női test orgazmus

A nők, bár ugyanolyan értékesek, mint a férfiak, mások. Ízlelgessük ezt a szót: mások. Nem ugyanolyanok. Nem is kell ugyanolyannak lenniük, ugyanis nem ettől függ, hogy egyenlő rangban kezeljük őket. A feminizmus nem azt jelenti, hogy minden nőből férfit varázsolunk, az csupán annyi változást jelentene, hogy a másik nem képviselőit is megpróbáljuk betuszkolni a férfiak világában létrehozott kategóriákba.

Nem ez az üdvös, elérendő cél, hanem az, hogy tisztában legyünk a biológiai nemek miatt kialakult különbségekkel, és azokat ünnepelve, ügyesen használva együttműködő társadalmat hozzunk létre. Sikerül-e ez, mielőtt kihalunk? Nem tudjuk, de az biztos, hogy mindennap érdemes törekedni e felé. Szimplán csak azért, mert így a férfiak és a nők is boldogabban élhetnének.

Na jó, de a csapból is a nők folynak már. Tele a net olyan cikkekkel, amelyek a nők szexualitását ecsetelik, végre mindenki ismeri a csikló szót, és egyébként is, már létezik menstruációs szabadság is, hát mit akarunk még?! Ó, sok mindent. A nők azért folynak a csapból is, mert elképesztően sok információról a világ egyszerűen egészen eddig le volt maradva – sőt, le is van. A nők valódi igényeivel, természetével, biológiájával olyan sok évszázadon át nem foglalkoztunk, hogy a gyorstalpaló is évekig tart, nemhogy az elmélyülést igénylő témák.

Csak egy példa: 2022-ig egyetlen gyártó sem készített női test alakú tesztbábut az autók töréstesztjéhez. Azt hitték, hogy egy alacsonyabbá varázsolt férfimodell tökéletesen megteszi. Merthogy a nőknek nincs mellük, méhük, nem mások a testarányaik, nem másképp helyezkednek el a különböző szöveteik, nem ülhetnek terhesen autóba. Kitűnő példa ez arra, mennyire érdektelenül bánik még mindig a világ a női testtel. Elizabeth Davis, a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent, A női vágy ritmusa című, idei könyve pont ezt mutatja be – no meg azt, milyen sok meglepő, érdekes információ nem jutott még el hozzád.

A női test és az agy is egész másképp működik

Kezdjük azzal, hogy a lányok és a fiúk már az anyaméhben sem egyformák. Messze nem csupán a nemi szerveik más alakúak, ennél sokkal többről van szó: az agyukról. Az elülső agylebeny megvastagszik, a két félteke közti kapcsolat hangsúlyos és állandó, mindegyikben találunk érzelmi központokat. A fejlődő kisfiúknál ez utóbbi csak a jobb oldalon található, míg a beszédközpont a balban (így beszélj könnyedén az érzelmeidről…), a két agyfélteke közti kapcsolat pedig messze nem olyan erős. A megszületett gyerekek esetében is van különbség, még a szocializáció előtt: a kislányokat az arcok és kommunikáció jobban érdeklik, míg a kisfiúkat inkább a tárgyak nyűgözik le. Ez általában felnőttkorra sem változik.

Emellett a különbségekhez hozzátesz a tény, hogy a serdülőkortól kezdve a nők élete folyamatos változásból áll. Ahogy a hold sem ugyanolyan mindig az égen, úgy a nők sem, és ehhez megtanultak hozzáidomulni. Ez a viselkedésüket és a gondolkodásukat is eltérő irányba alakítja a férfiakétól, akik testi tapasztalata az állandóság. Emiatt nehezebben viselik az évszakokkal, a korral, élethelyzettel, születéssel, halállal stb. érkező változásokat. Az evolúciónak pedig egy másik lényeges különbséget köszönhetünk: a gyerekekre vigyázó, gyűjtögető, barlangot őrző és olykor a vadászathoz kapcsolódó nők megtanultak egyszerre több mindenre figyelni és meglátni az összefüggéseket. Ha problémát oldanak meg, több szempontot is figyelembe vesznek, ellentétben a férfiakkal, akik összpontosítani tanultak meg, mert anélkül nem tudták volna elejteni a vadat, vagy megvédeni a falkát.

