A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, vagy rövidebben ADHD-t (attention deficit hyperactivity disorder) általában olyan problémának tartjuk, ami megnehezíti az ebben érintett gyerekek vagy felnőttek és a körülöttük élők mindennapjait. Nehezebb így az iskolát elvégezni, problémákat okozhat a szociális kapcsolatokban vagy a mindennapi teendők elvégzésében. Egy újfajta megközelítés szerint azonban nem biztos, hogy ezekben a gyerekekben és felnőttekben van a hiba, hanem evolúciós szempontból sokkal inkább a jelenlegi társadalmi berendezkedés a problémás.
Segíthetett az ADHD a gyűjtögetésben
A Pennsylvaniai Egyetem kutatói 457 fős kísérletet végeztek, amely során a jelentkezők egy online játékkal játszottak. A játék célja az volt, hogy adott idő alatt bokrokról minél több bogyót gyűjtsenek. A programot a való életben legoptimálisabb gyűjtögetési stratégiákat alapul véve alkották meg. A játék során egy bokorról ismételten már csak egyre csökkenő számú bogyót lehetett gyűjteni, más területek felkeresése azonban időbe telt. A kutatók a résztvevők döntési stratégiáit elemezték, majd később mindenkivel kitöltettek egy, az ADHD szűrésére a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet által alkotott kérdőívet. Azt találták, hogy
azok a résztvevők, akik ADHD-szerű tünetekről számoltak be, sokkal gyakrabban változtatták a helyüket a bokrok között a játékban, és ennek köszönhetően magasabb pontot is értek el.
A kutatók szerint a kísérlet azt mutatta meg, hogy őseink idejében az ADHD előnyös is lehetett, hiszen segíthetett a hatékonyabb gyűjtögetésben és a gyors döntéshozatalban.
Mivel jár az ADHD?
Magyarországon az iskoláskorú gyerekek 8-10 százaléka érintett ADHD-val. Nem véletlen, hogy sokuknál ebben a korban derül ez ki, hiszen egyik fontos összetevője a figyelemzavar, ami nagyon meg tudja nehezíteni az iskolai tanórákon való részvételt. Ennek jele lehet, ha a gyerek gyakran nem figyel a részletekre, a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét, sokszor úgy tűnik, hogy nem figyel, amikor beszélnek hozzá, gyakran elveszít dolgokat, és nem szeret olyan tevékenységeket végezni, ami hosszabban tartó, fokozott koncentrációt igényel.
Másik tünetcsoportja a hiperaktivitás vagy túlmozgékonyság.
Erre utalhat, ha a gyerek gyakran babrál, izeg-mozog, fészkelődik ülés közben, sokat rohangál, ugrál vagy mászik bárhol és bármilyen szituációban, rengeteget beszél, és nehézséget jelent számára a csendes, nyugodt játék. Végül jellemző az impulzivitás is: az ilyen gyerekeknek gondot okoz várakozni, mindent azonnal akarnak, más beszédét nem hallgatják végig, gyakran közbevágnak.
Evolúciós össze nem illés
Mindezek a tünetek roppant módon meg tudják nehezíteni egy ma élő gyerek és szülei életét. A fent említett kutatás szerzői szerint azonban nem feltétlenül a gyerekekben van a hiba. Erről szól Michael J. Reissnek, a University College London professzorának tanulmánya is, amelyben a tudós amellett érvel, hogy a fő probléma az, hogy rossz megközelítésből vizsgáljuk ezt az állapotot. Véleménye szerint evolúciós össze nem illés jött létre, vagyis az evolúció nem a mai körülményekre készítette fel az embert, hanem azokra, amelyekben korábban éltünk. „Az emberiség történelmének 95 százalékában vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott” – mondta a Washington Postnak Annie Swanepoel gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáter.
Az ADHD-s gyerekek erősségei csak azért tűnnek problémának, mert nem illeszkednek a mai modern iskolai környezetbe, ahol azt várják el tőlük, hogy nyugodtan üljenek és figyeljenek – ám őseink idején ezek a tulajdonságok valóban előnyösek lehettek
– mondta. Szerinte manapság is sokkal jobban teljesítenének ezek a gyerekek olyan környezetben, ahol több a fizikai aktivitás, és gyakorlatorientált az oktatás.
Más megközelítésre lehet szükség
Ezt támasztja alá egy másik kutatás is, amelyet a Northwestern Egyetem munkatársai végeztek 2008-ban, Kenyában.
Két közösséget vizsgáltak meg, melyek közül az egyik nomád életmódot folytatott, a másik falvakban telepedett le.
A kutatók azt találták, hogy a közösség azon tagjai, akiknél jelen volt egy bizonyos, az újabb kutatások szerint az ADHD-val összefüggésben álló genetikai variáns, a gyűjtögető életmódot folytató közösségben sokkal jobban tápláltak voltak társaiknál. A letelepedett csoportnál ugyanakkor az ezzel a genetikai variánssal rendelkezőknek komoly problémáik voltak az iskolapadban.
Graham Music gyerek-pszichoterapeuta így fogalmazta meg ennek a megközelítésnek a lényegét: „Nem biztos, hogy úgy kellene tekintenünk az ADHD-ra, mint az érintett gyerekek esetében egy megoldandó problémára, hanem azt kellene megvizsgálnunk, milyen környezetben tudnának igazán remekül teljesíteni.”
Olvasd el, mit érdemes tudni a szenzoros integrációs zavarról, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
