Capri, Olaszország: lépcsők keresztbe-kasul
Gyöngyvér sok országot bejárt, de a kedvenc szigetéért nem is kellett olyan messzire mennie. Caprin találta meg azt a helyet, ahol minden együtt van. Szerinte a sziget pont akkora, hogy az ember sose unatkozzon, de mégis mindent lásson, amit látni érdemes. „Mindent imádok benne, a turistaforgatagot a La Piazettán, a folyton lüktető kikötőt, az elhagyatott ösvényeket és rengeteg lépcsőt keresztbe-kasul a szigeten, a naplementét, a hangulatos utcákat Anacapriban, a fenséges vacsorákat a családi vendéglőkben, a pazar villákat, a csendes öblöket, az árnyat adó lugasokat és végtelen nyugalmat a San Michele villa kertjében.”
Zöld-foki Köztársaság, Afrika: hírből sem ismerik a stresszt
Laci is egy szigeten találta meg a tökéletes helyet, állítja, hogy a Zöld-foki Köztársaság nem csak csodaszép, de a helyiek hírből sem ismerik a stresszt. Szerinte a sivatag szélén magányosan fának dőlő kunyhó ugyanolyan megkapó, mint a semmi közepén álló kocsma. „Meglepően könnyen bele lehet szeretni a szigetbe, de ez a vonzalom nem megmagyarázható. A legtöbb turista legszívesebben soha nem menne el innen, és nem az öt csillagos szálloda pazar koktélválasztéka, hanem a sziget megfoghatatlan varázsa miatt.”
Ciprus: a falu boszorkánya mindig adott gránátalmát
Paphos mellett van egy aprócska falu, ahol lakik egy aprócska néni, ő a falu boszorkánya" - mondja Jutka, aki Ciprus egy eldugott kertjében fedezte fel a tökéletes harmóniát. "Az ő kertje az egyik legszebb pont ezen a bolygón, a kert ugyanis nem más, mint a sziklás tengerpart, turisták meg napernyők nélkül. Igazi érintetlen, szegényes, kicsit lepattant rész ez, és van ott egy szikla szélére épült, kicsi templom is. A nénitől mindig kaptam fügét, narancsot, gránátalmát, és sokat beszélt hozzám görögül, amiből egy szót nem értettem, de mégis azt éreztem, hogy jó időben, jó helyen vagyok és nagyon jól.”
Mexikó: a romváros maradandó
Péter a napernyőmentes, érintetlen tengerpartokra esküszik, egy mexikói utazása során lelt rá egy lélegzetelállító partszakaszra. Tulum, a tenger fölé épült maja romváros maradandó nyomokat hagyott benne. „Mikor először láttuk meg itt a tengert, le kellett ülnünk néhány percre, mert annyira feldolgozhatatlan látvány volt. Nem olyan, mint a katalógusokban, hanem annál sokkal szebb. Nincs messze a híres és populáris Cancún sem, ahol szintén a Karib-tenger hullámai nyaldossák a partokat, de Tulum mintha egy másik univerzum lenne. Annyira fenséges, és kilométereket mehetsz anélkül, hogy rámenős árusok rohannának le, csak te vagy és a tenger. Ott állni tényleg olyan, mintha a világ szélén állnál.”
Porto Cervo, Olaszország: láthatod berúgni Cavallit és Valentinót
Nem mindenki tudott egyértelmű választ adni, hol érzi magát a legjobban, mert minden hely mást és mást tud nyújtani, és persze mindenkinek mást jelent. Judit a tengerpartok helyett inkább a városokra esküszik.
„Ott van Amszterdam, ahol bérelhetsz olyan lakást, amelynek a lakója éppen elutazott valahová egy hétre, és úgy tényleg megismered az igazi életet. Porto Cervoban egyszerre láthatod berúgni Cavallit és Valentinot, és itt építik a világ legérdekesebb házait.
Coney Island, USA: olyan, mint egy hazatérés
Viki szerint Coney Island hiába lepukkant, valamiért visszavágyik. „Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de pár nap New York után Coney Island a világ legjobb helyének tűnt, és tűnik a mai napig. Nem tudom leírni, milyen élmény volt, olyan, mint egy hazatérés, miközben lepukkant, szocreál és tök idegennek hat az egész. Úgy nyugodtam meg ott, hogy közben nem kötődtem semmihez.”
London: kevés nő öltözik rossz prostinak
Ádám azt mondja, neki London a világ ütőere, mert ott úgy érzi, a popkultúra kellős közepébe csöppent. Nem számít, hogy hol, a lényeg, hogy a város egy forgalmas pontján állhasson. „Imádtam nézni a reklámokon a kedvenc zenekaraim feltűnését, tetszett hogy viszonylag kevés nő öltözködik úgy mint egy rossz prosti, és megnyugtatott, hogy szabadon választott ponttól pár méterre hozzájuthatok olyan sörökhöz, amiknek ízük is van.”
