Ilyen volt az iskola az ókori Spártában: nem szóltak vissza a tanárnak

GettyImages-566923039

A „spártai szigor” ma is fogalomnak számít, nem véletlenül: a katonaságáról nevezetes ókori görög városállamban mindent – beleértve az ifjak nevelését – egyetlen célnak, a minél ütőképesebb hadsereg meglétének vetettek alá. A fiúgyermekeket gyakran szélsőségesen kegyetlen módszerekkel készítették fel a katonaéletre, fanatizált, kíméletlen harcosokat faragtak belőlük, akik mindenkor képesek az állam megvédésére.

Spárta törvényalkotója, a legendás Lükurgosz király a Kr. e. 8. században hozta létre a városállam alkotmányát, amely halála után hosszú évszázadokig érvényben maradt és meghatározta a spártai világszemléletet. Lükurgosz – akinek életéről és tetteiről a hétszáz évvel később élt Plutarkhosz számol be részletesen Párhuzamos életrajzok című munkájában – rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a nevelésre: úgy vélte, a kellően ütőképes, mindenre kész, mindig helytálló haderő létrehozásának kulcsa, ha minél korábbi életkorban kezdik el a tökéletes katonák kinevelését.

Csak mítosz a Taigetoszról ledobált gyerekek története, de a Taigetosz azért létezik

A Lükurgosz által bevezetett állami nevelési módszer, az agogé célja az volt, hogy mind testileg, mind erkölcsileg erős férfiakat képezzen a katonaság számára. A kiképzés már a születés előtt megkezdődött: Plutarkhosz szerint Lükurgosz nagy figyelmet szentelt a lányok testi egészségére – versenyfutással, birkózással, dárda- és diszkoszvetéssel edzette és szoktatta le őket az elpuhult, elkényelmesedett életről –, hogy jövendő magzatuk erős, edzett és egészséges szervezetben foganjon és növekedjen.

Az újszülött fiúgyermeket a vének tanácsa szemügyre vette, a beteges vagy gyengének tűnő csecsemőket pedig a város közelében álló Taigetosz hegy lábánál kitették és magukra hagyták: bárki szabadon elvihette őket, vagy – ha kevésbé voltak szerencsések – az elemek végeztek velük. A kihelyezés kegyetlen gyakorlata azonban nemcsak Spártában, de a többi görög városállamban is bevett szokás volt, az pedig közkeletű tévhit, miszerint a gyengének titulált újszülötteket a Taigetosz tetejéről lehajították volna a mélybe – Plutarkhosz semmi ilyesmiről nem ír, és más források sem említik.

A cél a tökéletes katonák kinevelése volt.
A cél a tökéletes katonák kinevelése volt.Anton Violin / Getty Images Hungary

A felnevelésre érdemesnek tartott fiúgyerekek hétéves korukig édesanyjuk mellett nevelkedtek, azonban erre az időszakra is inkább a szigor, mintsem az önfeledt gyerekkor volt a jellemző: az anyáknak tilos volt megölelniük fiukat, a gyerekeket pedig születésüktől kezdve gyakran magukra hagyták, hogy megtanuljanak szembenézni a félelemmel és a magánnyal. Tilos volt sírniuk, nem szabadott félniük a sötétben, testüket különböző erőpróbákkal folyamatosan edzették.

Engedelmességre és hűségre nevelték őket

Hétévesen a fiúkat a törvénynek megfelelően átadták az államnak nevelésre: katonai táborokba kerültek, ahol csoportokba szervezték őket, a csoportok együtt éltek, tanultak és edzettek. Csoportvezetőnek a legbátrabb és legértelmesebb fiúkat választották, akik már ebben az életkorban kitűntek társaik közül példamutató viselkedésükkel, a többiek pedig zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik, alávetették magukat az általuk kiszabott büntetéseknek. Előfordult, hogy az idősebb fiúk viszályt, verekedést provokáltak a kisebbek között, hogy megfigyelhessék, hogyan állnak majd helyt a harcban, meghátrálnak-e, vagy sem a provokáció elől.

A táborok lakói egy felügyelő (paidanomosz) szigorú irányítása alatt tanulták a lopakodás, a fegyverforgatás, a harcászat és a vadászat művészetét. Plutarkhosz szerint írni-olvasni és számolni csak annyit tanultak, amennyi éppen szükséges volt, fontosnak tartották azonban gondolataik egyszerű, világos kifejezését. Vezetőjük kérdéseire (például „ki a legderekabb férfiú a városban?” vagy „mit gondolsz társaid viselkedéséről?”), melyek általában a vacsora utáni pihenő során hangzottak el, tömören, lényegre törően kellett válaszolniuk (innen származik a lakonikus beszéd kifejezés, a város irányítása alatt álló, kiterjedtebb spártai államot ugyanis Lakedaimón néven ismerték az ókorban), és aki kudarcot vallott, annak lábára ostorcsapásokat mértek. A költészet és a zene ismerete kizárólag azokra a művekre terjedt ki, amelyek alkalmasak voltak az elszántság, a lelkesedés, bátorság fokozására és az erkölcsök nemesítésére.

