Az emberiség mintegy 4 százalékát érinti a tripanofóbia, azaz a tűtől való félelem – más források szerint ugyanakkor akár minden negyedik felnőtt is érintett lehet benne. Máig nem tudjuk, hogy pontosan mi alakíthatja ki ezt a rettegést, melynek többféle típusa is létezik, de az valószínű, hogy a gyerekkori vagy fiatalkori kezelések során szerzett rossz tapasztalatoknak kiemelt szerepe lehet a fóbia létrejöttében.
Négyféle tünet jelezheti ezt a fóbiát
Becslések szerint egy ember élete során átlagosan 165 tűszúrásra számíthat kötelező és ajánlott oltásait, a vérvételeket és injekciókat beleszámítva.
Akinek tűfóbiája van, az ki akar küszöbölni ezekből minél többet, ezért valószínű, hogy a választható oltások lehetőségével nem él, és orvoshoz is csak akkor megy, amikor már semmiképp nem kerülhető el a találkozás,
annyira tart attól, hogy ott meg fogják őt szúrni.
A tripanofóbiának négy alfaja létezik:
- Az elájulók teszik ki a legnagyobb csoportot, a fóbiások felét: ők már akár attól is elájulnak, ha tűre gondolnak.
- A pánikolókban saját vagy szerettük rossz élménye kapcsán alakulhat ki pánikroham, szintén akár a tű gondolatától is. Ők teszik ki a tűtől tartók 30 százalékát.
- Az ellenkezőket talán lefoghatták kis korukban egy szúrás előtt: ők a végletekig ellenkeznek mindenféle szúrás ellen. Az érintettek 20 százaléka ennek a csoportnak a tagja.
- Az érzékenyek 10 százalékban vannak jelen: ők örökölten túlérzékenyek a tű okozta fájdalomra, szorongást és szívritmus-emelkedést vált ki belőlük a dolog.
A tűtől való félelem gyerekeknél gyakoribb
A tűfóbia a kutatások szerint gyerekeknél sokkal gyakoribb, mint felnőtteknél: háromból akár két gyereket is érinthet, ami problémás, mivel a gyerekek – főként óvodáskoruk végéig – mindenkinél gyakrabban ki vannak téve a tűvel való találkozásoknak a kötelező (és válaszható) védőoltások felvételének alkalmával.
A helyzettel ugyanakkor mindenképpen érdemes valamit kezdeni, hiszen az oltások felvételének késleltetése bajba sodorhat bennünket – gondoljunk csak a koronavírus ellen védőoltás szerepére az elmúlt két évben –, és ha amiatt vesszük késleltetve igénybe az orvosi ellátást, mert félünk attól, az egyes betegségek esetében akár élet és halál közt is dönthet.
Érdemes tehát szembenézni félelmünkkel, és tenni az ellen, hogy ez határozza meg a tűhöz fűződő viszonyunkat.
Te félsz a tűszúrástól?
Így könnyítheted saját helyzeted
Szakember bevonása nélkül is megpróbálhatsz a tripanofóbia ellen tenni – ehhez a következő tippeket érdemes megfogadnod:
- Tájékoztasd az egészségügyi személyzetet problémádról, hogy értsék, mit miért csinálsz, és ők is könnyebbé tehessék számodra a helyzetet.
- Ha vérvételre mész vagy oltást kapsz, ne figyeld az orvost, amint felszívja a vakcinát, és amikor megkapod az oltást vagy a vérvétel megkezdődik, akkor se figyeld a karodat, nézz másfelé!
- Amennyiben lehetőséged van rá, vigyél magaddal egy olyan személyt ezekre az alkalmakra, akiben megbízol.
- Tudatosan tereld el figyelmedet a helyzetről.
- Ha ájulós vagy ilyen helyzetben, és van rá mód, fekve végezzék el a beavatkozást rajtad.
- Gyakorolj nyugtató légzéstechnikákat.
- Ahelyett, hogy idegességedben megfeszítenéd izmaidat, tudatosan lazítsd el azokat, mivel így a szúrás is kevésbé fáj.
- Kérj érzéstelenítőt a szúrás helyére.
A gyerekek problémáját se bagatellizáld el!
A gyerekekre érdemes külön figyelni olyan egészségügyi helyzetekben, amikor tű kerülhet elő: egyrészt ezzel a későbbi, felnőttkori fóbia is megelőzhető, másrészt a gyermek-szülő bizalmi viszonyon túl az egészségügyi személyzetbe vetett bizalmat is segít megalapozni, ha nem lefogjuk és erőszakkal vesszük őket az oltásra, hanem kompetens partnerekként kezeljük őket is.
Hogy ennek mi a módja? Őszintén kell beszélned gyermekeddel arról, hogy a tűszúrás kellemetlen lehet, de hozzá kell tenned azt is, miért érdemes mégis elviselni. A gyereknek engedd meg, hogy maga válasszon kényelmes ruhadarabot az oltás vagy vérvétel esetén, közben pedig legyél mellette, fogd a kezét, és tereld el a figyelmét. A légzésgyakorlatok nekik is segítenek.
Vannak olyan helyzetek, amikor a fentiek már nem jelentenek elegendő segítséget: ilyenkor szakember bevonásával enyhíthető a félelem.
A kognitív terápia mellett gyógyszeres módja is elképzelhető a félelem enyhítésének, de a tű látványának való, kontrollált helyzetben történő kitettség is elvezethet addig, hogy valaki már ne éljen át páni félelmet minden egyes oltás előtt. Ami biztosan nem segít, az az érintett félelmének lekicsinylése: épp ezért sose tedd ezt se magaddal, se mással!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
