár kollégája és barátja segített nekik elrejtőzni munkahelye, az Opekta egyik hátsó épületében.
1944. augusztus 4-én reggel a rendőrök ismeretlen feljelentése alapján körbefogták a házat. Kérdezősködtek, majd először ugyan elmentek, de később visszatértek és módszeresen átkutatták az épületet, felfedezték a titkos épületszárnyat, ahol megtalálták és elhurcolták a rejtőzködőket. Westerborg-ba vitték őket, a Hollandia északi részén álló ideiglenes táborba. A családot bújtató egyik barát, Miep Gies később visszatért, és magához vette az ott maradt iratokat és személyes holmikat, köztük Anne naplóját is, bízva abban, hogy a háború után átadhatja a lánynak és családjának.
Anne és családja Westerborg-ból szeptember 2-án, az utolsó ilyen szerelvénnyel indult el Auschwitzba társaival együtt. Három nappal később érkeztek meg. A táborban azonnal elkülönítették a nőket és a férfiakat egymástól, édesapját ekkor látta utoljára. Október 28-án a nők közül 8000-et, köztük Annét, Margot-t és Auguste van Pelset a Hannovertől északra elhelyezkedő bergen-belseni táborba szállítottak át, Edith Frank Auschwitzban maradt. 1945 márciusában tífuszjárvány tört ki a táborban, kb. 17 000 fogvatartott meghalt. Röviddel később halt meg Margot, majd Anne is, pár héttel azelőtt, mielőtt a tábort 1945. április 15-én az angol csapatok felszabadították. Halálának pontos dátuma nem ismert, kutatások szerint március közepére tehető. (Forrás: Wikipedia)
A Napló megjelenésének 65. évfordulója alkalmából a BBC News a 87 éves Buddy Eliast - Anne Frank unokafivérét szólaltatta meg. Mint Elias mondja, amikor az 1947. június 25-i hollandiai kiadásban először olvasta Anne Frank naplóját, alig ismerte fel azt a lányt, akit játszótársaként ismert. „Teljesen más lány volt, felnőtt, intelligensebb, és olyan dolgokról írt, amiről egy gyerek nem szokott írni. Nem a játékos, életteli Anne volt, akit ismertem.” – fogalmazza meg a különbséget.
Anne mindössze 4 évvel volt fiatalabb Buddy-nál, de Frankfurtban töltött gyermekkoruk során mindig ő találta ki, hogy mit csináljanak és mit játsszanak. „Egy kicsit vad volt, ahogy én is, ezért jöttünk ki olyan jól egymással. Imádta a színházat, a filmeket és a beöltözős játékokat.”
Anne a megszállás, a menekülés és a bujkálás ideje alatt is levelezett Buddyval. Amikor édesapja, Otto Frank – aki túlélte a deportálást és az auschwitzi haláltábort – a háború után visszatért Hollandiába, egy egykori alkalmazottja és bújtatója, Miep Gies átadta neki Anne kéziratait, naplórészleteit, amiket sikerült megmentenie a Gestapótól a család letartóztatása után.
Buddy Elias úgy emlékszik, Otto Frank eleinte nem akarta, hogy kiadják a naplót: „Azt mondta, hogy ez egy bizalmas napló, és miért is érdekelne bárkit, hogy mit írt a lánya”. Az édesapa később, a barátaival és családjával való konzultáció után jött rá, hogy ami a birtokában van, az egy „fantasztikus [jelentőségű] dokumentum, amit meg kell jelentetni” .Azóta számos nyelven több millió példányt adtak el belőle.
Idős kora ellenére Buddy Elias ideje nagy részét még ma is azzal tölti, hogy Anne Frankról mesél. „Sok levelet és e-mailt kapok olyan emberektől, akik arról írnak, hogyan változtatta meg a napló az életüket” – mondja. A napló kétségtelenül az ő életét is megváltoztatta. Legalább 2 alkalommal Anne közvetlenül őt szólítja meg naplójában. Egyik alkalommal egy álmot említ, amelyben vele együtt vásárolt Bázelben, és egy másik helyen arról ír, hogy hallotta, Buddy befejezte a színiiskolát. „Nagyon szomorú vagyok, de büszke is, hogy megemlékezett rólam. Örültem neki” – mondta el Elias a BBC-interjú végén.
