Mint ahogyan arról már a farsang kapcsán beszámoltunk, a keresztények nem igazán szerették, ha híveik a pogány ünnepeket is tartották, ezért a legnépszerűbb pogány ünnepeket szépen felöltöztették keresztény köntösbe. Ám, mint ahogyan az összes ókori világba visszanyúló ünneppel kapcsolatban, úgy a Valentin-nappal, pontosabban a Bálint-nappal kapcsolatban is homályosak az eredettörténetek.
Honnan is ered a Bálint-napi őrület?
A History.com szerint az ókori Rómából indult minden. Két pásztorünnepet is ekkor tartottak, Pán ünnepét és Lupercaliát. Az utóbbi ünnep különböző tisztító szertartások és termékenységi rítusok gyakorlásából állt, a rómaiak ezekkel a szertartásokkal szerették volna kiegengesztelni Lupercus farkasistent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal verték véresre a nőket, hogy megtisztuljanak és termékenyek legyenek. Logikus, nem?
Egy másik magyarázat szerint az sem lehet véletlen, hogy Szent Bálint épp Junó istennő ünnepével esik egy napra. Juno Jupiter felesége, és a termékenység és az erkölcsi tisztaság istennője volt. Federmayer István A jelen lévő ókor című könyvében azt írja, hogy Juno ünnepén a hajadon lányok az istennő templomába mentek, szerelmi jóslatot várva tőle jövendőbelijük kiválasztásához. Legalábbis az arisztokrácia így ünnepelt. A plebsz viszont ezen a napon kicsit másképp múlatta az időt: a férfiak tombolát húztak, amelyre előzőleg hajadon lányok neveit írták fel. Az így létrejövő párok a szóbeszéd szerint egymásba is szerettek.
Szent Bálint, a mártír
Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziások védőszentje volt. A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda (IBE) 1997-ben hirdette meg Szent Bálint napjára az epilepsziások világnapját, így február 14-én különböző programokkal ünneplik az epilepszianapot.
Szent Bálint, vagy Valentinus története kicsit zavaros, hiszen a 3. században három Valentinus nevű mártír neve is ismert, „egy papé Rómában, egy püspöké Interamnában (a mai Terni Róma közelében) és egy harmadik vértanúé Africa provinciában. A Valentinus név, amely az "erősnek lenni" jelentésű latin valens szóra utal, nagyon népszerű volt a késő antik korban. Így a szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert. A név nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán. Annyi azonban biztos, hogy 496-ban I. Gelasius pápa elrendelte ünnepét”– írja a Wikipédia. Annyi viszont bizonyos, hogy mi annak a Szent Bálintnak az ünnepét tartjuk (már aki tartja) február 14-én, aki Interamna (Terni) püspöke volt. Ő a 14. században vált a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjévé, a következő legenda alapján. Püspökként fiatal jegyeseket esketett meg, ami még nem is lett volna akkora baj, ám az akkor érvényben lévő császári parancs alapján katonák nem házasodhattak. Ennek ellenére a keresztény Bálint előszeretettel adta össze a katonákat választottjaikkal. Ez II. Claudius császár fülébe jutott, és mivel akkoriban a római császárok nem különösebben kedvelték a keresztényeket, főleg azokat nem, akik még a császári parancsokra is fittyet hánynak, így elfogatta és halálra ítélte Bálintot. A püspök kivégzése előtt börtönőre vak lányának visszaadta szeme világát, és a következő üzenetet hagyta neki: „A te Bálintod.” A hagyomány szerint azok a házasságok, amelyek február 14. környékén köttettek, azok mind szerencsés házasságok lesznek.
A világ minden táján ünneplik ezt a napot
Hazánkban a svábok körében igen népszerű szent volt Bálint, de természetesen a magyarok is ismerték a történetét. Az Érdy-kódexben például azt is olvashatjuk, hogy nyavalyatörésre (ami többnyire az epilepszia népi elnevezése) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol ilyenkor szokás volt a madarakat etetni.
Madarak és a ledér Ophelia Angilában
1383-ban II. Richárd udvarában tartott ünnepére Geoffrey Chaucer megírta a Madarak parlamentje című versét, hiszen ahogyan hazánkban, úgy Angilában is úgy tartották, a madarak február 14-én kezdik párzási időszakukat. Chaucer művében a madarakat emberi tulajdonságokkal ruházza fel, akik nem egyszerűen létfenntartási ösztöneiket akarják kiélni, sokkal inkább társat keresnek.
Ahogyan Ophelia is énekelte Shakespeare Hamlet című művében:
„Holnap szent Bálint napja lesz, mindjárt reggel korán:
és ablakodnál, párodul, ott leszek, én leány.
Kelt a legény, felöltözött, ajtót nyitott neki:
bement a lány, de mint leány többé nem jöve ki.”
Az Egyesület Államokban a képeslapgyártóknak áll a világ
Az amerikaiak már a 18. század elejétől küldenek szerelmüknek valentin-napi üdvözletet, az ún. valentine cardot–- írja a History.com. Az első előre nyomott valentin-napi üdvölző kártyák viszont csak 1840-ben jutottak el a nagyközönséghez Esther A. Howland jóvoltából.
Japánban csokiipar kaszálja a legtöbbet február 14-én
Ezen a napon a nők csokit ajándékoznak férjeiknek, barátaiknak, kollégáiknak. A japán férfiak a nők ezen gesztusát március 14-én a White Day-en viszonozzák, a nőknek fehér csokoládét adnak.
A finnek csak barátkoznak
A finnek ezen napon nem a szerelmet, hanem a barátságot ünneplik. Azoknak, akiket kedvelnek képeslapot, csokit küldenek.
