Koczó Levente, a SomnoCenter Alvászavar Központok vezetője, több mint 20 éve foglalkozik a betegséggel. Pontos adat nem áll rendelkezésre arról, hogy milyen magas lehet az alvási apnoés betegek száma hazánkban, mivel az utolsó felmérés 1997-ben készült. A szakember ezért ezt a számot nemzetközi felmérésekből következtetve körülbelül 300 000 főre teszi, a betegek kevesebb mint 10 százaléka vesz igénybe valamilyen kezelési módot.
Egy éjszaka során egy mérsékelten súlyos apnoés beteg akár 100-szor is átéli azt, hogy 10 másodpercet meghaladó ideig nem jut levegőhöz.
- Mit okoz ez a szervezetben?
- Miért alakul ki a kettes típusú cukorbetegség az alvási apnoés betegeknél?
- Miért magasabb esetükben a stroke előfordulása?
- Miért rossz, ha az éjszakai magas vérnyomást gyógyszeresen kezelik, anélkül, hogy kizárnák az alvási apnoé fennállását?
A szakember azt mondja: „Az alvási apnoé egy olyan elsődleges alvásbetegség, amit meggyógyítani nem, csak kezelni lehet. Az azt kiváltó okot nem tudjuk megszüntetni, viszont létezik hatékony gyógyászati segédeszközös terápia, amivel elérhető a teljes tünetmentesség.
Amikor az alvási apnoéban szenvedő beteg elalszik és mélyalvásba kerül, az amúgy ébrenlétben jól működő, a garatizomzatot vezérlő idegrendszeri szakasz kikapcsol. A beteg garatfala nem észleli azt, hogy a beteg levegőt vesz, és ahelyett, hogy merev falú csővé alakulna, elernyedt marad. Ebben az állapotában pedig könnyen összeszívható lesz, így bekövetkezik a légzési rendellenesség.
A garat funkcionálisan három feladatot lát el:
- amikor levegőt veszünk, egy merev falú csővé változik, hogy ellenálljon az átáramló levegő szívóerejének;
- amikor beszélünk, bonyolult rezgőmozgást végez, hogy artikulálni tudjuk a hangokat;
- amikor eszünk, az étel továbbításához perisztaltikus mozgást végez.
Hogy mikor mit kell csinálnia, azt a garatot sűrűn átszövő beidegződés támogatja. Az esetlegesen előforduló, sok éven keresztül fennálló horkolás azonban az idegvégződésekben sérülést okoz, ami által csökken az érzékenységük, és ez hozzájárulhat a betegség folyamatos súlyosbodásához.
Az alvási apnoé kialakulásában genetikailag hajlamosító faktorok is szerepet játszanak. Ilyen anatómiai elemek a garatizmok aktivitási szintje, a garat formája, az állkapocs és a nyelv mérete és elhelyezkedése, az idegrendszer működése, érzékenysége. A betegség a kor előrehaladtával fokozatosan alakul ki. Enyhe formájában kezdődik, majd a kezeletlen állapot miatt az évtizedek során súlyosbodik. Mivel lassan alakul ki, a beteg hozzászokik a kellemetlen tünetek fokozatos megjelenéséhez, ezért nehezen érkezik el az a pont, ami már a betegséggel való szembesülésre és cselekvésre motiválja.
A betegség egy tünetegyüttes, ezért is hívják alvási apnoé szindrómának. A beteg szinte semmit sem észlel abból, hogy mi történik alvás közben a testében, csak a következményekkel szembesül.
Hogy zajlik le egy apnoés esemény? Mit vált ki ez a szervezetből?
A beteg, amikor mélyalvásba kerül, a garat működését szabályozó idegpálya kikapcsol. A garatfal elernyed, és nem feszül meg akkor, amikor levegőt vesz.
A kezdeti években a garatfal szövete még rugalmas, ezért az az összeszívás hatására visszapattan, és ettől egy rezgőmozgás alakul ki. Ez adja a horkoló hangot. De az évek során ez a rezgés megnyújtja, lazává teszi a garatban lévő szöveteket, és sérülnek a benne lévő idegvégződések is. Ettől egyre löttyedtebb lesz a garatfal, ezért az idő előrehaladtával egyre jobban összeszívhatóvá válik: a rugalmas, merev falú cső egy puha falú csővé alakul. Legvégül eljut odáig a beteg, hogy azon nyomban elzáródik a garat, ahogy levegőt akar venni, és létrejön az apnoé.
Mi történik azután, hogy elzáródott a garat, és a beteg nem kap levegőt?
