Az egészséges életmódról nem lehet nekünk újat mondani. Hogy is lehetne? Külön rovatban foglalkozunk azzal, hogyan kell okosanedzeni, hogyan vigyázzunk közben a testünkre, számos alapos cikket írtunk már a tartós fogyás tudományáról, az egészséges étkezésről, de még arról is, mit érdemes tudni a bennünk élő bélbaktériumokról. Hogyan is érhetne minket meglepetés ezek után? Hát, mint kiderült: könnyen.
Emberkísérletbe fogtunk ugyanis, és elmentünk a Duna Medical Center obezitológiai kivizsgálására. Egy délelőtt alatt túlestünk egy laborvizsgálaton, egy cukorterhelésen, majd egy DEXA nevű gép segítségével körülbelül 8 perc alatt átpásztázták a testünket, hogy kiderüljön csontjaink ásványianyag-tartalma, zsírszöveteink mennyisége és eloszlása, a hasi zsír aránya, és megkapjuk a tápláltsági, edzettségi mutatóinkat. Hogy is néz ki ez pontosan, hát egy random leleten így:
A vizsgálatok eredményét aztán a Díványon is rendszeresen idézett obezitológus-endokrinológus doktornővel, dr. Bajnok Évával elemeztük. A kísérletben hárman, három eltérő testalkatú, más életmódot élő munkatársunk vett részt, de mindenkinek volt mit tanulni a vizsgálatokból.
Hogy lehetek 15 százalék testzsírral túlsúlyos?
Erre a kérdésre mindig is tudtam a választ: BMI-t kell számolni. Ha az ember 193 centi magas és 100 kiló, akkor túlsúlyos, függetlenül attól, hogy ez a bizonyos testtömeg csont, izom vagy éppen zsír. Tizenhárom év versenysport után túl voltam már a testzsírmérés spártaibb (bőrcsippentés) és modernebb (elektromos impedanciaelemzés) változatain, és persze megmaradt a mozgás szeretete, a táplálkozás tudatossága is. Én ezzel a túlsúlyos BMI-értékkel érkeztem tehát a hipermodern testszkennerbe, mely azt ígérte, hogy testtömegemet hamarosan a lehető legprecízebben csontra, zsírra és izomra bontja, vagyis megtudhatom, hogyan is állok valójában ebben az egész testkompozíció-kérdésben.
A részletes eredményekkel, melyeket a lelet testtájakra bontva is tartalmazott, a szakorvosi konzultáció várt. Itt gyakorlatilag az első percekben kiderült, hogy mindenkinél egészségesebb vagyok, mégis sokat tudtunk beszélgetni arról, mit tehetek magamért, az egészségemért. Volt, amin őszintén meglepődtem, más dolgokról addig is tudtam, a beszélgetés inkább megerősített benne. Nézzük, mit tanultam:
- szokjak le a dohányzásról (azóta sikerült is) – meglepetésfaktor: 1/10 – szubjektív hasznosság: 5/10
- figyeljek jobban a D-vitamin pótlására, különösen a téli időszakban – meglepetésfaktor: 5/10 – szubjektív hasznosság: 7/10
- folytassam a rendszeres sportolást – meglepetésfaktor: 1/10 – szubjektív hasznosság: 1/10
- kerüljem az egyszerre nagyobb mennyiségű fehérje bevitelét (helló, edzés utáni proteinshake!), fogyasszak inkább kisebb adagokat, úgy nem megy tönkre a vesém – meglepetésfaktor: 10/10 – szubjektív hasznosság: 10/10
- a rostgazdag táplálkozás tényleg nagyon hasznos – meglepetésfaktor: 1/10 – szubjektív hasznosság: 7/10
- a HDL-koleszterinszintemen volna mit növelni (ez a „jó” koleszterin), fogyasszak többet olajos magvakból, tengeri halakból, nyers zöldségekből – meglepetésfaktor: 8/10 – szubjektív hasznosság: 9/10
A tanulságokat a gyakorlatba ültetni persze nem mindig könnyű, szerencsére azonban nyáron ez is könnyebb: több a fény, érnek a zöldségek, gyümölcsök, jó az idő a sportoláshoz is. Ősszel pedig csak egy, már kialakult rutint kell majd fenntartani. Szóval az is teljesen vállalhatónak tűnik.
Ja, hogy én tök normális vagyok?
Nem mondom, hogy teljesen megdöbbentem, amikor kijött, hogy oké a súlyom, mert igazi dagi kamaszkorom óta már csak lélekben vagyok, de azért jó volt látni, hogy feketén-fehéren, sőt szivárványszínben pompázva ott van a papíron, hogy teljesen normális 162,5 centihez 58,9 kilót nyomni, és hogy a gép a testzsírszázalékom ellen sem emelt kifogást.
