Dolomitok, a romantikus kisvárosok és szőlőteraszok lélegzetelállítóak, a pasta és a frizzante is mindig ünnep a gyomornak, de Olaszország igazán napfényben élvezhető. Úti beszámoló monszun idején.Amikor a nyári vakációra gondolok, napsütésben, vízparton, mosolyogva látom magam. Ezért is örültem meg nagyon, amikor kedvesem szülei elhívtak minket egy olaszországi hétvégére magukkal. Az útvonal mesésnek tűnt. Udine, Dolomitok, Garda-tó, Verona, sőt, a Como-i tó is szóba került. Ezek gyönyörű helyek, ám aki ismeri Olaszországot, az valószínűleg felhúzza a szemöldökét, hogy mindezt hogyan lehet egy hosszú hétvége alatt megnézni. Mi nem bújtuk alaposabban a térképet, csak tele voltunk lelkesedéssel. A Garda-tóhoz mindig is vágytam, úgyhogy már alig vártam az indulást. Bepakoltam a nyári ruhámat és elképzeltem, ahogy a tó partján ülve elkortyolgatok egy pohár finom bort.
Sztúpák és szabadtéri partik
Az odaút csodálatos volt, a legrövidebb útvonal Szlovénián keresztül vezetett. A hegyek között kis utakon jutottunk át Olaszországba, ahol az első kisebb településen egy buddhista sztúpa látványa fogadott, a nélkülözhetetlen tibeti imazászlókkal. Meglepődve kattintgattam a fényképezőgépet és akkor még nem sejtettem, hogy a buddhista nyugalomra még sokszor szükségem lesz a túra alatt.
Udinébe késő este érkeztünk meg egy kiadós olasz vacsora után. Tele hassal vetettük bele magunkat az éjszakai életbe, ami nem volt nehéz, hiszen az óvárosban egymást érték a szabadtéri bárok, ahol a fiatalok lelkesen fogyasztották koktéljaikat, a dj-k pedig keverték a jobbnál jobb zenéket. Mi pedig egy pohár borral koccintottunk arra, hogy jól sikerüljön a hétvége.
{gallery}olasz{/gallery}
Véletlen látványosság
Másnap nekiindultunk a Dolomitoknak. A nyári ruhán gondolkodtam, de végül a táskában maradt. Szerencsére. Kedvesemmel vezettük a társaságot és rábíztuk magunkat a navigációs rendszerre, amit nem bántunk meg. Először Bellunoban akartunk várost nézni, de mivel nem szeretünk autópályán közlekedni, muszáj volt megállnunk útközben Vittorio Venetoban. A kisváros teljesen elbűvölt minket.
A be nem tervezett városka szinte csak pár mondat erejéig szerepelt az útikönyvben, mi viszont, szinte egész nap elcsavarogtunk volna benne. Annyira, hogy még utunk eredeti állomásán, Bellunoban is visszavágytunk Vittorio Veneto szűk utcácskáiba. A látnivalók megtekintése után a Dolomitok felé vettük az irányt, ahol elkezdtem annak örülni, hogy van nálam pulóver és esőkabát is.
Túra helyett szerpentin
Annak, aki szereti a hegyeket, sokat nem kell ecsetelni a Dolomitok szépségeit. Én teljesen le voltam nyűgözve és azon kaptam magam, hogy a fürdőruha helyett a snowboardomra gondolok és legszívesebben rögtön felcsatoltam volna, hogy csúszkáljak a havas csúcsokon. Cortina d'Ampezzo az egyik legfelkapottabb célpontja a téli sportok szerelmeseinek. A város körül található 1200 km-res pályarendszer valószínűleg megunhatatlan.
Nyáron pedig jókat lehet túrázni és kerékpározni a hegyekben. Mi egy kicsit fáztunk és az eső is elkezdett zuhogni. Megint úgy döntöttünk, hogy a navigációs rendszerre bízzuk magunkat és kihagytuk az autópályát, mert így csodálatos szerpentines utakon jutottunk el Recoaro Termébe. Útközben vethettünk egy pillantást Eremo S. Colombano sziklába épített templomára és képeslapokra illő szőlőteraszokban gyönyörködhettünk. Fáradtan és rengeteg autózás után lett vége a második napnak.
{gallery}dolomit{/gallery}
Hősies harc, esernyővel
Végre a Garda-tó. Elképzeltem, hogy sok autózás után nagyokat sétálunk, jókat eszünk, nyugodtan csodálom a tavat és majd estefelé Veronában megnézem Júlia erkélyét. Mire Sirmionéba, egy félszigeten fekvő népszerű nyaralóhelyre értünk, már csepergett az eső. Pár perccel azután, hogy elindultunk Sirmione legfőbb látványossága felé, nyakunkba szakadt a monszun, ami meghiúsította, hogy bevegyük a várat, majd egészen Budapestig kísért minket.
Szerencsére mi nem adtuk fel, és esernyővel felfegyverkezve meg-megálltunk. Hősiesen végigsétáltuk Garda városka romantikus kis utcáit, majd kissé szomorúan, Verona felé vettük az irányt. Veronát már felhajtott nadrággal, szandálban, pocsolyába ugrálva jártuk végig, és hagytuk, hogy elvesszünk a város hangulatában és látnivalóiban.
Persze a Como-i tónak a közelébe sem kerültünk, és a hazaút még úgy is rettenetesen hosszúra sikerült, hogy nagy részét autópályán tettük meg, zuhogó esőben. Olaszország persze ezúttal is megdobogtatta a szívemet, de jobb lett volna, ha csak az érzések árasztanak el.
