műanyag szervezet

Meggondolatlan, pazarló és indokolatlan mértékű műanyag-felhasználásunk közvetve növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását, tovább fokozva a globális felmelegedést, s most már nemcsak környezetünkre van közvetlenül káros hatással, de saját egészségünkre is. A megoldást nem a műanyagoktól kell várni, hanem nekünk kellene felelősebben eljárnunk, és minél rövidebb idő alatt radikálisan visszafogni a műanyag-felhasználást.

Jurecska Laura környezetkémikus, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének oktatója, a környezettudományok doktora (PhD) arra hívja fel figyelmünket, hogy jelenleg még a mikroműanyag hatását sem ismerjük teljeskörűen, de már megjelentek a még kisebb nanoműanyagok is. 

Hogy kerül ez belénk?

Megállapították, hogy a mikroműanyagok a hazai folyókban is jelen vannak, holland kutatók szerint már az emberi vérből is kimutathatók, egy olasz tudományos kutatócsoport pedig már azt a sajnálatos tényt is igazolta, hogy ezek az apró műanyagdarabkák megtalálhatóak a méhlepény szövetében is. A műanyagrészecskék háromféle úton juthatnak a szervezetünkbe:

• táplálkozással,
• belélegezve és
• már a bőrünkön keresztül is.

Egy, a Nature Foodban megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy a műanyag cumisüveggel táplált kisbabák legrosszabb esetben akár 2600-szor annyi mikroműanyagot is elfogyaszthatnak, mint amennyi egy átlagos felnőtt szervezetébe bejut a táplálékkal, az ivóvízfogyasztással és belégzés útján.

Azt mondhatjuk, hogy éves szinten akár 47 000 fölött is lehet a belélegzett darabkák száma. Hogy ezek a részecskék milyen mélyre jutnak el a tüdőben, befolyásolja azok mérete és sűrűsége. Általánosságban megállapítható, hogy minél kisebb és könnyebb az adott részecske, annál mélyebbre képes eljutni.

Mi a baj ezzel?

• A szálas anyagok tüdőbe való bekerülése növeli a daganatok kialakulásának kockázatát. 
• Ezek az anyagok nemcsak bejutnak a szervezetbe légzés útján, hanem fel is halmozódnak ott.
• A mikroműanyagok oxidatív stressz és gyulladások kialakulását okozhatják a szervezetünkben.
• Mérgezőek lehetnek a sejtjeinkre, eltávolításuk pedig lehetetlen. 
• A műanyagok károsíthatják továbbá az immun- és az idegrendszert. 
• A tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást okozhatnak, rosszabb esetben érelzáródás is kialakulhat. 
• Fokozott igénybevételnek tehetik ki a májat és a vesét, ha elérik ezeket az idegen anyagok eltávolításáért felelős szerveket.
• A mikroműanyagok nemcsak kemikáliákat, hanem akár mikroorganizmusokat is hordozhatnak a felületükön, vagyis egyfajta „szállítói” lehetnek betegséget okozó mikrobáknak is.
• A mikroműanyag-darabkák közül a 150 mikrométernél (µm) kisebbek már átjuthatnak a nyirokrendszerbe, illetve a vérkeringésbe. 
• Még veszélyesebbek a 20 µm-nél kisebb műanyagdarabok, amelyek már a szerveket is képesek elérni. 
• A legkisebb, 10 µm-nél kisebb darabkák pedig a sejtekbe is behatolhatnak, átjuthatnak a vér-agy gáton és méhlepényen is.
• Osztrák kutatók 10 grammonként átlagosan 20 db mikroműanyagot találtak emberi székletmintákban.

Ezek a mikroműanyagok a bőrrel való érintkezés útján is bejuthatnak szervezetünkbe. A verejtékmirigyek, a bőr sérülései és a szőrtüszők ideális bejutási pontok az apró műanyagrészecskék számára, de a nanoműanyagok, vagyis a 100 nanométernél kisebbek, máshol is képesek áthatolni a bőrön. Roman Lehner, nanoanyagokkal foglalkozó tudós szerint egyelőre nincs ok aggodalomra, a mikro- és nanoműanyagok mennyisége a környezetben (még) nem éri el azt a szintet, ami már veszélyt jelenthetne az emberi egészségre. Azonban csak rajtunk múlik, mikor érjük azt el.