Abban a pillanatban, ahogy elzáródik a garat, a beteg még erősebben, mindenáron próbál levegőhöz jutni, de ezzel még nagyobb vákuumot hoz létre a mellkasában. Az így keletkező, rendhagyó mértékű negatív nyomás hatására a vénás vér visszaáramlása fokozódik a szív felé, amitől a jobb pitvar megnagyobbodik és megfeszül – mondja Koczó Levente.
A szívben azonban ez ellen van egy védőmechanizmus: a feszülést érzékelő receptorok a szervezetben elindítják a vizeletkiválasztást előidéző hormonok termelését, amitől a betegnél megjelenik az ismétlődő éjszakai vizelés. A beteg annak ellenére kénytelen többször pisilni menni, hogy nem is ivott sokat. Ez azonban egy olyan téves reakció következménye, amit nem a sok folyadék, hanem az apnoék okozta rendellenes légzési munka okoz.
A beteg vére a gyakori vizelés miatt besűrűsödik, és ennek következtében romlik a keringés. Fokozódik a szívizom munkája, miközben a légzésszünetek miatt ehhez nem kap kellő mennyiségű oxigént. A folyamat következménye, hogy a beteg egy olyan életveszélyes, stresszes állapotba kerül az apnoés szakasz végére, amiből csak egy úgynevezett mikroébredés árán menekülhet.
Abban a pillanatban, ahogy a beteg a mikroébredés során a mélyalvásból a felszínes alvásfázisba kerül, visszakapcsol az az idegpálya, ami amúgy éber állapotban működik, és a beteg egy nagy horkantás kíséretében a kinyíló garaton keresztül újra kap levegőt. A véroxigénszint pár légvétel során rendeződik, a szívritmus visszatér nyugalmi állapotba, majd a beteg visszaalszik. Rövidesen újra mélyalvásba kerül, de ahogy ez bekövetkezik, az idegpálya ismételten kikapcsol, megint elernyed a garatfal, és megint bekövetkezik az apnoés epizód. Ez egy éjszaka alatt egy mérsékelten súlyos beteg esetében akár négypercenként, súlyos esetben akár percenként is megismétlődhet.
Egy diagnosztizálatlan és kezeletlen alvási apnoés esetében gyakran találkozunk olyan esettel, hogy az éjszakai fulladási eseményekből annyit látnak egy kardiológiai vizsgálat során, hogy a betegnek éjszakai szív- és érrendszeri betegségei vannak, ezért szívritmus-szabályozó, illetve vérnyomáscsökkentő gyógyszereket, ritkán még pacemaker-beültetést is kap. Ezen terápiák hatással vannak a szívműködésre, de mint az előzőekből kiderült, az okot, ami miatt ez bekövetkezik, nem szüntették meg.
Emelkedik a stroke és a cukorbetegség kialakulásának veszélye is
A vér besűrűsödése, és a szív ritmusának gyakori változása magában hordozza a vérrögképződés kockázatát. Gyakran ez az ok áll az éjszaka bekövetkező stroke mögött, mert egy pici vérrög egy apnoés epizód során egyenesen felmegy az agyi erekbe. Ilyenkor ébred arra az apnoés, hogy lezsibbadt a fél karja vagy a fél arca. Sokszor egy stroke következményeként kerül az alvási apnoés beteg egyáltalán az alvásdiagnosztikai központ látókörébe, de ilyenkor már visszafordíthatatlanul káros események zajlottak le a testében. Az idejében felfedezett betegség megelőzheti a tragédiát.
Nem csak a rögösödés kockázata alakul ki az alvási apnoés betegeknél. Az oxigénhiányos állapotú szervezetben a hormonális változáson túl az anyagcsere is megváltozik, ami pedig hosszú távon olyan anyagcsere-betegségek kialakulásához vezet, mint az inzulinrezisztencia vagy a kettes típusú cukorbetegség. A szervezetbe bevitt szénhidrátok hasznosulása is megváltozik, nagyobb mennyiségben zsír keletkezik belőlük, amely folyamatosan lerakódik a szervezetben, és kialakul a túlsúly, idővel az obezitás. A lerakódó zsírszövet közvetett módon tovább fokozza az apnoé kialakulását, mert a hasi zsír súlyától hamarabb felnyomódik a rekeszizom a mellkasi űrbe, és nehezíti a légzést, a nyaki zsír pedig szűkíti az elzáródásra hajlamos garat keresztmetszetét, így az még könnyebben elzáródik. Emiatt lesz ez a 22-es csapdája: az apnoé túlsúlyt okoz, a túlsúly meg elősegíti az apnoé kialakulását. Az alvási apnoés beteg a megváltozott anyagcsere miatt nem fog tudni lefogyni, érdemes a tünetek észlelésekor kivizsgáltatni a problémát.
