Gondolták volna, hogy a Valentin-nap gyökerei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza? Nem az Egyesült Államokból indult, ahogyan azt sokan gondolják, hanem egészen az ókorig nyúlik vissza az eredete, majd egy bravúros csavarral egy keresztény mártír történetén keresztül jutott el napjainkig, a plüssszívecskékig.
Mint ahogyan arról már a farsang kapcsán beszámoltunk, a keresztények nem igazán szerették, ha híveik a pogány ünnepeket is tartották, ezért a legnépszerűbb pogány ünnepeket szépen felöltöztették keresztény köntösbe. Ám, mint ahogyan az összes ókori világba visszanyúló ünneppel kapcsolatban, úgy a Valentin-nappal, pontosabban a Bálint-nappal kapcsolatban is homályosak az eredettörténetek.
Honnan is ered a Bálint-napi őrület?
A History.com szerint az ókori Rómából indult minden. Két pásztorünnepet is ekkor tartottak, Pán ünnepét és Lupercaliát. Az utóbbi ünnep különböző tisztító szertartások és termékenységi rítusok gyakorlásából állt, a rómaiak ezekkel a szertartásokkal szerették volna kiegengesztelni Lupercus farkasistent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal verték véresre a nőket, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. Logikus, nem?
Egy másik magyarázat szerint az sem lehet véletlen, hogy Szent Bálint épp Junó istennő ünnepével esik egy napra. Juno Jupiter felesége, és a termékenység és az erkölcsi tisztaság istennője volt. Federmayer István A jelen lévő ókor című könyvében azt írja, hogy Juno ünnepén a hajadon lányok az istennő templomába mentek, szerelmi jóslatot várva tőle jövendőbelijük kiválasztásához. Legalábbis az arisztokrácia így ünnepelt. A plebsz viszont ezen a napon kicsit másképp múlatta az időt: a férfiak tombolát húztak, amelyre előzőleg hajadon lányok neveit írták fel. Az így létrejövő párok a szóbeszéd szerint egymásba is szerettek.
Szent Bálint, a mártír
Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziások védőszentje volt. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg Szent Bálint napjára az epilepsziások világnapját, így február 14-én különböző programokkal ünneplik az epilepszianapot.
Szent Bálint, vagy Valentinus története kicsit zavaros, hiszen a 3. században három Valentinus nevű mártír neve is ismert, „egy papé Rómában, egy püspöké Interamnában (a mai Terni Róma közelében) és egy harmadik vértanúé Africa provinciában. A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késő antik korban. Így a szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert. A név nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy 496-ban I. Gelasius pápa elrendelte ünnepét”– írja a Wikipédia. Annyi viszont bizonyos, hogy mi annak a Szent Bálintnak az ünnepét tartjuk (már aki tartja) február 14-én, aki Interamna (Terni) püspöke volt. Ő a 14. században vált a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé, a következő legenda alapján. Püspökként fiatal jegyeseket esketett meg, ami még nem is lett volna akkora baj, ám az akkor érvényben lévő császári parancs alapján katonák nem házasodhattak. Ennek ellenére a keresztény Bálint előszeretettel adta össze a katonákat választottjaikkal. Ez II. Claudius császár fülébe jutott, és mivel akkoriban a római császárok nem különösebben kedvelték a keresztényeket, főleg azokat nem, akik még a császári parancsokra is fittyet hánynak, így elfogatta és halálra ítélte Bálintot. A püspök kivégzése előtt börtönőre vak lányának visszaadta szeme világát, és a következő üzenetet hagyta neki: „A te Bálintod.” A hagyomány szerint azok a házasságok, amelyek február 14. környékén köttettek, azok mind szerencsés házasságok lesznek.
A világ minden táján ünneplik ezt a napot
Hazánkban a svábok körében igen népszerű szent volt Bálint, de természetesen a magyarok is ismerték a történetét. Az Érdy-kódexben például azt is olvashatjuk, hogy nyavalyatörésre (ami többnyire az epilepszia népi elnevezése) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol ilyenkor szokás volt a madarakat etetni.
Madarak és a ledér Ophelia Angilában
1383-ban II. Richárd udvarában tartott ünnepére Geoffrey Chaucer megírta a Madarak parlamentje című versét, hiszen ahogyan hazánkban, úgy Angilában is úgy tartották, a madarak február 14-én kezdik párzási időszakukat. Chaucer művében a madarakat emberi tulajdonságokkal ruházza fel, akik nem egyszerűen létfenntartási ösztöneiket akarják kiélni, sokkal inkább társat keresnek.
Ahogyan Ophelia is énekelte Shakespeare Hamlet című művében:
„Holnap szent Bálint napja lesz, mindjárt reggel korán:
és ablakodnál, párodul, ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött, ajtót nyitott neki:
bement a lány, de mint leány többé nem jöve ki.”
Az Egyesület Államokban a képeslapgyártóknak áll a világ
Az amerikaiak már a 18. század elejétől küldenek szerelmüknek valentin-napi üdvözletet, az ún. valentine cardot–- írja a History.com. Az első előre nyomott valentin-napi üdvölző kártyák viszont csak 1840-ben jutottak el a nagyközönséghez Esther A. Howland jóvoltából.
Japánban csokiipar kaszálja a legtöbbet február 14-én
Ezen a napon a nők csokit ajándékoznak férjeiknek, barátaiknak, kollégáiknak. A japán férfiak a nők ezen gesztusát március 14-én a White Day-en viszonozzák, a nőknek fehér csokoládét adnak.
A finnek csak barátkoznak
A finnek ezen napon nem a szerelmet, hanem a barátságot ünneplik. Azoknak, akiket kedvelnek képeslapot, csokit küldenek.
