Az ókori görögök érett gondolkodással és sok ismerettel rendelkeztek olyan rejtélyesnek hitt betegségekkel kapcsolatban is, mint a melankólia, az epilepszia, a hisztéria vagy a mánia, de sem Hippokratész és követői, sem a nagy ókori görög gondolkodók, filozófusok, sem az irodalom képviselői nem említik a kognitív hanyatlás jeleit. Vajon mi lehet az oka annak, hogy míg az ókori görögök számára ismeretlen volt a demencia, addig az ókori Rómában már feljegyeztek egy, az Alzheimer-kórra emlékeztető állapotot?
Ez derül ki a történelmi forrásokból
Azt gondolhatnánk, hogy az életkor előrehaladtával jelentkező demencia egészen az ókori világ kezdete óta velünk van, része az emberi életnek. A klasszikus görög és római orvosi szövegek új olvasata azonban azt sugallja, hogy a súlyos memóriavesztéssel járó állapot, amely ma már széles körben elterjedt a világon, és főként a fejlett társadalmakban kezd népbetegséggé válni, rendkívül ritka volt 2000–2500 évvel ezelőtt, Arisztotelész, Galenus és idősebb Plinius idejében.
A Dél-kaliforniai Egyetem kutatóinak korabeli történelmi forrásokra alapozott vizsgálatai azt támasztják alá, hogy az Alzheimer-kór és a demencia kialakulása a modern környezettel, illetve az életmódunkból adódó betegségekkel, különösképpen az ülőmunkával és a légszennyezettséggel függhet össze.
A forráselemzések során kiderült, hogy az ókori görögök nagyon kevés említést tettek olyan állapotról, amely hasonlítana a ma ismert enyhe kognitív károsodáshoz – számoltak be a kutatást végző szakemberek. Amikor azonban eljutottak a rómaiakhoz, több olyan állítást is felfedeztek a történelmi írásokban, amelyek az előrehaladott demencia ritka eseteire utalnak. Azt, hogy pontosan milyen elváltozást jellemeztek a források, nem tudták megmondani, csupán feltételezték, hogy az Alzheimer-kórról, vagy ahhoz hasonló mentális állapotról lehet szó.
Ez pedig arra utal, hogy míg az ókori görögök nem ismerték a demenciát, addig a rómaiak már megtapasztalhatták az időskorban jelentkező enyhe szellemi hanyatlást.
Hippokratész nem, de Cicero már ismerte a múltban a demenciát
Bár az ókori görögök felismerték, hogy az öregedés gyakran memóriaproblémákkal, illetve enyhe kognitív károsodással jár, de semmilyen, az adott korból származó történelmi, irodalmi vagy filozófiai forrás nem szól olyan memóriazavarról, amely a beszéd és az érvelés jelentős elvesztésével járt volna, és Alzheimer-kórra vagy demenciára utalna.
A történészek áttekintették Hippokratész és követőinek orvosi írásait, melyek katalógusba foglalják az idősek betegségeit. Ezek között tünetként megtalálható például a hallásromlás és a hallásvesztés, a szédülés és az emésztési zavarok, de a memóriavesztésről sehol nem tesznek említést.
Évszázadokkal később viszont az írásbeli források tanúsága szerint az ókori Rómában felbukkant néhány, a demenciával hasonlóságot mutató betegség.
Galénosz görög származású római orvos írásában megjegyzi, hogy 80 éves korában néhány idős embernek nehézségei támadnak, amikor valamilyen új dolgot szeretnének megtanulni. Idősebb Plinius pedig írt egy olyan szenátorról is, aki még a saját nevét is elfelejtette. Az irodalomban Cicero tesz említést demenciára utaló jelekről, amikor arról ír, hogy „az idős ostobaság… jellemző a felelőtlen öregekre, de nem minden öregre”.
Ezzel magyarázták a demencia okát
A kaliforniai kutatók a vizsgálat során arra a megállapításra jutottak, hogy az elvárosiasodás és az azzal együtt járó környezetszennyezés az oka annak, hogy a rómaiaknál már megfigyelték a kognitív hanyatlás tüneteit. Ezenkívül további egészségkárosító szokásaik is voltak, például a római arisztokraták ólomból készült főzőedényeket és vízpipákat használtak, valamint ólom-acetátot is adtak a borhoz, hogy édesebb legyen az ital.
Mindezzel pedig akaratlanul is megmérgezték magukat az erős idegméreggel.
Bár már néhány ókori író is felismerte az ólomtartalmú anyagok mérgező hatását, de a probléma kezelésében egészen a 20. századig csak kevés előrelépés történt. Ráadásul egyes tudósok épp az ólommérgezést okolják a Római Birodalom bukásáért.
A környezet jelentheti a kulcsot
Miután az ókori Görögországra és Rómára vonatkozó demográfiai adatok hiányosak, az ókorban jellemző öregedési folyamatokat igen nehéz lemodellezni, ezért a kutatók a bolíviai esőerdőkben élő tsimane bennszülötteket kezdték el vizsgálni.
Ennek az az oka, hogy a törzs tagjai az ókori görögökhöz és rómaiakhoz hasonlóan az iparosodás előtti korszakra jellemző életmódot folytatnak, vagyis fizikailag nagyon aktívak, és rendkívül alacsony, – mindössze egyszázalékos – náluk a demenciában szenvedő idősek aránya.
Mindez óriási különbség ahhoz képest, hogy az Egyesült Államokban élő 65 évesnél idősebb korosztály tagjai között több mint 10 százalékos a demancia elterjedtsége.
A vizsgálatból kiderült, hogy napjainkban a tsimane törzsnél a legnagyobb azoknak az idős embereknek a populációja, akinél a legkevesebb dokumentált demenciás esetet tartják számon. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a környezet nagymértékben meghatározza az állapot kialakulásának kockázatát.
Talán kevesen tudják, hogy a reggeli kávé nem csupán abban segít,hogy lendületesebben induljon a nap, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy nagyobb eséllyel elkerüljük az időskorban jelentkező demenciát. Ha szeretnéd tudni, hogy például az Alzheimer-kór megelőzése érdekében mennyi kávét kellene innod, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