És még egy csomó Olaszország: hosszú, édes élet
Olaszország már régóta elfoglalta helyét a Föld legnépszerűbb helyeinek örökérvényű listáján, és nem elsősorban földrajzi fekvése, hanem az olaszok életszeretete és mentalitása miatt. Melinda is úgy gondolja, hogy nincs ennél jobb hely a világon.
„Lehet, hogy kommersz, de Olaszországot úgy imádom, ahogy van. A legjobb, hogy bárhova megyek, mindenhonnan árad a dolce vita, az emberekből süt, hogy imádnak élni, és tudnak is. Az isteni kajákról persze nem is beszélve.„
Kata is Itáliában érzi magát legjobban, egy középiskolai csereprogramnak köszönhetően ismerte meg Ischia-t, de felnőttként is visszatért, hogy újra felfedezze a szigetet. „Gimisként a Castello Aragonese-t még csak a nagyon menő olasz barátnőm erkélyéről láttam, de diploma után visszatértem és bejártam az egészet egy osztrák lánnyal. Némi napszúrás ugyan ért, de az a sziget úgy ahogy van isteni hely. Visszamennék bármikor, de csak miután bejártam a csizma többi csücskét is.”
Gréta gyerekkora óta Toszkánát tekinti a második otthonának, annak ellenére, hogy sokáig csak filmen látta, és könyvekben olvasott róla. Azt mondja, mikor végre valóban ott állhatott egy toszkán domboldalon, rájött, hogy ez az egész a valóságban még sokkal jobb. "Persze tudom, hogy közhely, mert Toszkána mindenkit rabul ejt, számomra mégis minden látogatás olyan, mint egy hazatérés. Firenze utcái, Sienna sötét házai, a kicsi falvak csendje, a rengeteg virág az ablakokban, a lépcsőkön lustálkodó macskák, a nénik a padokon, a sötét szemű fiúk, a zizegő olajfák, mind valami olyan mágia részei, amit sehol máshol nem tudnak így.”
Balatonfüred: még bornapok is vannak
Az utóbbi években egyre több magyar fedezi fel újra a Balatont, mert ott tényleg mindenki otthon érzi magát, és sehol máshol nem kapni olyan jó lángost. Adrienn is így van ezzel, számos tengerparti nyaralás és városnézés után ő is itthon találta meg, amit keresett.
„Én nagyon szeretem a tengert és sok helyen meg is fordultunk, de igazából mégiscsak a Balaton mellett találtam egy várost, Balatonfüredet, ahova újra és újra visszatérünk. Még mindig van felfedezni való benne, jó ott kettesben a férjemmel, és a gyerekekkel is. Napközben ott a szépen kiépített strand, délutánonként hajókirándulás, vacsora után a hattyú és kacsaetetés a gyerekekkel, estére pedig a nyüzsgő Tagore sétány, és ha az ember jókor megy, akkor még bornapok is vannak.”
Erdőbénye: a hangokat és a szagokat szeretem
Nem csak a Balaton, de az ország más csücskei is egyre népszerűbbek. Eszter gyerekkora óta mélyen kötődik Erdőbényéhez, ahova a régi emlékeken kívül valami megmagyarázhatatlan vonzerő is húzza, olyannyira, hogy egyszer majd a csendes kis faluban képzeli el az életét.
„Én már hat évesen tudtam, hogy Erdőbénye az a hely, ahol nekem majd élnem kell. Annyira imádtam, hogy miután megtanultam írni, az első dolgom az volt, hogy leírjam hogyan kell odamenni. Mindig attól féltem, hogy ha meghal a nagyanyám, akkor engem valahogy elsodor az élet, és nem találok többet oda. Idén vettem ott egy pici házat. egyszer ott fogok élni, mert imádok benne mindent, a régi házakat, az utcákat, a három temetőt, a patakot, a környező hegyeket, a pincéket, de leginkább a hangokat és a szagokat. Sajnálom, hogy 250 kilométerre van Budapesttől, de egyben jó is, mert így soha nem lesz belőle agglomeráció. Valahol otthon kell lennie az embernek.”
Naplemente a Hargitán
Imola egy kis erdélyi faluban érzi magát a legboldogabbnak, és szintén gyerekkorában alakult ki benne a mély kötődés, és azóta is hiányoznak neki az ottani naplementék. „Elég sok helyen jól éreztem már magam a világon, de Tusnád valami többet jelent. Anyukám onnan származik, a nagymamám pedig a mai napig ott él. Nekem az a hely az otthon, pedig nagyon kicsi voltam, mikor elköltöztünk, és évente csak néhányszor tudok odautazni. Főleg az utóbbi években fog el egyre gyakrabban az érzés, hogy most rögtön ott akarok állni a poros faluvégen, és nézni, ahogy a Hargita mögött bukik le a nap, szeretnék kilépni reggel a házból, hogy megcsípje az arcom a hűvös levegő , és sorolhatnék hasonló dolgokat napestig.”