Az emberek már legalább 5 ezer éve rajonganak a fokhagymáért – legalábbis addig a pillanatig, amíg az ételükben találkoznak vele, és nem valaki másnak a leheletében. Ez felveti a kérdést: miért szeretjük a fokhagyma ízét, ha a kipárolgásait nem tudjuk elviselni? A tudománynak erre is van válasza.
Ezért olyan vonzó a fokhagyma
„A fokhagyma aprítása során szulfidoknak nevezett kémiai vegyületek mámorító keveréke szabadul fel” – mondja Sheryl Barringer, az Ohio Állami Egyetem professzora és élelmiszer-tudományi tanszékének vezetője. Ezek az illékony vegyületek adják jellegzetes, enyhén csípős „fokhagymásságát”.
Amikor aztán fokhagymával főzünk, a szulfidmolekulák a levegőbe kerülnek, és kellemes aromájukkal megtöltik a helyiséget. De rajongásunk csak akkor mélyül el igazán, amikor a fokhagymát a szánkba vesszük, és az illékony vegyületek közvetlenül az orrunkba jutnak.
Szakemberek szerint a fokhagyma vonzerejének köze lehet potenciális egészségügyi előnyeihez is. Mint az köztudott, a fokhagyma antimikrobiális hatású, és csökkenti a vérnyomást, ami arra késztethet minket, hogy tudat alatt megkívánjuk.
Így hat a leheletre
A legtöbb étel esetében a rossz lehelet a szájüreg hasadékaiban lebomló ételmaradékból származik. A fokhagyma hatása viszont csak azután érvényesül igazán, hogy eléri a gyomrot.
A háttérben az áll, hogy miközben a gyomornedv lebontja a fokhagymát, szulfidokat, vitaminokat és ásványi anyagokat szabadít fel. A legtöbb ilyen anyag a belekbe jut további feldolgozás céljából, de egy apró molekula, az allil-metil-szulfid (AMS) elég kicsi ahhoz, hogy átcsússzon a gyomornyálkahártyán, és bekerüljön a véráramba.
Ahogy a tüdő körül kering, az AMS akadály nélkül halad át azokon a membránokon, amelyek oxigént és szén-dioxidot engednek be és ki a szervezetből. Vagyis a kilégzéskor a szén-dioxiddal együtt
egy nagy adag fokhagymás AMS molekulát bocsátunk ki.
Ez a hatás ráadásul akár 24 órán keresztül is fennállhat, ami megmagyarázza, hogy a fokhagymaszag miért érezhető még olyan sokáig a leheletben.
Van néhány étel, ami semlegesíti
Barringer professzor egy végzős hallgatójával egy tanulmányban tárta fel, hogy az alma, a saláta és a borsmenta fogyasztása jelentősen csökkentheti a fokhagyma melléktermékeinek kilélegzett koncentrációját. Ennek az az oka, hogy fenolos vegyületeket tartalmaznak, amelyek a szulfidokhoz kötődnek, így azok akkora méretet vesznek fel, ami túl nagy ahhoz, hogy kilélegezzük őket.
Szintén Barringer volt a társszerzője annak a friss tanulmánynak is, amely megállapította, hogy a joghurtból származó zsír és fehérje hatékonyan képes megkötni a fokhagyma illékony vegyületeit, így ez a tejtermék is hatásos lehet „ellenszer gyanánt”.
A professzor megjegyezte, a fokhagymás leheletben valójában nincs semmi, ami azt eredendően kellemetlenné tenné. Egyszerűen arról van szó, hogy nem vagyunk hozzászokva, hogy egy étel szaga az ember száján keresztül távozzon. Harmadik lehetőségként ezért még ott van az az opció, hogy a fokhagymaszaggal megbékélve megpróbáld elfogadni ezt az egyedülálló jelenséget.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
