Külföldön szeretem, ha felismernek, itthon nem

Hogyan készültél a mai díjátadóra?

Reggel nyolc óra óta járjuk a várost az ügynökömmel, hogy találjunk nekem ruhát. Ezt a combközépig érő cipőt például a Váci utcában vettük. Kb. egy hónapja filózom a ruhán. Azóta, hogy kiderült, jelölnek, foglalkoztat, hogy mit fogok fölvenni, mit fogok majd mondani, hogyan fogok viselkedni.

Milyen beszédet terveztél előre?

Beszédet nem akartam mondani, csak annyit szerettem volna elmondani, hogy 17 évesen nagyon megtisztelő, hogy a jelöltek között szerepelhettem olyan modellek mellett, mint Srej Zsófi, Fórizs Adina. Ők neves kampányokat csináltak, már csak ezért is nagyon jó közéjük tartozni. Ugyanannál az ügynökségnél vagyunk, az Icon Model Managementnél.

Az ügynökeimnek is köszönettel tartozom, és a családomnak, akik mögöttem álltak. Ide egyébként a nővéremmel jöttem, a szüleim nem szerettek volna elkísérni, az ilyen események nem annyira az ő világuk. Megértem, nekem is fura helyzet.

Főként nemzetközi munkáid vannak. Itthon felismernek az utcán?

Szinte bárhová be tudok menni úgy, hogy nem állítanak meg. Eddig itthon nem dolgoztam olyan sokat, inkább külföldön. A külföldi munka a belépő ahhoz, hogy Magyarországon is elismerjenek. De nem szeretném, ha felismernének itthon később sem. Kényelmetlenül érezném magam, ha a barátaimmal elmennék valahova, és odajönnének lefotózni. Megtörtént már, és tartózkodom az ilyen helyzetektől.

Miért rossz? Együtt jár azzal, hogy modellként szerepelsz.

Büszke vagyok arra, amit eddig elértem. Azzal semmi bajom, ha külföldön felismernek, örülök neki, de jobb szeretem, ha itthon nem.

Miért vonzó számodra az ismertség külföldön és miért nem vonzó itthon?

Amikor külföldön vagyok, akkor dolgozom, amikor hazajövök, akkor pedig nyugalmat szeretnék. Akkor érzem magam jól itthon, ha mindenki úgy viselkedik velem, mint ahogyan korábban is. Kezeljenek úgy, mint egy diákot, aki voltam és vagyok is, ne úgy, mint egy modellt. Vágyom arra, hogy olyan életem legyen Magyarországon, mint egy átlagos lánynak.

Érdekes, hogy mégis exhibicionista szakmát választottál, ráadásul tizenévesen.

A modellkedés nagyon stresszes munka, az tudja csinálni, aki igazán szereti, igazán élvezi, és talán ez az életcélja. Én nagyon szeretem, de amikor hazajövök, fontos, hogy a stresszt le tudjam vezetni, és csak úgy tudom megvalósítani, ha nem jönnek oda hozzám az utcán, nem állítanak meg. Ez ellentmondásos? Közben nagyon örülök ennek a díjnak, elmondhatatlanul jó érzés.

Fashion Video Festival: Baráti Vince videója Palvin Barbaráról:

Mi az, ami stresszessé teszi a modellkedést?

Gondolom ha keveset alszotok, ti is stresszesek vagytok. Ha minden nap utazni kell Amerikából Európába, Európából Ázsiába, az megterhelő. Nem tudok aludni a gépen, ezért aztán érkezésre nem tudom kipihenni magam. Csakhogy a munkán azt kell mutatnom, hogy jól vagyok, kipihent, minden rendben körülöttem. Amint meglátják, hogy fáradt vagyok, olyan az arckifejezésem egy képen, mint aki készen van, akkor nem biztos, hogy visszahívnak legközelebb. Minden pillanatban tökéletesnek kell lenni. Ezért is fontos nekem, hogy ha hazajövök, ne kelljen teljesítenem, tökéletesnek lennem, a mozdulataimra ügyelnem. Valamilyen szinten ez színészkedés, de ha ez benne van az emberben, akkor tudja önmagát adni.

Ha már az utazások szóba kerültek, mit csinálsz a reptéren, amikor egy-két órát kell várnod a géped indulására?

Anyukám mindig velem van ott és szórakoztat.

Meddig fog kísérgetni?

18 éves koromig. Utána remélem, majd a nővérem veszi át a helyét.

Hol érzed otthon magad a világban?

Párizs közel áll hozzám, mert ott kezdtem a modellkedést, ott kaptam jó munkákat, értem el sikereket. Amerikában a klienseknek még jobban meg kell ismerniük, de szeptembertől vár egy világkampány – ne kérdezzétek, mi az, még nem mondhatom el.

Mikor érzed jobban magad? Amikor a fotóssal dolgoztok, vagy amikor a fotózás után végignézitek az elkészült képeket?

Amikor fotózunk és amikor videót készítünk. Olyankor feloldódom, de a beszélgetések miatt még mindig izgulok. Zavarban vagyok az ilyen helyzetekben.

Készültél erre a pályára?

Nem igazán, 13 éves koromban odajöttek hozzám az utcán, hogy szeretnék-e modellkedni. Igent mondtam, bár akkor még nem tudtam, hogy szeretni fogom-e. Sokáig tanultam énekelni, zenélni. Mérleg a csillagjegyem, szeretek szerepelni.

Volt már olyan megkeresésed, amit visszautasítottál?

Én mindenre azt mondom, hogy igen, vállalom, aztán az ügynökség szokta eldönteni, hogy ezt vagy azt szabad-e, vagy sem. Például csináltam egy Chanel kampányt, azután pedig bizonyos márkákat nem lehet elvállalni. Azt nem tudom pontosabban mondani, melyeket, az ügynökség mérlegel. A magazinokat is megválogatják. Nem biztos, hogy odaadnak egy magazinnak, amelyik csak két képet szeretne rólam csinálni. Persze ha a francia Vogue-ról van szó, akkor igen, de ha kisebb magazinról, akkor csak úgy adnak oda, ha egész editorialról van szó.

Ha már francia Vogue: a főszerkesztő Carine Roitfeld véleménye mennyire fontos a számodra? Kinek a véleményére adsz a legjobban?

A legfontosabb a nővérem véleménye. Ő ismer a legjobban, és tudja, mi a legjobb nekem. Ha a fejembe szállna a dicsőség, ő lenne az, aki ezt elmondaná, és onnantól kezdve tudnám, mit tegyek.

Néhányan azt mondják – például Kajdi Csaba modellügynökség-vezető is ezen a véleményen van – hogy sokszor azokra a lányokra vár a legfényesebb modellkarrier, akik rossz anyagi vagy családi körülmények közt nőttek fel, mert bennük erősebb a kitörési vágy, nagyobb ambíciókkal dolgoznak. Hogy látod ezt az eddigi tapasztalataid alapján?

Ez nem azon múlik. Lehet egy lány újgazdag is, ha megvannak az adottságai, az alakja, a megfelelő személyisége és kisugárzása ahhoz, hogy modell legyen, akkor az lehet. Ez a szakma nem arról szól, hogy jön egy hátrányos helyzetű lány, kapjuk fel, legyen ő a sztár.

Már felnőttnek érzed magad?

Nem. Vannak, akik 14 évesen már úgy érzik, felnőttek, én nem szeretném ezt. Amíg lehet, a gyerekkoromat szeretném élni. Úgy szeretnék viselkedni, ahogyan egy normális, korombeli lány.

Fotó: Kováts Dániel