ókori egyiptom szexuális szokások szex

A szüzesség nem, a hűség ellenben fontos erénynek számított

A középkori keresztény kultúrával ellentétben az ókori egyiptomiaknál egyáltalán nem számított fontosnak, hogy a nők a nászéjszakáig megőrizzék ártatlanságukat, sőt, az óegyiptomi nyelvben nem is létezett szó a szüzességre. Bárki megkötés nélkül, szabadon élvezhette a testi örömöket, feltéve, hogy még nem kötötték be a fejét – a házassággal ugyanis megszűnt a szabad szerelem joga, a párokat törvény kötelezte a hűségre.

A félrekacsintókat rendkívüli szigorral büntették, a tett súlyosságától függően korbácsolás, csonkítás, sőt, akár halálos ítélet is kijárhatott a vétkesnek, és a hűtlenség gyakori válóoknak számított. A gyakorlatban a férfiak könnyebben megúszhatták, ha rajtakapták őket egy másik nővel – különösen, ha az illető hölgy hajadon volt –, a házasságtörő asszonyoknak azonban ritkán bocsátottak meg, ugyanis csak a feleségek hűségével volt elkerülhető a bizonytalan származású, törvénytelen gyerekek világrajötte.

A(z első) házasságokat olykor a családok előre elrendezték, akadtak azonban olyan szerencsések, akik szerelemből kelhettek egybe; a közkeletű tévedéssel ellentétben az egyiptomiak nem házasodtak családon belül, sőt, a vérfertőző kapcsolatokat a házasságtöréshez hasonlóan szigorú törvények tiltották. Egyedül az uralkodócsalád körében dívott a rokonok közötti házasság a vérvonal tisztaságának megőrzése céljából, mely hosszú távon – a későbbi európai uralkodódinasztiákhoz hasonlóan – súlyos deformitásokat, örökletes testi és szellemi bajok felbukkanását eredményezte.

Termékenységi teszt hagymával és próbaházasság

A párok általában kifejezetten fiatalon keltek egybe, a vőlegények átlagéletkora 16-20, míg a menyasszonyoké 12-13 év volt. Magának a házasodásnak egyáltalán nem kerítettek nagy feneket, a történészek szerint valószínűleg nem is létezett az egyiptomiaknál esküvői ceremónia: az újdonsült feleség egyszerűen átköltözött férje házába, és attól fogva mindenki tudta, hogy egy párnak számítanak. Annál nagyobb jelentőséggel bírt a termékenység, amely az eladósorba került lányok legfontosabb tulajdonságának számított: a menyasszonyt gyakran vizsgálatra kötelezték, hogy megállapítsák, képes-e utódokat a világra hozni.

A „termékenységi teszt” során a feleségjelölt nemi szervébe hagymát dugtak, majd megszagolták a leheletét; ha a hagyma bűze érezhető volt a leheletben, azt jelentette, hogy az illető hölgy egészséges, és készen áll az anyaságra. Sok férjjelölt persze nem elégedett meg ennyivel, ezért népszerűnek számított az ún. próbaházasság intézménye: a párok egy évig összehurcolkodtak, azonban ha ennyi idő alatt a feleség nem esett teherbe, férje zokszó nélkül otthagyhatta őt, és új menyasszony után nézhetett. Szerencsés esetben persze megérkezett a gyermekáldás, így a felek a 12 hónap leteltével véglegesíthették kapcsolatukat.

Előfordult persze, hogy a házasság megromlott, és különböző problémák léptek fel – mint az említett házasságszédelgés –, ebben az esetben a felek – mind a férfiak, mind a nők – benyújthatták a válási keresetet, és véget vethettek a kapcsolatnak; a törvényes szakítás után a párok egyszerűen különköltöztek, és elfelezték a közös javakat. A középkori Európával ellentétben, ahol a válás tiltott, bűnös dolognak számított, az ókori Egyiptomban viszonylag egyszerűen ki lehetett lépni egy problémás házasságból, és a társadalom semmilyen módon nem bélyegezte meg az elvált személyeket, a férfiak és a nők is bármikor, tetszőleges alkalommal újraházasodhattak. 30 év felett azonban az egyedülálló hölgyeknek szinte lehetetlen volt párt találniuk, a korszakban általánosan elterjedt hiedelem szerint ugyanis ebben az életkorban a nők már túl idősek a gyerekszüléshez, ezért nem is érdemes feleségül venni őket.

