Egy enteriőr lényege, eszenciája a szín – érzelmi és fizikai szinten is hatással van mindennapi életünkre. A körülöttünk „élő” színek variálása egyszerűen, gyorsan és olcsón képes változást hozni… Ez izgalmas. A tavasz pedig erről szól. Elfog a (Habsburg-) sárga irigység, ha arra gondolok, vannak, akik megtehetik.
Elfog a sárga irigység, ha arra gondolok, hogy vannak, akik megtehetik, és minden tavasszal átszínezik otthonukat. Az évszakok közül talán ez az, amelyik leginkább sarkall minket mindenféle változásra… Leszámítva persze az „amatőr” szilveszteri fogadkozókat. Ez így is van jól. Nagyanyáink is – kivéve persze a tisztán városlakó felmenőkkel rendelkező olvasók nagyszüleit – ilyenkor meszelték hófehérre minden évben a portát.
Környezetünk átfestése kiváló táptalaj belső megújulásunkhoz is. Bár mire minden helyiség színét kiválasztjuk, megrendeljük a festékeket, és ne adj’ isten, mi magunk nekiesünk a falaknak, ritkán a megfelelő célszerszámmal – nem mintha a mesteremberekkel való egyezkedés és a „majd ők tudják, milyen színű legyen a mi hálószobánk sok pénzért” vita kevésbé lenne fárasztó – már úgy is érezzük, sejtszinten megtörtént az újjászületés… Ebben az egyébként módfelett izgalmas és szemet gyönyörködtető, de néha a laikusok számára nehéznek és végtelenül macerásnak tűnő folyamatban szeretnék egy-két hasznos infóval segíteni.
Két hétig maszkban
Azt, hogy otthonunkban a változások érezhetők, látványosak legyenek, nem feltétlenül kell a „mindent a szoba közepére tolok, nylonozom, két hétig csak maszkban járok a festékszag miatt” érzéssel azonosítanunk. Bőven elegendő akár az is, ha kiválasztunk helyiségenként egy-egy falat, falrészletet, amelynek új hangulatot adhatunk. A nappaliban akár elég, ha elhúzzuk a kanapét – ilyenkor legalább előkerülnek a karácsonyi nagytakarítás óta „nevelgetett” porcicáink –, és a mögötte lévő falra „rittyentünk” egy nagy színfoltot.
Persze nem mindegy, ki milyen színeket, anyagokat választ. A jó választáshoz nem árt néhány percre befelé koncentrálnunk: milyen életet is élünk, kik is vagyunk, s hová tartunk. Vagy mi hiányzik… Miből van több a kelleténél bennünk, a hétköznapjainkban. Amennyiben valóban csak részletekhez nyúlunk, lehetünk bátrak (nem szükséges szakember segítségét kérni), hisz bármikor nagyobb anyagi ráfordítás nélkül újra változtathatunk bármin.
Szinglik: csak vöröset és magentát ne!
Aktív, szingli életmódunkat, az állandó rohanást, a „munka után hazarohanok átöltözni az esti parti előtt” típusú tempónkat ne turbózzuk tovább galagonyavörös falakkal, magenta ágyneművel… Inkább válasszunk egy nyugodt Manhattan-szürkét, fűzöldet vagy egy igazán pihentető curacao-kéket.
Mindenképp matt festéket válasszunk. Fontos, hogy az otthonunk pihenőszigetté váljon. Akár az is elegendő lehet, ha választunk egy diszkrét színű drapériát – mondjuk, Szahara-sárgát –, és hanyagul rádobjuk a régi kanapénkra. Vásárolunk egy-két színes selyemszalagot, és a maradék drapériánkból meg némi szivacsdarálékból kis „csomagpárnákat” kötünk. Így a reggeli ébredezéshez vagy az esti leeresztéshez pihentető helyszínt varázsolhatunk.
Boldog szerelmünket mélyíthetjük az igazi ibolyalilával, csokoládébarnával – ez különösen bensőséges árnyalatpárosítás – vagy egy igazán izgalmas Calvados-barnával, amelynek szép kiegészítője az Oxford-zöld és egy kevés élénk türkiz.
Ha sok a gyerek, legyen bézs a plafon
A családi miliő még hangulatosabb egy jól megválasztott etruszkvörös étkezőben, vagy egy vajsárga nappaliban, amely a vasárnap délután beszűrődő napfényben finom pihenést ígér. Semmiképp nem összekeverendő ez a barátságos szín a hirtelen Habsburg-sárgával, amely a 80-as évek bécsi szállodadizájnját idézi… Ha nem túl nagy a lakásunk, amelyet a gyerekek két perc alatt cunami sújtotta területté képesek változtatni, akkor ekrüre, Bahama-bézsre van szükségünk. Legalább a plafont nézve „rend van”-érzésünk lesz.
A gyerekek szobáiban végre elfelejthetnénk a piros-sárga-kék-zöld alapszínes összeállítást. Helyette tökéletes, ha nyugtató pasztellárnyalatokat alkalmazunk. Ilyen a Dubarry-rózsaszín, a matrózkék, a friss olíva, a púderszínek.
Térérzetünket is „becsaphatjuk” egy jól megválasztott falrész színezésével, tapétacsík felrakásával. A nagy, kifutó mintákkal és a helyiség egyik hosszabb falának átfestésével például optikailag növelhetjük a teret.
A Dívány lakberendezője azt tanácsolja, hogy…
…ess neki bátran, ha csak egy falat lefestesz, már jó!
…ne parázz, ha nem sikerül, átfested!
…koncentrálj befelé, találd ki, mi hiányzik az életedből, és miből van túl sok!
…tartsd szem előtt, hogy az otthon egy pihenősziget!
…ha rohanó életet élsz, szingli vagy, akkor csak vöröset és magentát ne!
…mindig bejön a fűzölddel, curacao-kékkel kombinált szürkés szín!
…szerelmeseknek csoki- vagy Calvados-barna, feldobva Oxford-zölddel vagy élénk türkizzel!
…családi milliőhöz vajsárgát, gyerekdúláshoz Bahama-bézset vagy ekrüt!
…gyerekszobába kék-piros-sárga helyett olívazöldet, matrózkéket, púderszíneket!
…néha egy hanyagul odavetett, Szahara-sárga drapéria is elég!
…felejtsd már el végre a Habsburg-sárgát, ez nem a nyolcvanas évek!
