Az érzelmi evő valamilyen stresszhelyzetet, nehezen elviselhető élethelyzetet próbál meg evés által csillapítani. Ilyenkor az evést követően komoly bűntudat is felléphet. Ezt az evészavart – ahogy a nevében is szerepel – bármilyen érzelem kiválthatja. Nemcsak szomorúság esetén reagálhat az érintett evéssel, hanem pozitív események megélésekor is nassolni kezd.
Ne a tested etesd a lelked helyett!
Az érzelmi evés egyik itthoni szakértője, Leskovics-Ortelli Andrea ma már a tudatos táplálkozás egyik mestere és tanítója. A tanácsadó pszichológus jó ideje másoknak is azt tanítja, miként kell egészségesen és úgymond „normálisan”, a testi igényeknek megfelelően enni. A tanácsadó szakpszichológus szerint az egyik legfontosabb az, hogy meg kell tanulni megkülönböztetni a testi és a lelki éhséget. „Mindig azt a részed tápláld, amelyiknek szüksége van rá!”
Saját példájából tanult
A háromgyermekes édesanya a saját példájából tudja, miről beszél. Andrea gyerekkora óta érzelmi evő, és miután abbahagyta az élsportot, sokat szedett magára. „A kisfiam születése után pedig kajával nyugtattam magam, így kezeltem a konfliktusokat. Ugyanis étkezés hatására kimegy a vér a fejből, ami nyugalmi állapotot eredményez. Akkor kaptam a fejemhez, amikor 110 kilót mutatott a mérleg. Feltettem magamnak a kérdést: miért eszem? Mit pótolok az evéssel?” Miközben pszichológiai tanácsadó képzést végzett, rájött, hogy összetett és lebilincselő pszichológiai folyamatok állnak a sikertelen és jojódiéták hátterében.
A tudatosság fejlesztése és gyakorlása
Az érzelmi evés egyik kulcskifejezése a kontrollvesztés. Leskovics-Ortelli Andrea szerint az az első, hogy tudatosságot kell vinnünk a mindennapjainkba, így az evésbe is.
„Tapasztalataim szerint az emberek többsége nem azért eszik, mert fizikailag éhes, sokkal inkább megszokásból, jutalomból, valamely lelki éhséget próbálják meg ennivalóval ideig-óráig elhallgattatni. Ahhoz, hogy valaki megszabaduljon a kilóitól, legtöbbször lelkileg is rendbe kell magát raknia. Persze a lelki változás önmagában kevés, ha nem társul mellé valódi cselekvés.”
Káros az Insta-testkultusz
Az étkezéssel foglalkozó tanácsadó szakpszichológus szerint a közösségi médiából áradó testkultusz is azt hirdeti: lám, lám, tudok kontrollt tartani a testem felett! Ezek a képek arra emlékeztetik a nézőjét, hogy ő pedig minderre képtelen. „Ráadásul a nők elhiszik, hogy ők nem mások, csak egy test, a testükkel azonosítják a személyiségüket.” A terapeuta arra emlékeztet, hogy például az 1900-as években még nem volt mindenhol tükör vagy közösségi média. A nőknek nem volt ingere arra, hogy folyamatosan nézegessék magukat a tükörben, és beérték a bókokkal.
„Ma folyamatosan ellenőrizhetjük magunkat minden szögben, hogy milyen a testünk. Alig létezik olyan ember, aki elégedett a testével, megjelenésével.”
Szülőről gyerekre öröklődik?
Leskovics-Ortelli Andrea azt is hozzátette, ő maga sem tökéletes, és sokáig küzdenie kellett a régi rossz beidegződéssel. „Sosem felejtem el, amikor egy családi napon csipsszel jutalmaztam a gyerekeket, mert hamar beszálltak az autóba, és gyorsan el tudtunk indulni.” Az érzelmi evés nemcsak genetikusan tud öröklődni, a szülőktől látott mintákat is hamar elsajátítják a gyerekek, világít rá a szakpszichológus.
Vezess érzelmi naplót az evésedről!
A szakember azt tanácsolja, vezessen naplót az érzelmi evő, amelybe nemcsak az elfogyasztott ételeket írja le, hanem azt is, hogy aznap milyen érzelmi állapotban volt. Utólag sokkal könnyebb kielemezni, hogy melyik érzelemre mit evett az érintett, és milyen sémák vannak a magatartásában.
„Próbáljuk meg felmérni és tudatosítani, mikor vagyunk valóban fizikailag éhesek! Ha heves érzelmi hatások érnek, próbáljuk meg inkább kimondani, kifejezni az érzelmeinket! Beszéljük ki!”
Meglátása szerint ma már szinte mindenki tisztában van az ételek kalóriatartalmával. „Ha tudom azt, hogy nagyjából megfelelő mennyiségű minőségi ételt ettem, és még mindig éhes vagyok, akkor annak a hátterében valamilyen más szükséglet kielégítése áll, amely sokszor érzelmi indíték.”
Tudatosítsd az érzelmeid!
Az étkezési szakértő azt figyelte meg, a legtöbb ember egyáltalán nem érzelemtudatos, fogalma sincs, hogy az adott pillanatban mit él át. „Legfeljebb azt tudják azonosítani, hogy szomorúak vagy vidámak. De a dühöt, csalódottságot, félelmet, meglepetést például már nem, inkább esznek rá.” Leskovics-Ortelli Andrea szerint minden érzés teljesen rendben van, nincs azzal gond, ha sírni kell, de fontos, hogy ne az étellel csillapítsuk az érzelmeinket.
Ne bántsd magad!
Azt is hangsúlyozza, attól még senki se hagyta abba az érzelmi evést, hogy elkezdte bántani magát. „A »milyen béna vagyok«, »én erre se vagyok képes«, és ehhez hasonló mantrák csak lehúznak az érzelmi spirálban. Az önbántás helyett én a gondoskodó szülő hozzáállást javaslom. Hibázni mindig fogunk, de ha hajlandóak vagyunk tanulni, fejlődni, akkor jó úton járunk.”
Hosszú az út a változásig
A sikeres változtatáshoz nagyon fontos az önismeret és önmagunk megbecsülése – ennek kialakítása nem megy egyik napról a másikra. Elsősorban a saját testi-lelki igényeink tudatosítására és elfogadására van szükség – ez az egyik legfontosabb az evési zavarok esetében. „A tartós változáshoz nem elég a tetteid, az evéssel kapcsolatos szokásaid megváltoztatása. Legalább ennyire fontos, hogy felismerd a valódi igényeidet, érzéseidet, és ha kell, változtass a gondolkodásmódodon, az önmagadhoz való viszonyulásodon” – tanácsolja az érzelmi evés szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
