Egy kis karkörzés, karnyújtás, aztán jöhet a „paprikajancsi-ugrálás”, majd a négyütemű fekvőtámasz. Klasszikus bemelegítés gyerekkorom tornaóráiról. Persze, aztán jött a „bekeményítés” kötélmászás vagy épp 800-1000 méteres futás formájában. Aki a tesiórákon kiborult ezeken, az az ókorban bizonyára elvérzett volna a testnevelés címszó alatt végeztetett gyakorlatokon.
Az ókori Spártában a tornaóra a túlélésről szólt
A katonaállamban a fiúgyerekeknek nem a mai értelemben használt testnevelésben volt részük: a családjuktól elszakítva 7 éves koruktól kezdve kőkemény kiképzést kaptak, hogy minél hatékonyabb harcológépekké képezzék őket. Ez volt az agogé, ahol a gyerekek nem kaphattak cipőt, és egyetlen köpenyszerű ruhát viselhettek csupán, még a legnagyobb hidegben is.
Éheztetés és korbácsolás
A katonanövendékek saját kezűleg, nádból eszkábált ágyban aludtak, és gyakran éheztek, hiszen enni csak keveset kaptak. Az éheztetés egyrészt azt a célt szolgálta, hogy a katonanövendékek vékonyabbak maradjanak, másrészt ezzel ösztönözték őket az étellopásra. Azonban ha rajtakapták őket, azért korbácsolás járt. No, nem a lopás ténye miatt, hanem mert nem voltak elég ügyesek. 13 éves kor után a kiképzés egyre durvább lett.
Meztelenül kellett bemutatniuk edzettségüket az elöljáróik előtt; szintén korbácsolással büntették azt a gyereket, aki nem bizonyult elég fittnek.
Rendszeressé váltak a csoportos küzdelmek is, ahol a szabály az volt, hogy nem volt szabály: ütötték, rúgták, harapták egymást, ha úgy kívánta meg a helyzet. Gyakorlatilag traumatizált gyerekekből nevelődött ki a jövő rettegett spártai hadserege.
A szexista tornaóra
Mint a legtöbb dolog a múltban, a tornaóra is rettenetesen szexista volt. Ha részt is vehettek a lányok a tornaórákon, akkor is csak szigorú korlátozásokkal tehették azt. Lássuk, milyen „gyakorlatokat” javasol az 1856-os Physiology and Calisthenics for Students and Families című könyv. Leírja, hogyan kell duruzsolni a lányoknak a fiúpartnerük fülébe, amikor közösen végeznek egy nyújtást; de azt is megtudhatjuk e „remekműből”, hogyan helyezzék a lányok a kezüket helyesen a fiúk könyökhajlatába. Ráadásul az összes gyakorlatot egy nehéz, teljes testet elfedő ruhában kellett végezzék.
A kidobó a 20. század elején
Senkinek sem kell bemutatni a kidobót, aminek köszönhettünk már enyhe agyrázkódást, sőt monoklit is, ha nem voltunk olyan szerencsések, hogy a hátunkba kapjuk a labdát. Nem véletlen, hogy sok helyen betiltották már ezt az egyébként tornaórai levezetésnek szánt játékot. Pedig hol van ez a kidobós ősatyjához képest, amikor nem pihe-puha gumilabdákat, hanem kőkemény és nehéz medicinlabdákat vágtak egymáshoz a tanulók.
Egy 1922-es testnevelési útmutató a kidobó egyik változatát írja le, amelyben egy csapat körbefog egy másik csapatot. A külső csapat ezután medicinlabdákkal dobálja a belső csapatot. Miután mindenki megkapta a magáét a belső körből, helycsere következett: az a csapat győzött, aki a legrövidebb időn belül csapkodta össze az „ellenséget” a medicinnel.
A nagy testtartásbotrány
A testnevelés egyik legelképesztőbb fejezete a testtartás megszállottsága volt az amerikai elit egyetemeken az 1950-es és 1960-as években. A legjobb iskolákba (például Harvard, Yale) érkező elsősöket lefényképezték. Ebben még nincs is semmi rendkívüli. Csakhogy ezek nem hétköznapi fotók voltak; meztelen fotókat készítettek a kamaszkoruk végén járó fiatalokról, a testük „gyengébb” részeit pedig gombostűkkel jelölték meg. Ha a fotók alapján rossz testtartást állapítottak meg a hallgatónál, akkor testtartásjavító órákra küldték.
Már ez is elég bizarr, de korántsem csak a testtartásról szólt a fotózkodás.
Úgy tűnik, a meztelen képek egy áltudományos kutatáshoz kellettek, amely a testtípusok és a személyiség közötti összefüggéseket vizsgálta. A botrányt a New York Times egy 1995-ös cikke robbantotta ki, amely olyan híres embereket is érintettként jelölt meg, mint Hillary Rodham Clinton vagy Meryl Streep. A legtöbb fotót megsemmisítették, de néhány sajnos még mindig fel-felbukkan az interneten.
A régi korok gyermekei joggal gyűlölhették a mai tornaórák elődeit, de nem jártak jobban felnőttkorukban sem azok, akik az első kondigépeken szerették volna formába hozni magukat.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
