A tévétorna koncepciója egyszerű, de nagyszerű volt: a Sajdik Ferenc által rajzolt figurákat felvonultató, vicces főcím után a képernyőn megjelent az „Idősebbek is elkezdhetik” szlogen, majd néhány perces tornagyakorlatok következtek, ismert sportolók, olykor színészek által bemutatva. A műsor rendkívül népszerű volt a korszakban, nem utolsósorban az esti műsorsávnak köszönhetően: az Esti mese és a Híradó közé esett, így biztosítva, hogy mind a fiatalabb, mind az idősebb korosztályhoz eljusson az üzenet: mozogni jó.
A 30-as évek találmánya: a rádiótorna
A gondolat, hogy a televízió segítségével kellene mozgásra bírni a magyar népet, az 1950-es években fogalmazódott meg néhány, a mozgás iránt elkötelezett sportoló fejében. Kmetykó János és Békési Sándor tornászok, Kerezsi Endre testnevelő tanár és Romák Éva atléta-edző vetették fel, hogy az 1930-as években népszerű Rádiótorna mintájára, az új médium népszerűségét kihasználva, el lehetne indítani egy mozgásra ösztönző televíziós műsort. A vasárnap reggelente sugárzott rádióműsorban közérthetően elmagyarázott, zenei aláfestéssel kísért gyakorlatokra igyekeztek rávenni a nagyérdeműt, majd a gyakorlatok később nyomtatott formában is megjelentek a Színházi Élet, illetve a Rádióélet számaiban.
A rádiótorna nem magyar találmány volt: hasonló kezdeményezések történtek „Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában és az Egyesült Államokban” – olvasható a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum blogján. A háború után a rádió ismét sugározni kezdte a hangos tornagyakorlatokat. A tévétorna egyik ötletgazdája, Kerezsi Endre is közreműködött ezek összeállításában, és bár az ötvenes években viszonylag kevés háztartás büszkélkedhetett tévékészülékkel, hamarosan megjelentek a televíziós tornák is, gyerekeknek, kismamáknak és a dolgozó népnek címezve.
A tévétorna indulása
A tévétorna csak a hetvenes években, megújult formájában lett igazán népszerű. Ezúttal Sárkány István volt válogatott tornász, a Magyar Tornaszövetség főtitkára volt az, aki a Magyar Televízió Sportosztálya vezetőjének, Radnai Jánosnak felvetette az ötletet. Radnai rábólintott, így 1975. március 7-én ismét elindulhatott a tévétorna, eleinte keddi és pénteki napokon, majd a következő évtől kezdve minden este. (Másnap reggel az adást megismételték.) Az alapkoncepció, amint arra Dávid Sándor sportriporter 1983-ban utalt, a következő lett volna: „…a házaspár hazaérkezett fáradtan a piacról (a munkából, a moziból stb.), lepakolta nehéz csomagjait, fájlalta agyonnyúzott derekát (lábait, vállát stb.), mígnem a férjnek (vagy a feleségnek) eszébe jutott a legjobb gyógyszer: tornázzunk egy kicsit!”
1976-ban a montreali olimpiára készülő tornászok is gyakran szerepeltek a műsorban, amelynek gyakorlatait Sárkány István és Kertész Alíz állították össze. Eleinte Müller Katalin és Bérczi István tornászok mutatták be a gyakorlatokat, majd Makray Katalin (Schmitt Pál felesége) és három lánya lett a műsor emblematikus alakja.
Az ő szerepeltetésük nem volt véletlen: az addig felnőtteket, sőt idősebbeket célba vevő tévétorna így a gyerekek felé is nyitott, a szocialista népsort eszméjének megfelelően.
Más olimpikonok is szerepeltek a műsorban; például Békési Ilona tornásznő és férje, Benedek Ferenc, két kislányuk társaságában. A Fejes ikrek, Erika és Mara szintén nagyon népszerűek lettek, bár nem egészen úgy, ahogy kívánták: „Sokszor utánunk szóltak az utcán, olykor ízléstelen megjegyzéseket tettek. Kissé furcsának találtuk, hogy katonák írtak nekünk levelet, hogy mi vagyunk a fő program, s arra az öt percre még az órákat is megállítják” – nyilatkozták 1996-ban.
„Egy-egy tornaadás egy rövidebb Szabó családdal ért föl”
A tévénézőket azonban nem volt egyszerű már akkor sem kirobbantani a karosszékből. Eleinte színészeket is gyakran hívtak a műsorba előtornásznak, ez azonban, mint később kiderült, a szándék ellen dolgozott, főleg, hogy így „egy-egy tornaadás majdhogynem egy rövidebb Szabó családdal ért föl”. Így nem került adásba az az epizód sem, amin Zenthe Ferenc látható, a nézők figyelme viszont egy percig sem lankadt, az adás szerkesztői rengeteg levelet kaptak a nézőktől. „Máig nem győzzük csodálni ama kedves nézőnk lankadatlan, szívós figyelmét például, aki sasszemével észrevette (és ezt közölte is), hogy a rajzos főcím egyik részletében a futó nőalaknak egy szemvillanásig három lába van! De hasonlóan klasszikus értékű az a levél is, amelynek aggódó írója egyenesen Bérczi Istvánhoz intézte sorait: »Bérczi István pedig ne hízzon már tovább, mert lassan nem fér rá a képernyőre!«” (Ez azért meglepő, mert egyetlen napon rögzítették az összes gyakorlatot, majd év közben az adásokban ezeket variálták.) Úgy tűnik, leginkább a nagymamák, nagypapák és unokáik tornáztak, a megfáradt középkorúak pedig inkább nézőként élvezték a műsort.
Győzött a karosszék
A készítők az aktuális trendeket sem hagyhatták figyelmen kívül: amikor Magyarországra is begyűrűzött a Jane Fonda által világszerte ismertté vált aerobik, történtek kísérletek ilyen irányú nyitásra, de végül be kellett látniuk: az ötperces műsoridő nem alkalmas ennek az irányzatnak a bemutatására. Maradtak többnyire a jól bevált gyakorlatok, csak a díszlet változott: megújult a háttér, divatosabbak lettek a ruhák, és már némi diszkózene is felcsendült a háttérben. De ez sem állíthatta meg a lassú hanyatlást: a tévétorna végül 1989-ben eltűnt a képernyőről. (Borítókép: Képes Sport, Arcanum Adatbázis)
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
