Ahogyan azt már a meghívóban is láthattuk, a történet egy New York-i lakásban játszódik, ahol három nő történetét ismerhetjük meg. A három nő nagyon sokban különbözik, ami összeköti őket: közös sorsuk. Mindhárman Egyesült Államokba emigrált oroszok, mindhárman elveszítettek valamit, vagy valakit és mindhárman imádják a vodkát, amit a darab elejétől a végéig isznak is rendesen.
De kezdjük az elején! A színpadon nem látunk mást, csak egy hatalmas asztalt, egy kicsi komódot, és egy képet a falon, pontosabban egy képkeretet, amiben Bognár Bence ül a darab végéig, rezzenéstelen arccal, katonaruhában. A színen feltűnik Emma (Bartsch Kata) és Margó (Horváth Erika), majd egyszercsak befut Vera is, akit Györgyi Anna alakít. Az a Györgyi Anna, akiről bátran mondhatjuk, hogy a legszebb hangú magyar szinkronszínésznő (Audrey Tautou, Romi Schneider, és Meg Ryan állandó magyar hangja).
Szóval itt ez a három asszony. Margó a pragmatikus, realista, akiről azt gondoljuk eleinte, hogy egy prűd középosztálybeli nő, akinek nincsenek vágyai, földtől elrugaszkodott céljai. A gyönyörű és szabad Emma fennen hirdeti hedonizmusát, élvezi az életet, a szexet, eleinte joggal hisszük, hogy bohém és szabad ez a kívánatos nő. Majd betoppan Vera, a harsány, tapasztalt nő. Kezdetben úgy tűnik, Vera az, aki igazán könnyedén veszi az életet. Csak a mának él, a múltat szépnek és derűsnek látja, a jövővel nem törődik. Az első benyomások után Vera leteszi fehér műpulikutyáját, majd megterít, és kezdődik a nagy zabálás és ivászat. Ezek a nők úgy esznek, mintha még soha nem ettek volna, és úgy isszák a vodkát, mintha vizet innának.
A barokkos lakoma után kezdődik a bonyodalom, ugyanis akkor üt be a pia. A karakterek összemosódnak egymással és a világgal, a három nő szépen lassan felfedi igazi arcát, a maszkok a kutyakosárba kerülnek, vagy éppen a szemétbe az üres vodkás üvegekkel. Margóról kiderül, hogy mégsem olyan kőszívű, rideg kékharisnya, mint amilyennek a történet elején mutatta magát. Elmondja azt is, hogy ő a szexet nem igazán élvezte soha, majd zokogva elmeséli, hogyan erőszakolta meg többször is a férje. Emma bevallja, még mindig volt párját szereti, aki olyan, de olyan jó az ágyban, hogy azt barátnői el sem tudják képzelni. De ez mit sem számít, hiszen lehetne akár egy kisfarkú fadarab is, ő akkor is szeretné. A harsány Vera is színt vall, még mindig szereti halott urát, ő volt az igazi és az egyetlen férfi az életében, nélküle egy rakás szar az élet. Verát nem érdekli, hogy a férje lépten-nyomon megcsalta. A fenét nem– fakad ki. Zokogva a padlóra dobja magát, tör-zúz, pusztít, mintha múltjának sötét árnyait pusztítaná, ám az árnyak itt maradnak.
Vera és Emma szerint inni jó, inni kell, hiszen akkor derül csak ki igazán, milyen is az ember valójában. Aki jó, az még jobb lesz részegen, aki sunyi és gonosz, arról is hamar kiderül mindez, ha iszik.
Miután Vera elalszik, Margó felfedez Emma mellében egy csomót. Elindulnak együtt a kórházba. A történetnek nincsen vége, a Rövid című darab hazakísér minket, de még másnap sem hagy nyugodni. Hogy miért éppen Rövid? Rövid ideig tart egy orgazmus, rövidezni jó– főleg ha vodkáról van szó–, és persze az élet is nagyon rövid.
Hídvégi Nóra rendező bravúros darabján egyszerre lehet sírni, és hangosan nevetni. Na nem éppen Ulickaja miatt, sokkal inkább a rendező és a zseniális szereplőgárda miatt. A Rövid című darabot március 13-án mutatják be a Thália Színházban.