Az viszont tényleg meglepett (szerencsére szintén pozitívan), hogy a vérvételre alapozott leleteim is rendben vannak, értékeim döntő többsége a normál tartományon belül, csak D-vitaminból van kicsit kevesebb, és koleszterinből kicsivel több a véremben. Előbbiben a doktornő szerint a mi égövünkön semmi meglepő nincs, az átlag magyar eredményét hoztam, utóbbin meg laikusként sem annyira csodálkozom: az ipari mennyiségben fogyasztott tojás, a centi vastagon kent vaj és a rendszeres tejfölös túrózás hatását lehet csak érezni.
Mivel egyébként sok zöldséget, gyümölcsöt eszem, és az olívaolaj is rendszeresen megszalad, ha salátára vagy kenyérre öntöm, abban maradtunk, hogy ezzel most nem kell érdemben foglalkozni. Ha nagyon szeretnék változtatni valamit, kenjem csak feleannyira vastagon a vajat, a D-vitamint meg kezdjem el pótolni. Részemről rendben! Egész felvillanyozva jöttem el, a környezetemben élők csaknem mindegyikének orra alá dugva a passzust, miszerint hivatalosan is oké az életmódom, és nézzétek, négy és fél kiló a fejem!
Azért persze nem jöttem el tanácsok nélkül. Beszéltünk róla, milyen fontos, hogy továbbra is sportoljak (bő fél éve heti két súlyzós edzés és jó esetben még egy kardió), maradjak hétvégén aktív (ha nem is minden héten, de rendszeresen kirándulunk, biciklizünk), ha már hét közben órákat ülök az irodában. Ja, és ha tényleg szeretnék még egy gyereket, akkor azért így 37 évesen jó lenne érdemi lépéseket tenni.
Mert azért a nagy örömittasság mellett van, amin változtatnék, és ami az elmúlt évek kampányszerű mostmáraztánjai ellenére sem indult el semmilyen irányba – szuper lenne még egy gyerek. Így, hogy mondjuk, cukorbetegség vagy elhízás nem gátlója a terveinknek, és van is már egy egészséges kiskamasz gyerek otthon, valószínű, hogy komolyabban kell utánamenni a hátráltató tényezőknek.
A doktornőtől konkrét javaslatot és beutalót kaptam különböző, ciklushoz köthető hormonvizsgálatokra, beszéltünk az azt követő lépésekről, és újra előkerült a D-vitamin is. Ez a hormonszerű, jobb híján vitaminnak nevezett anyag ugyanis erősen hat az anyagcsere-folyamatokra, így közvetve akár a teherbeesésre is. Nem kizárt tehát, hogy ezt az ügyemet is előrébb mozdíthatom, ha feltornázom a vitaminszintemet.
Hogyan fogok gyorsan lefogyni 12 kilót?
Sehogy. Pedig azt kellene. Maximum úgy fogyhatnék le gyorsan, ha beáldoznám a jobb lábam. A mérésekből ugyanis megtudtam, hogy a jobb lábam önmagában 11,5 kiló, és ennek is a 43,6 százaléka zsír. Kemény.
Egyébként 38 éves vagyok, 166 centi és 71 kiló, így nem ért meglepetésként, hogy fogynom kell, már vagy két éve nem férek bele a ruháimba. Az elmúlt időszakban voltak kísérleteim a fogyásra, de a napi hajtásban végül minden kísérletem abbamaradt.
Szóval nem lepődtem meg azon, hogy a BMI szerint a túlsúlyos kategóriába esem, ezzel tisztában voltam. Meg alapvetően mindez mit sem számítana, ha a testem csupa izom lenne, de nem ez a helyzet. Az viszont nagyon is meglepő volt, hogy ennek éppen az ellentéte igaz. Kiderült, hogy az izommennyiségem valamivel az átlag alatt van, viszont a szövetek közötti zsír, vagyis a belső szervek közé lerakódott felesleg 10 százalékkal van a normál tartomány felett (a nőknél ez 30 százalék alatt van). Ez pedig elég félelmetes. A hasi zsír ugyanis növeli a szív- és anyagcserezavarok kockázatát, ahogy a rákét, a demenciáét is.
Túl vagyok tehát azon a ponton, hogy rálegyintsek az állapotomra. Nálam lépni kell. A laboreredményeimből viszont egyértelműen kiderült, hogy nem léphetek akármerre. A mostanában nagyon népszerű paleo és keto diéta, pontosabban az ezekkel járó intenzív húsbevitel nekem nagyon nem ajánlott. Ahogy senkinek sem, akinek a normál érték feletti a húgysava. Az én esetemben tehát átgondolt, hosszú távú tervekre van szükség, így a doktornővel és a dietetikussal kell folytatnom a munkát. Izgalmasnak ígérkezik, a tapasztalatokkal jövök, addig meg tanulok a többiektől.