Egyszer akarja, egyszer meg nem: ki tudja ezt kibírni?

Láttál már méltatlankodó kutyát, aki épp a nőstényre morog, amiért az épp nem hajlandó párzani? Hallottál bármilyen olyan állatról, ahol a hímek nem alkalmazkodnak a nőstények ovulációjához? Nem véletlenül nem a válasz: a zsiráfok például a másik vizeletének megkóstolásából jönnek rá, párjuk a termékeny időszakban van-e. Hogy ez miért fontos? Mert a nők szexuális vágya nem állandó. Ezt sem szeretik hangsúlyozni a különféle oldalakon: a nők nem passzív, üres lények, akiknek az a dolguk, hogy bármikor a férfi rendelkezésére álljanak. Hiába a sok pornóhirdetés, nem éjjel-nappal tüzelő szukák, akik „úgyis azt akarják”. El kéne végre felejteni a két végletet: az egyik a nőt szentté avatja még életében, aki végtelen szemérmében undorodik a szexualitástól, a másik pedig a kéjelgő végzet asszonya, aki élvezi, hogy hatalmában van hol elutasítani, hol befogadni a férfit (és nem mondja meg előre, mikor épp hogy fog dönteni).

A nőket alapvetően a hormonális ciklusuk határozza meg (sok egyéb tényező mellett). Azaz még egy jól működő párkapcsolaton belül is folyamatosan változik a nemi vágyuk. Ezen nem segít a győzködés, a virág, a követelőzés sem. A peteérés fázisában állnak össze úgy a hormonok, hogy a nők szexuális késztetése az egekben van, nem véletlenül jelzi ezt a hüvelyváladék megváltozott, csábító illata. Még ez sem jelenti azt, hogy akkor biztosan készek az aktusra (a nők továbbra sem gépek), de valószínűbb. Az a férfi, aki követi és érti párja ciklusát (és nem érthetetlen zagyvaságnak tartja, ami mindig okot ad a hisztire), elfogadja az állandó változást, sokkal kielégítőbb nemi életet és összességében békésebb, boldogabb párkapcsolatot tudhat magáénak.

A női orgazmus két kulcsa

A nők anatómiáját illetően is akadnak tudnivalók. Addig már sikerült eljutnunk, hogy az örömérzet legfontosabb része nem a hüvelyben található, hanem azon kívül, és csiklónak hívják. Évtizedekig hittük borsónyi kis fölöslegnek, mire kiderült, hogy a testen belül jókora kiterjedésű és vérrellátású szerv, amelynek érhálózata a felelős a nők többszörös – és egyáltalán: – orgazmusáért. Ennek ingerlését meg kell tanulnia mindenkinek, aki örömet szeretne okozni nőnemű partnerének. Ehelyett mi zajlik férfifronton? Találunk a csikló izgatását taglaló tanfolyamokat? Nem, továbbra is a pénisz méricskélése van a fókuszban, amely ugyan szerepet játszik a nők élvezetében, de messze nem akkorát, mint azt sokan képzelik. 

A szexualitás másik kulcsfontosságú tényezője az érintés. A nők nagyrészt a kötődés megélésétől és az eleinte nem szexuális töltetű érintésektől kerülnek izgalmi állapotba. Csak ezt követően reagálnak jól az előjátékra. Tartós, jó kapcsolatokban ez a szakasz lerövidülhet, de teljesen nem szűnik meg. A mindennapos ölelések, puszik, kedves érintések kellenek ahhoz, hogy aztán egy csók mondjuk aktussá forduljon. Ahogy Elizabeth Davis írja: „A férfiaknak azért kell a szex, hogy megéljék a közelséget, a nőknek közelséget kell megélniük ahhoz, hogy akarják a szexet.” Egy stresszes nap után, amikor a nő ezerfelé koncentrált, hazaérve kell neki az érintés és a kedvesség ahhoz, hogy egyáltalán összepontosítani tudjon a testére, arra, ami nélkül valljuk be, nem létezik szexualitás. Aki ezt érti, az sok vitától megkíméli magát, és kevésbé tekint értetlenül a női misztériumra. S hogy milyen érdekes biológiai tények léteznek még? Elizabeth Davis könyvéből kiderül.