Mit tudunk a farsangról azon kívül, hogy gyerekkorunkban az iskolai bulin soha nem mi nyertük meg a legjobb jelmez díját? Nem túl sokat, pedig minden kétséget kizáróan ehhez az időszakhoz kapcsolódnak a legizgalmasabb hagyományok.
A magyarok hiedelemvilágának tanulmányozásánál kevés mulatságosabb időtöltés létezik. Vannak babonák, amik aztán tényleg akkora marhaságok, hogy ma már elképedve olvassuk azokat a történeteket, amik azt taglalják, régen mennyi ember tartotta ezeket szentírásnak. A kedvenc babonámat hoznám fel példának: a terhes nőt szájon kell vágni egy hallal, nehogy pállott szájú legyen a gyereke. Nem szívesen lettem volna terhes nő a régi Magyarországon. Ezt ráadásul az év bármelyik napján megtehettük volna, nem úgy a farsangi népszokásokat, melyek gyakorlására évente csak szűk 2 hónapunk van.
A farsang eredete, időtartama
Az ünnep kezdetét illetőleg még mindig nem született meg a konszenzus, míg hazánkban csak vízkereszt napján (január 6-án), addig Velencében már december 26-án, Spanyolországban pedig csak január 20-án indul a farsangi időszak. Rómában csak és kizárólag a hamvazószerdát megelőző 11 napot tartják farsangi időszaknak, ahogyan ők mondják, karneválnak. Hazánkban tehát január 6-tól, vízkereszttől hamvazó szerdáig (idén február 22-re esik ez a mozgó ünnep) lehet farsangi bulit rendezni.
A farsang eredetére vonatkozóan is számos verziót találunk. Egyes források szerint a római Saturnália ünnepekből eredeztethető, és ez a párhuzam nem kizárt, ugyanis mindkét ünnep alatt főszerepet kap az ivászat, a lakoma, és a duhajkodás. Egy másik variáció szerint a farsang a Dionüszosz ünnepből ered. A római istenség a bor, a mámor és a termékenység istene, az ókori Rómában decemberben és januárban táncos, álarcos mulatságokat tartottak a tiszteletére. Az évszázadok során persze megkopott ez az össznépi duhajkodás, jöttek a keresztények, akik minden addig jól bevált hagyományt és babonát az összes görög és római istennel együtt pogányságnak tituláltak. A probléma persze itt is az volt, hogy az emberek igencsak szerették a nagy lakomákat, a maszkabálakat, a hedonizmusba torkolló ünnepségeket, és Jézus ide, Szent Péter oda, nem kívántak lemondani ezekről a már hagyománnyá vált bulikról. A keresztény megmondóknak így, ahogy például a húsvét, úgy a farsang esetén is két választása maradt: vagy máglyára vetik az összes embert, aki gyakorolja még a pogány népszokásokat, vagy kerekítenek valami jó kis keresztény mesét, és abba bugyolálják be a pogány ünnepeket. Amennyiben az első megoldást választják, úgy kénytelenek lettek volna felgyújtani hívőik 90 százalékát, ami nem hozott volna eleget a konyhára, tehát a második megoldást választották. Így a farsangi időszakra a keresztény egyház előállt a kánai mennyegző ünnepével, talán ezért is köttetett olyan sok esküvő farsang idején.
A farsangi időszakban számos városban rendeznek felvonulásokat, bulikat. A leghíresebb a riói karnevál (idén február 17. és 22. között rendezik) és a velencei karnevál (február 11-től 21-ig), valamint hazánkban a mohácsi busójárás, melyet idén február 16. és 21. között tartanak. Bár volt idő, amikor ebben az időszakban állatviadalokkal, lóversenyekkel is ünnepeltek, mint ahogyan ezt a Római Birodalomban is tették.
Párválasztás, a farsang farka és az asszonyfarsang
„A farsang a párválasztás időszaka volt, és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt lagzit tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap, amikor az ifjú férj az após kontójára fogyaszthat, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.”– olvashatjuk a Wikipédián.
A farsangvasárnap
A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál). (Forrás: Wikipédia)
Nagyon fontos megemlítenünk a farsanghétfőt is, hiszen ezen a napon tartották az ún. asszonyfarsangot, ami idén február 20-ra esik. Az asszonyfarsangot rendkívül egyszerűen elképzelhetjük: adott egy falunyi asszony és lány, akik összegyűlnek egy tágas, zárt és fűthető helyen, ahol rommá isszák magukat. Ez az a nap ugyanis, amikor a nők is úgy mulathattak, ahogyan a férfiak: nótázhattak, köpködhettek, vigadhattak hajnalig. Persze ma már szinte minden nap asszonyfarsang van, legalábbis hétvégenként, úgyhogy régen mégse volt jobb minden.
Az asszonyfarsang után egészen húsvétig tilos volt a vigadalom, lakodalom és a tánc is. A hétfőre eső asszonyfarsang után következik a húshagyókedd, ami a farsang farkának az utolsó napja. Ezen a napon koporsót, szalmabábut égettek, ezzel is temetve a telet, lezárva a farsangi időszakot. A gyújtogatás utáni napon, hamvazószerdán veszi kezdetét a Húsvét előtti 40 napos böjt időszaka, ami, kitűnő alkalom a szervezet méregtelenítésére, fogyókúrára.
