szín látás trükk

Láttad már a sárga-kék színt? Nem, nem a zöldre gondolunk, ami a kettő keveréke, olyan színről beszélünk, amelyik egyszerre kék és sárga. Oké, ezt nehéz elképzelni, ahogyan azt is, hogy egy szín pontosan annyira piros, mint amennyire zöld. A szakértők szerint azonban nem kell a képzeletedre hagyatkoznod ahhoz, hogy kitaláld, hogyan néznek ki. A lehetetlennek tűnő árnyalatokat megfelelő felszereléssel és technikával szó szerint láthatod is.

A színlátás trükkjei

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működnek a képzeletbeli színek, először is kicsit bele kell ásnunk magunkat abba, hogy egyáltalán hogyan látjuk a színeket. Talán meglepő lesz, de valójában nem létezik olyan, hogy szín. Vegyük csak példaként a banánt, nappali fényben egyértelműen sárga. De éjszaka, a sötét konyhában milyen színe van? Az agyad, mivel korábban alaposan rögzítette, hogy a banán sárga színű, szinte rávágja, hogy hát sötétben is sárga. De mit mond kizárólag az érzékelésed? Sáros-sötét, barnásszürke gyümölcsöt látsz magad előtt, ami így nem is olyan étvágygerjesztő.

Ettől függ, mit milyennek látsz

A „szín” valójában nem fizikai tulajdonság, amivel bármi is rendelkezik – ez csak annak az eredménye, ahogyan a szemünk érzékeli a tárgyakról visszaverődő fényt. Amikor azt a banánt sárgának látjuk, akkor az történik, hogy a fehér fény bizonyos hullámhosszait a héjában lévő vegyi anyagok elnyelik vagy épp visszaverik. Az elnyelt hullámhosszakat nem látjuk. A visszaverteket azonban a retinánk közepén, sűrűn elhelyezkedő csapok, azaz fényérzékelő receptorok milliói érzékelik, és reagálnak a különböző hullámhosszakra. A reakciók különleges kombinációja és az ebből eredő elektromos impulzusok, amelyeket a csapok az agyunkba küldenek, hozzák létre azt, amit sárgának gondolunk. Az érdekes az, hogy az agyunk pontosan hogyan jut erre a következtetésre.

Két szín, amit nem tudsz egyszerre érzékelni

Az ellentétesség „az egyik legrégebbi fogalom az érzékelés tudományában – jegyezték meg Vincent A. Billock és Brian H. Tsou biofizikusok, az emberi szín- és térlátás szakértői a Scientific American 2010-es cikkében. Az opponencia, azaz az egymással szembenállóság mindenütt jelen van a fiziológiában – írták. Például a karunk behajlításához a tricepszünket ellazítjuk, miközben a bicepszünket összehúzzuk; a bicepsz és a tricepsz opponens izmok, mivel közvetlenül egymással szemben hatnak”. A színérzékelés sem különbözik ettől. „1872-ben Ewald Hering német fiziológus azt állította, hogy a színlátás a vörös és a zöld, valamint a sárga és a kék közötti opponencián alapul – magyarázta Billock és Tsou –, a látómező minden egyes pontján a vörös és a zöld színért felelős izmok, úgymond, szemben állnak egymással.” Ez azt jelenti, hogy ahogyan nem tudod egyszerre összehúzni a bicepszedet és a tricepszedet, úgy egy színt sem tudsz egyszerre pirosnak és zöldnek érzékelni. Piros és sárga? Semmi gond, az agyad örömmel nevezi ezt narancssárgának. Kék és zöld együtt? Az csak türkizkék. De piros és zöld együtt? Könnyebb egyszerre hajlítani és kiegyenesíteni a karodat!

A lehetetlen színek

Így jutunk el azokhoz a színekhez, amelyeket alapvetően nem tudunk érzékelni. Két fő típusuk van: a képzeletbeli és a kimérikus színek. Előbbiek megértéhez tudnunk kell, hogy átlagosan körülbelül egymillió különböző színárnyalatot látunk. Ám miközben nincs valódi oka annak, hogy a piros-zöld vagy a kék-sárga ne létezzenek színekként, mi mégis fizikailag képtelenek vagyunk érzékelni őket agyunk működése miatt. Vagy mégis? 1983-ban Hewitt D. Crane és Thomas P. Piantanida, mindketten a Visual Sciences Program of SRI International mérnökei, egy igen meglepő tanulmányt publikáltak: lehetséges egyszerre látni a pirosat és a zöldet, állították – és meg is tudták mutatni, hogyan. Ezeket az árnyalatokat elméletben képtelenség lenne látni, mivel az agyunknak egyszerre két ellentétes színre kellene reagálnia. Mégis, azzal, hogy a vizsgálatban részt vevőkkel addig bámultatták egymás mellett a piros és zöld vagy sárga és kék színű mezőket, amíg a színek közötti határok fel nem oldódtak, sikerült elérniük, hogy az alanyok lássák az általuk „vöröseszöldnek” és „sárgáskéknek” nevezett, úgynevezett „képzeletbeli színeket”.

Mik azok a kimérikus színek?

Talán valamivel könnyebben érthetőek az úgynevezett kimérikus színek. Ezek a nem létező árnyalatok egyenesen a retinánkat „törik fel”. A megfelelő háttér gondos megválasztásával rákényszeríthetjük a szemünket, hogy például 100 százaléknál jobban telített, úgynevezett hiperbolikus színeket érzékeljen, vagy egy olyan árnyalatot, amely bár kétségtelenül valódi szín, ám olyan sötét, mint a fekete. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a lehetetlen színekkel kapcsolatban nincs teljes tudományos konszenzus: egyes kutatók szerint a színkeverés során érzékelt szín csak egy köztes szín, amit ugyan nem lehet megnevezni, de attól még szerepel a színtérben.

Egy próbát azért megér

Akárhogy is, döntsük el mi magunk, mit látunk, szeretnénk-e kísérletezni olyan színekkel, amelyek eddig kívül estek az érzékelésünkön. A vizuális illúziók egyik legnagyobb sztárja volt a kilencvenes években a Magic Eye-nak nevezett kétdimenziós kép, ami szemünket becsapva mégis háromdimenziósnak tűnik. A lehetetlen színeket is hasonló technikával érzékelhetjük. A fenti képen próbáld meg a bal szemed a piros négyzetben lévő keresztre, a jobb szemed pedig a zöldben lévő keresztre fókuszálni. Ezután már egyszerű, bár kényelmetlen: addig kell kancsalítani, amíg a két kereszt egymás fölé nem kerül. Nem garantált, de ha így teszel, talán képes leszel látni a vöröseszöldet, amiről Crane és Piantanida számolt be először a 80-as években. Ha mégsem sikerült, ne keseredj el: Billock és Tsou hét megfigyelőből hatnál el tudta érni, hogy lássa a „tiltott” színeket, köszönhetően a képstabilizálásnak és az egyes színek azonos fénysűrűségének.