szem intelligencia

A szemünk közepén lévő mély fekete pontok, vagyis a pupillák sokkal többet elmondanak rólunk, mint gondolnánk. Aki tudja, hogyan és mikor változik meg a szembogarunk, képes arra is, hogy hazugságon csípjen bárkit. Sőt, egy jó megfigyelő a pupillaméret alapján akár szabad szemmel is el tudja dönteni, hogy milyen a megfigyelőképességünk, az emlékezőtehetségünk, az érzékelésünk és a gondolkodásunk.

A pupilla mérete összefügg az intelligenciával

Korábban több vita folyt arról tudományos körökben, hogy vajon van-e összefüggés a pupillaméret és bizonyos kognitív képességek között. Voltak, akik azt állították, hogy a nagyobb pupillaméret magasabb kognitív képességekre utal, míg mások ennek az ellenkezője mellett foglaltak állást. Az említett kutatások azonban mind kis mintavétellel születtek. 

A Cognition folyóiratban nemrég megjelent cikkben két amerikai pszichológus azonban azt állította, hogy a korábbi kutatások különbözőségei az egymásnak ellentmondó világítás eredményeként jöttek létre. De miután a világítást szabályozták, a szakemberek felfedezték, hogy a nagyobb kiindulási pupillaméret szorosan összefügg az intelligenciával, a munkamemória kapacitásával és a figyelem szabályozásával. 

A memóriát és a koncentrációt is tesztelték

A bizonyítás érdekében két vizsgálatot is elvégeztek, melynek során több mint 500, 18 és 35 év közötti embernek mérték meg a pupillaméretét egy nagy teljesítményű kamerával és számítógéppel. Mivel a pupilla tágulása egyértelműen összefügg a környező fény erősségével, a kutatók gondoskodtak arról, hogy a labor világítása folyamatosan halvány fényű legyen. 

Ezt követően egy szemkövető eszköz használatával figyelemmel kísérték a résztvevők pupillaméretét, miközben közülük néhányan kognitív képességeket igénylő feladatokat oldottak meg. A tesztsor mérte egyrészt azt a „folyékony intelligenciát”, melyet akkor használunk, ha gyors és rugalmas gondolkodásra van szükségünk az új problémák megoldása érdekében. Másrészt mérte a „munkamemória-kapacitást”, vagyis azt a képességet, mellyel információkat őrzünk meg a memóriánkban, illetve harmadikként tesztelték azt is, hogy a résztvevők milyen mértékben képesek szabályozni a figyelmüket. 

Az agyműködés jele lehet a pupilla változó mérete

Bár a vizsgálat nem kifejezetten az ok-okozati összefüggések felderítésére törekedett, a kutatók azt feltételezik, hogy a pupilla méretének és az intelligenciának köze lehet a locus coeruleushoz, vagyis az agyunk azon felső részéhez, amely szorosan kapcsolódik a központi idegrendszer többi pontjához. Agyunknak ez a része azonban nemcsak a pupillaméret változásáért felelős, hanem szerepet játszik a komplex feladatok elvégzéséhez szükséges agyi tevékenység biztosításában is. Mindez alátámasztja azt a feltételezést, hogy van valamiféle kapcsolat a „jól olajozott” locus coeruleus, a jó feladatmegoldó képesség és a nagyobb pupilla között. 

Ennek ismeretében elképzelhető, hogy a magas képességű egyének még passzív alapállapotban is feladatkész „üzemmódban”, vagyis a fázisos locus coeruleus aktivitásának optimális szintjén vannak.

Egy másik lehetőség szerint pedig a magasabb intelligenciával rendelkezők optimálisabban szabályozzák a locus coeruleus aktivitását, és ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban át tudjanak váltani egyik mentális állapotból a másikba. A szemben pedig ez a képesség tükröződik a pupillaméret és a kognitív képesség összefüggésének különféle értelmezéseivel.