szex probléma

A hosszú távú, elkötelezett párkapcsolatok egy idő után túlnőnek a kezdeti szerelemhormonoktól fűtött rózsaszín ködén, és a másikat körüllengő újdonság varázsa is csillapodik. A hétköznapi teendők elvégzése, a háztartás közös vezetése és esetenként a gyerekek nevelése, gondozása nagyobb hatással van a pár tagjaira, mint a kapcsolat elején voltak. Ahogyan két ember összecsiszolódik, önkéntelenül is kialakítanak maguk között különböző helyzetekben elővett dinamikákat, viselkedésmintákat, amelyek néhány párnál rugalmasabbak, míg másoknál kőbe vésett szabállyá alakulnak át. Ha a két fél dinamikájában túlságosan az egyik partner kerül a ki nem mondott „túlteljesítő” szerepébe, a másik pedig az „alulteljesítőébe”, akkor többek között a szexuális életük is bánhatja az egyenlőtlenséget. Ezt a 4 szót érdemes minden párnak a szívébe mentenie, hogy kikerüljenek ebből a fajta nem kívánt szexmentes létből.

Amikor a kompetenciahierarchia a szex rovására megy

Senki sem szereti inkompetensnek, alsóbbrendűnek érezni magát másokkal szemben, főleg nem egy párkapcsolatban. A szorongásra hajlamos embereknek alapból sok kapcsolatszabotáló tendenciájával kell megbirkóznia, amelyet a félelmei szülnek benne, de egy ilyen hierarchizált rendszerben bizonyára szomorúan jönne ki a helyzetből. Sajnos azonban könnyen megeshet, hogy mégis olyan dinamikába keverednek, amelyben például az egyik fél (általában a nő, ha heteroszexuális kapcsolatról van szó) érzelmileg érettebbnek kiáltja ki magát a kapcsolatban, mártírszerepet ölt fel, felmenti magát a saját intimitásbeli problémái alól, és minden párkapcsolati problémáért az érzelmi analfabétának bélyegzett párját okolja, és annak alacsony EQ-ját.

Azonban nem csak az érzelmi intelligencia terén alakulhat ki ilyen jellegű fekete-fehér szereposztás. A 95/70-es dinamikában az egyik fél minden téren a „túlteljesítő” szerepbe kerülhet (95 százalékosan teljesít a 100-ból), míg a másik félre az „alulteljesítő” szerep jut (70 százalékosan teljesít a 100-ból). Ebben az esetben a túlteljesítő felsőbbrendűnek érezheti magát a párjával szemben, aki iránt emiatt szánalmat, megvetést érezhet, és elítéli őt. Ennek hatására az alulteljesítő önbeteljesítő jóslatként valóban figyelmetlenné és feledékennyé válhat a kapcsolatban, legyen szó akár a házimunkákról, a másiknak a felé intézett kéréseiről, a fontos dátumokról, vagy bármi egyébről. Erőteljesen lekorlátozó szülő-gyerek szerepekbe szorulhatnak, amitől mindketten magányossá válnak. Végül pedig vagy csökken, vagy teljesen megszűnik a szexuális életük, hiszen már nem tekintenek egymásra egyenlő félként (ki tudna kényelmesen intim helyzetbe kerülni azzal, aki lenézi őt, vagy akit lenéz?).

Az a varázslatos 4 szó…

Ha azt veszed észre, hogy nagyobb részben viselkedsz a párod szülőjeként, vagy viselkedik így veled a párod, mint ahányszor partnerekként viszonyultok egymáshoz, akkor lehetséges, hogy ez a fajta dinamikaeltolódás áll a szexuális életetek visszaszorulása mögött. Ez esetben valószínűleg az fogja megoldani a problémátokat, ha fokozatosan elkezditek visszaépíteni az egyenlőséget egymás között. Ebben segít, ha mindketten használjátok a partnerek varázslatos négy szavát a mindennapi interakcióitok közben: „Az én tapasztalatom szerint…”

Ez a négy szó azt sugallja, hogy a kapcsolatban két egyenlő fél van, akiknek, még ha különbözik is a tapasztalása, ezek mégis egyenértékűek egymással. Hogy tényleg működjön, egyszerre kell játékosan, magabiztosan és alázatosan kiejteni őket. Játékosan, hogy elvedd a mondandód élét, lágyíts a beszélgetésen, és hogy jelezd a másiknak, nem lehordani szeretnéd őt, hanem vele együtt megoldani a problémát. Magabiztosan, hogy mindkét partner ugyanúgy elhiggye, az ő szubjektív tapasztalása is ugyanannyira érvényes és meghallgatásra méltó, mint a másiké (ezt főleg az alulteljesítőnek fontos belsővé tennie). És alázatosan, hogy mindkét fél elhiggye, megeshet, hogy ő tévedett, és nem a másik, hogy ami számára az igazságot jelenti, részleges, torzított vagy elfogult álláspont lehet (ezt főleg a túlteljesítőnek kell elsajátítania).

Nem árt hangsúlyozni, hogy az emberi párkapcsolatok és a szexualitás rendkívül bonyolult, kényes szerkezetek, amelyekben általában mindkét fél egész életnyi sérelme, kisebbségi érzése és önbizalomhiánya történetformáló hatással bír. Minden kapcsolat más és más, ami az egyik pár számára igaz, az nem feltétlenül válik azzá a másiknál.