szex nő

Ha valaki szexre és a szexuális közeledésre (bizonyos helyzetekben bizonyos emberektől) vágyik, akkor miért utasíthatja vissza azt mégis? Valószínűleg a te fejedben is hosszú lista jelent meg válaszul: stresszes volt a nap, nem érzi magát vonzónak éppen, vagy csak simán elfáradt. Egy dolog vágyni valamire, és megint másik, hogy mennyire érezzük azt, hogy meg is érdemeljük azt, vagy hogy kényelmesnek gondoljuk-e a megvalósulását az adott pillanatban. Ha valaki nincs abban a lelkiállapotban, hogy elfogadja a közeledést, akkor hiába kínálkozik egy kedvező lehetőség, és hiába vágyik rá, végül el fogja utasítani azt. Úgy tűnik, kiderült, hogy a magyar nőknél mire vezethető ez vissza.

A magyar nők ezért utasítják vissza a vágyott szexet

Egy magyar startup több mint 7500 résztvevős felmérést készített arról, hogy miként állnak a magyar nők a testükhöz, és ez miként befolyásolja az életüket. Felmérésük szomorú eredményeket mutatott.

A kitöltők válaszaiból az tűnik elő, hogy a magyar nők kétharmada sem a testével, sem a súlyával nincs megelégedve. Sőt, több mint a felük egyenesen kövérnek gondolja magát és fogyni szeretne, bár sokan a vékonyságot is önbizalom-rombolónak vélték.

Nem tartják magukat szépnek, és tükörbe sem szeretnek nézni.

Ezeket figyelembe véve sajnos már nem is tűnik olyan érthetetlennek, hogy miért mondta azt a többségük, hogy csak azért utasítottak már vissza életükben szexuális közeledést, mivel nem érezték magukat elég vonzónak. Ráadásul kevesebb mint a felük az ismerkedés területén is azt gondolja, hogy a testük akadályozza őket a randizásban.

Miért ilyen fontos a testünkkel való kapcsolatunk a szexben?

A testünkkel való megelégedettség és a mentális hogylétünk egymást befolyásoló erők: ha pszichológiailag rossz helyen vagyunk lélekben, a testünket sem fogjuk olyan szépnek látni, illetve ha erős negatív érzéseink vannak a testünkkel kapcsolatban, az a hangulatunkra is rányomja a bélyegét. Komplex kapcsolatukat tovább erősíti és viszi negatív irányba a popkultúrából csőstül ránk zúdított rengeteg elvárás, hogy hogyan kellene kinéznünk.

Ez persze egy igazán szűk skatulyát jelent mindkét nem számára, amely egyre inkább eltolódik az irreális elvárások felé, ahogyan a filterek, a photoshop, a plasztikai műtétek és egyéb szépészeti beavatkozások egyre inkább elfoglalják a helyüket a szépségpiedesztál tetején. A legkézenfekvőbb példát a Kardashian klán tagjai jelentik, akiket az elmúlt években a női szépségideál megtestesítőjévé emelt a média, és akik mindannyian számos szépészeti beavatkozáson estek túl, hogy megalkossák a „tökéletes testet”. 

Azért fontos az átlagemberek szexuális életével kapcsolatban az elérhetetlen Kardashian-kinézet idealizálása, mert a médiából az ömlik mindenkire, hogy csak ezek a nők érdemlik meg a férfiak elismerő tekintetét, amelynek, ahogyan azt sugallják, minden nőnek meg kellene felelnie. Tehát aki nem tartozik ebbe a „testkategóriába”, az nem is lehet „szexi”. Ha pedig valaki nem érzi magát vonzónak, ahogyan az a felmérésből is kiderült, akkor az nagy valószínűséggel vissza fogja utasítani a vágyott szexuális közeledést is.

Ezért van szükség a szexpozitivitásra, a testpozitivitásra és a testsemlegességre

Fontos kiemelni, hogy a megoldást nem az fogja jelenteni, hogy innentől kezdve a nőknél bepróbálkozó férfiak nem fogadják el a „nemet”, mivel „a nők valójában biztosan vágynak a szexre”, ugyanis külső szemlélőként nem tudhatja senki sem, hogy mi áll a visszautasítás mögött: az érdeklődés hiánya, szégyenérzet, vagy valami egészen más. A lelkes beleegyezés és „a nem az nemet jelent” mottók továbbra is elengedhetetlen kellékei az ismerkedésnek, semmiképp se vessük el ezeket. Ha egy nő nem érzi magát elég vonzónak, akkor azon leginkább csak saját maga tud változtatni terápiás segítséggel vagy önfejlesztéssel.

Erre szolgálnak a szexpozitív, a testpozitív és a testsemleges szemléletmódok is. A szexpozitivitás a férfitekintet hegemóniájának ellenpontja, amely azt vallja, hogy a pozitív, megerősítő szexuális életet mindenki megérdemli, nemtől, identitástól és testi adottságoktól függetlenül. Egy ítélkezéstől mentes, felszabadult nemi élet kialakítása mellett áll ki. Ehhez hozzávehetjük kiegészítésként a testpozitív szemléletet is, amely a mérgező, önértékelést és testképet romboló diétakultúrával szemben alakult ki. A közösségi média tökéletestest-mítoszának elvetését propagálja, és azt, hogy fogadjuk el a testünket olyannak, amilyen, illetve hogy minden test nemcsak hogy szép, de szerethető is.

Azoknak pedig, akik úgy érzik, képtelenek szeretni a testüket minden formájában és alakjában, a testsemlegesség jobban beválhat, mivel ez nem teszi elvárássá ezt, azonban mégis segíthet jobb viszonyt kialakítani a testünkkel. Arra irányítja a figyelmünket, hogy a testünk egyes részei milyen keményen dolgoznak értünk funkcióik ellátásával, és ezért megérdemli az önegyüttérzést, a hálát és a kedvességet.

Összességében tehát úgy tűnik, sokat kell még fejlődnünk társadalomként az önelfogadás gyakorlásában. Ha a magyar nők több mint fele azért utasítja vissza a szexuális közeledést, mert nem érzik magukat elég vonzónak, akkor itt az ideje, hogy átformáljuk a szépséggel kapcsolatos elvárásokat, és közösen, valamint egyéni szinten is dolgozzunk a másokra és magunkra irányuló elfogadás művészetén.