Hatalmas, soha nem lankadó tűz

A nők terméketlensége és a megcsalás mellett a férfiak potenciagondjai is árnyékot vethettek a kapcsolatra, a merevedési zavarokkal küzdő férjek ezért gyakran próbálták különböző praktikákkal orvosolni „fogyatékosságokat”: a korszak Viagrájának az akácmagokkal dúsított méz számított, mely a péniszre kenve – az ígéret szerint – felélesztette a kialudt tüzet. Szintén népszerű potencianövelő volt a csődörló szájából származó hab, melyet ugyanígy a nemi szervükön kentek szét a férfiak a megfelelő hatás érdekében. Sokan bíztak az isteni segítségben is: a potenciagondokkal küszködő urak gyakran áldozatot mutattak be a férfitermékenység istene, Min számára, aki az ábrázolásokon hatalmas, sohasem lankadó hímtaggal jelenik meg.

Előfordult persze, hogy idővel kialudt a tűz, és elmúlt a szerelem, az egyiptomi doktorok azonban erre is tudtak megoldást: a férjnek egy különleges főzetet kellett készítenie, melynek összetevői között egy halott hajából származó korpa, egy fekete kutyát megmart kullancsból kinyert vér, saját ondója, illetve bal kezének gyűrűsujjából kicseppentett vér is szerepelt. A varázserejű kotyvalékot megitatta szerencsétlen feleségével, aki (reményei szerint) ezután ismét kamaszosan lángoló szerelemmel viseltetett iránta.

Ugyan a gyereknemzés és szülés rendkívül fontos, szent dolognak számított, előfordult – különösen a házasság előtti, illetve azon kívüli szex esetében –, hogy a párok szerették volna elkerülni a baba érkezését. A nem kívánt terhesség ellen meglepően sokféle és viszonylag hatásos védekezési módszert ismertek az egyiptomiak: a nők gyakran egy akácból, mézből és datolyából készült keveréket vittek fel szex előtt lenvászonnal a hüvelyükbe, amely bizonyítottan spermaölő hatással bírt, olykor pedig krokodilürüléket kentek szét odabent; utóbbi ugyan nem rendelkezett hasonló tulajdonsággal, de elzárta az utat a behatolni kívánkozó hímivarsejtek előtt.

A férfiak számára az állati bőrből és belsőségekből készült óvszer jelentette a megoldást, amelyet a nemi szervükre húztak vagy köréje csavartak: a mai gumi óvszerekhez képest igencsak kezdetleges, vaskos eszköz viselése rendkívül fájdalmas lehetett, és valószínűleg nem is volt igazán hatásos a teherbe ejtéssel szemben.

A férj még utoljára szexelt egyet elhunyt felesége testével

Magát a szexet szintén meglepő nyíltsággal kezelték az egyiptomiak, az élet egyszerű részének tekintették, és kevés tabut ismertek: a párok gyakran a nyílt színen, családtagjaik és szolgálóik előtt szeretkeztek egymással, ezt persze a családi otthonok szűkössége és zsúfoltsága is indokolta. A szexualitás hétköznapi mivoltát bizonyítja, hogy az egyiptomiak gyakran a káromkodásokban, egymás korholásában is utaltak a nemiségre – népszerű trágárságnak számított például a „Közösülj egy szamárral!”, az „Egy szamár közösüljön a feleségeddel!”, és az „Egy gyerek közösüljön a feleségeddel!” szófordulat.

