Nap tüsszentés

A fény által kiváltott tüsszentési reflex már hosszú évszázadok óta ismert jelenség, amellyel az elsők között i. e. 350 körül Arisztotelész görög filozófus kezdett foglalkozni. Ő még azt feltételezte, hogy a nap melege izzadást okoz az orrban, ami arra ingerli a szaglószervet, hogy tüsszentés útján szabaduljon meg a váladéktól. A 17. században aztán Francis Bacon megcáfolta állítását, de a szindróma hátterét a mai napig nem sikerült maradéktalanul tisztázni.

Miért válthat ki tüsszentést a napsütés?

A tüsszögés olyan az orrnak, mint a köhögés a tüdőnek: a reakciót alapvetően valamilyen orrirritáció váltja ki. Így nyilvánulhat meg többek között a potenciálisan fertőző baktériumok kiűzésére tett kísérlet is. Az ACHOO-szindróma esetében azonban valami egészen más történik.

A furcsa jelenség lényegében a trigeminus, vagyis a háromosztatú ideg túlzott válasza az erős fényre. Hogy ennek mi a pontos oka, arra vonatkozóan többféle teória létezik.

A Zürichi Egyetem kutatása szerint a legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy a fénytüsszentők látóidege túl közel van az orr nyálkahártyájának idegeihez, így a fényre mindkettő reagál. Egy másik elmélet ezzel szemben azt sugallja, hogy az érintettek agya egyszerűen érzékenyebb a fényre, ezért annak hatására az agyuk azon része is aktiválódik, amely a tüsszentésért felel.

Egyelőre csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az ACHOO-szindróma genetikai állapotként 50 százalékos eséllyel tovább öröklődhet, és a leggyakrabban akkor tapasztalható, amikor a sötét környezetet hirtelen világos közeg váltja fel. Ennek tipikus példája, amikor az ember egy sötét szobából egy napsütötte teraszra lép, vagy amikor kihajt egy hosszú alagútból.

Mennyire gyakori?

Ha még soha nem volt benne részed, a fény által kiváltott tüsszentési reflex meglehetősen extrémnek hathat, pedig valójában igen gyakori: tanulmányok szerint a világ lakosságának 15-30 százalékát érintheti. Egy 1995-ös tanulmány szerint az állapot sűrűbben fordul elő világos bőrű embereknél – különösen, ami a nőket illeti.

Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a fotikus tüsszentőreflex mértéke személyenként változó lehet. Vannak, akik a napsütés hatására fékezhetetlen tüsszögésbe kezdenek, ami a téli hónapokban sem csillapodik, míg másoknál csak alkalmanként fordul elő. Egyeseknél olyan ritkán jelentkezik, hogy nem is tudatosul bennük, hogy gond lehet.

Van valamilyen kockázata?

Ha az érintettek közé tartozol, néha úgy érezheted, mintha az orrodon keresztül az agyad készülne távozni, de maga a tüsszögés önmagában nem veszélyes, mindaddig, amíg nem valamilyen magas kockázatú helyzetben történik.

Autóvezetés közben például jelentősen megnövelheti a balesetveszélyt, illetve kellemetlen következményekkel járhat fogászati vagy szemészeti beavatkozások esetén is (ami úgy jön ide, hogy közben nagy fényerejű lámpákkal világítanak a beteg arcába).

A reflexet emellett az is kiválthatja, ha valakinek műtéti érzéstelenítőt fecskendeznek be, mivel az injekció stimulálja a trigeminus ideget. Valószínűleg nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy ilyen helyzetben ez mennyire rosszul jöhet.

Mit lehet tenni ellene?

A fotikus tüsszentőreflexnek nincs specifikus kezelése, de azért van néhány dolog, ami enyhíthet a hatásán:

• Vannak, akiknek segít, ha sötét napszemüveget, sapkát vagy egyéb kiegészítőket viselnek, amelyek csökkentik a napfénynek való kitettséget.
• Néha a szénanátha tüneti kezelése is enyhíti a tüsszentési hajlamot.
• Tapasztalatok szerint beválthat a „keresztirányú filtrális nyomástechnika” is, ami azt jelenti, hogy nyomást kell gyakorolnod az orrod és az ajkad közötti területre.

Ha érzéstelenítést igénylő műtét előtt állsz, netán olyan szemészeti vagy fogászati kezelésre készülsz, melynek során erős fényhatás érhet, állapotodról érdemes lehet szakorvosodat is tájékoztatni a felmerülő kockázatok csökkentése érdekében.