Életünk során kevésbé forog az agyunk azon, hogyan is képzeljük el saját temetésünket a halálunk után. Ez teljesen természetes, hiszen sokkal inkább az élni akarás, motivációink és ambíciónk hajtanak minket a céljaink felé, és a holnapon gondolkozva nem feltétlen a halálra számítunk. Arról nem is beszélve, hogy kultúránkban az elmúlás inkább tabutémának számít, így a vacsoraasztalnál sem feltétlenül hozzuk fel a témát a családunk körében. A haláltól való félelemmel szembeni megküzdésben igenis segíthet minket elmúlásunk tudatosítása, és akár az is, ha tudjuk, hogy saját döntésünk mentén búcsúztatnak el minket a szeretteink, miközben lépéseket tettünk azzal kapcsolatban is, hogy saját leszármazottjainkra mit hagyunk örökségül. A globális felmelegedés hatásait egyre gyakrabban érezzük a bőrünkön. Fontos lehet felelősséget vállalnunk nemcsak életünkben, de akár halálunkban is a Föld állapotáért, és egyre több opciónk van a zöldebb temetkezés irányába. Az Egyesült Államokban már 2017-ben az emberek több mint fele a környezetbarát temetést preferálta volna a hagyományos eljárásokkal szemben.
Hogyan lehet környezetszennyező a halál?
Azt gondolnánk, egy fakoporsó nem sokat árthat a környezetnek, hiszen lebomlik a földben, és kész. Sajnos azonban ez sem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Erre nem kellemes gondolni, de a holttestet a temetés előtt mindenféle vegyszerekkel kezelik, amik közül az egyik formaldehid, ami erősen rákkeltő hatású. Ezek az anyagok pedig a holttesttel együtt kerülnek a földbe. Ha a koporsót nézzük, akkor a fa képes a lebomlásra, azonban csak az USA-ban évente négymillió hektárnyi fát vágnak ki erre a célra. Az egyre értékesebb nyersanyag így hamar a földbe visszajutva bomlásra van ítélve. Egyre gyakoribb a hamvasztásos temetés választása, a rossz hír az, hogy nem sokkal környezetbarátabb ez sem. A hamvasztás felelős több millió tonna szén-dioxid levegőbe kerüléséért, nem beszélve az égetés közben keletkező egyéb gázokról és a szükséges energiamennyiségről, ami az ezer fok körüli hőmérséklet eléréséhez szükséges.
Zöldutak a halál után
A könyezettudatosság a temetkezésben is megjelent, és egyre több opció közül választhatnak a zöldutat járók abban, hogyan is szeretnének elbúcsúzni földi útjuk legvégén.
Ezek az eljárások kímélik a környezetet, miközben sokkal kevesebb erőforrást igényelnek.
Az USA ezekben is az élen jár, és több államban is már alkalmazzák ezeket a módszereket, de Hollandia, Franciaország vagy Ausztria is egyre nyitottabb az alternatívák iránt:
- A test mint táptalaj
2020 óta Washingtonban legalizálták a természetes szerves redukciót, amely során a testet mindenféle hozzáadott anyag és vegyszer nélkül, egy faforgács, lucerna és szalmával bélelt edénybe helyezve a mikrobák 6-8 hét alatt lebontják. Az így létrejött föld bármire felhasználható, akár fák, növények ültetésére és a kert gazdagítására is.
- A holland módi
Hollandiában alkották meg a gombafonalakból készült koporsót, ami a ,,Living Cocoon” névre hallgat, és nemsokára Ausztriában is elérhető lesz. Ahogyan a koporsó a földbe helyezve talajvízzel érintkezik, a gombák segítenek lebontani a testet, miközben javítja a környező talaj minőségét.
- Fa leszek, ha…
Egy Olaszországból induló vállalkozás, a Capsula Mundi ötlete alapján a földben elhelyezett test egy fa táptalajává válhatna. Ebben az eljárásban a testet magzati helyzetben egy hüvelyben helyeznék el a földben, a tetejére pedig az elhunyt vagy szerettei által választott fát ültetnék el. Ahogy a tojás alakú hüvely elkezd lebomlani, felszabadulnak a természetes anyagok a testből, amik táplálják a fa talaját is. Képzeljük csak el, hogy a jövőben a szürke, félelmetes temetők helyét erdők vennék át. Ez a fajta módszer még engedélyre vár, azonban a kistestvére már elérhető. Jelenleg biournákat ültetnek a fák alá, már több országban is.
Mit választhatunk itthon?
Magyarországon ezek az eljárások még kevésbé elterjedtek, de itt is már van lehetőségünk zöldebb utat választani. A lebomló ökournák például már itthon is elérhetőek, amik vízben és földben egyaránt lebomlanak. A Tata melletti Agostyánban létezik egy különleges hely, az Emlékerdő, ahol lebomló urnában helyezik el a halottak földi maradványait a kiválasztott emlékfa gyökereinél. Az elhunyt neve a kiválasztott fára egy kis emléktáblán kerül kihelyezésre. Itt nem szükséges számolni a sírhely újraváltásával, az emlékhely örökre szól, és sírkőre sincs szükség, mert egy égbe nyúló fa szimbolizálja az elhunytat.
De ha ezeket ne, akkor mégis mit mondhatsz?
Tovább olvasom
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