A ránk maradt, viszonylag kevés erotikus jellegű ábrázolás alapján a korszakban főként a misszionárius póz, illetve a hátsó behatolás volt divatos, és ugyan akadtak perverziók, ezekről inkább a görög-római történetírók műveiben, mintsem az egyiptomi szövegekben, írott forrásokban olvashatunk. Hérodotosz szerint például az egyiptomiaknál dívott a nekrofília, az asszonyok holttestét férjük kérésére gyakran három-négy napig érintetlenül hagyták, mielőtt balzsamozásra küldték volna, hogy a férfi még utoljára kiélvezhesse a házastársi örömöket. Az állatokkal való közösülést a törvény tiltotta, ez azonban nem riasztott vissza egyeseket, akik tehenekkel, kutyákkal, sőt, akár krokodilokkal is kipróbálták a szexet – utóbbi vadakat a hátukra fordították, így téve őket ártalmatlanná.

A homoszexuális viszonyok korabeli megítélésével kapcsolatban kevés forrás maradt az utókorra, azonban valószínűsíthető, hogy az egyiptomiak nem ítélték el az azonos nemű párok közötti szerelmet: egy Szakkarában talált sírrajz például Niuszerré fáraó két férfi szolgáját ábrázolja a házastársakkal azonos jellegben.

A Nílusba hullatták magjukat a nép szeme láttára a fáraók

A maszturbálást sem ítélték el, ellenkezőleg, szent dolognak tartották az egyiptomiak, hitük szerint ugyanis Atun isten – feleség híján – önkielégítéssel hozta létre a világmindenséget. A fáraók a termékenységi ünnep alkalmával az összegyűlt nép színe előtt ejakuláltak a Nílusba, majd az uralkodót férfiak tömege követte szokásában, így biztosítva a bő termést és a gyakori gyerekáldást a birodalom számára. Nem csak a férfiak, a nők körében is dívott az önkielégítés, melyhez praktikus segédeszközöket vetettek be: Kleopátra állítólag méhekkel teli fadobozt használt vibrátorként, de vázákat is gyakran használtak örömszerzés céljára az egyiptomi hölgyek.

A prostitúció szintén nem volt lenézett és megvetett foglalkozás: a fentebb említett 30 feletti elvált vagy férj nélkül maradt nők – más lehetőség híján – gyakran hivatásos kurtizánként keresték a kenyerüket, bordélyházak helyett azonban folyamatosan úton voltak, a birodalom vidékeit és városait járva felajánlották szolgáltatásaikat az útjukba akadó férfiak számára. A prostituáltak a társadalom bármely más tagjával azonos jogokat élveztek, és általában erősebb sminkkel, illetve tetoválásokkal különböztették meg magukat a többi nőtől.

A nők szinte a férfiakkal egyenjogúnak számítottak

A nők és a férfiak között a korszak más népeihez képest viszonylag magas volt a társadalmi egyenlőség: a két nem szinte azonos jogokat élvezett, az asszonyok földet és vagyont örökölhettek, üzleti vállalkozásba foghattak, és gyerekeket fogadhattak örökbe, bajos ügyeikkel a bíróság színe elé fordulhattak, ahol a férfiakkal egyenlő bánásmóddal illették őket. Az egyetlen különbség a foglalkozások tekintetében mutatkozott, a férjezett nőknek ugyanis kötelességük volt a háztartás vezetése, a főzés, varrás és a gyerekekről való gondoskodás, a földműves-feleségeknek pedig férjük távollétében a gazdaság irányításával is meg kellett birkózniuk.

A birodalom trónját is örökölhették nők, bár ez ritkán fordult elő; ugyanakkor a fáraók hitvesei férjükön keresztül komoly befolyásra tehettek szert: a leghíresebb példa Ehnaton fáraó felesége, Nofertiti királyné, aki szinte társuralkodóként regnált férje oldalán, és a birodalom második legnagyobb hatalmú személyének számított.