Éheztek és gyakran korbácsolták őket

Ahogy idősödtek, annál keményebb edzéseknek vetették őket alá, hajukat rövidre nyírták, mezítláb kellett járniuk, a játékokban szinte mindig meztelen testtel vettek részt. Tizenkét éves koruktól kezdve egész évben ugyanabban a köpenyben kellett járniuk, testük mosdatlan volt, és csak évente néhány alkalommal fürödhettek. Csoportokban, szakaszonként aludtak együtt, fekvőhelyük egy szalmazsák volt, melyhez ők maguk gyűjtötték össze és törték szét puszta kézzel a nádat. A fiúknak gyakran kellett meztelenül felvonulniuk nevelőik és társaik színe előtt, és azokat, akik ránézésre nem voltak elég edzettek, korbácsolással sújtották.

A szervezettség volt a spártai hadviselés kulcsa.
A szervezettség volt a spártai hadviselés kulcsa.Bettmann / Getty Images Hungary

Az ifjú katonanövendékeket gyakran szándékosan éheztették, Lükurgosz ugyanis úgy gondolta, ettől magasabbra nőnek, a Kr. e. 4. században élt Xenophón szerint viszont az volt a cél, hogy vékonyak maradjanak. Az állandó éhezés rákényszerítette a fiúkat, hogy maguk nézzenek élelem után, vadásszanak, harcoljanak, társaiktól vagy nevelőiktől lopjanak ételt, vagyis megtanulják a harctéri rekvirálás fortélyait. A lopást ugyanakkor szigorúan büntették, általában szintén korbácsolással, így érték el, hogy az ifjakból ravasz és agyafúrt harcos váljék. Az egyik évente megrendezett versenyen az ifjaknak egy templom oltáráról kellett a kihelyezett sajtot ellopniuk, miközben azt korbáccsal felszerelkezett felnőttek őrizték.

A futóversenyek és a birkózás mellett a fiúk rendszeresen részt vettek egyfajta csoportos küzdelemben is, melynek során két csapat egy kijelölt szigetről igyekezett kiszorítani a másikat – szabályok nem igazán voltak, ütötték, rúgták, lökték egymást, de a harapás és a szembe nyúlás is megengedett volt. A szigorú értelemben vett katonai kiképzés csak később kezdődött, miután az ifjak felnőtté váltak és beléptek a hadsereg kötelékébe. Az agogé célja az engedelmességre, szívósságra, összeszokottságra nevelés volt, és természetesen a fanatizálás: olyan férfiak kinevelése, akik bármit képesek feláldozni városállamukért.

Nem mindig vált be a rideg szervezettség

Az ifjak húszéves korukban váltak hivatalosan nagykorúvá és teljes értékű spártai polgárrá, de csak azután, hogy kiállták az egyik legkegyetlenebb próbatételt: az évente megrendezett Diamastigosis nevű ünnepen a fiatalokat kiállították a nyilvánosság elé és korbácsolni kezdték őket. Zokszó nélkül tűrniük kellett az ostorcsapásokat, és aki feladta a próbatételt, nem részesülhetett teljes polgárjogban, csak a spártai középréteg tagja válhatott belőle. A harcossá nevelés azonban ekkor még mindig nem ért véget: a férfiaknak harmincéves korukig kaszárnyákban kellett lakniuk, a spártai felfogás szerint ugyanis csak ekkor váltak elég éretté ahhoz, hogy megnősüljenek és családot alapítsanak. A katonák hatvanéves korukig szolgáltak a hadsereg kötelékében, ezután a törvények alapján visszavonultak az aktív harcászattól.

A spártai katonai sikerek titka elsősorban a nagyfokú szervezettség volt, azonban a történészek szerint az agogé nemcsak segítette, de hátráltatta is a spártaiakat. Stephen Hodkinson ókorkutató szerint a sajátságos nevelési módszer által az ifjakba plántált együttműködés és stabilitás ridegséget eredményezett, és a katonák csak korlátozott számú taktikát ismertek, nem rendelkeztek B tervvel arra az esetre, ha ezek nem váltak volna be a harctéren. Az oktatási rendszer által beléjük nevelt tekintélyelv és a fennálló viszonyok elfogadása nehezítette az újítások elfogadását a háborúban és a politikában egyaránt, és ez végül a városállam bukásához vezetett. A Kr. e. 371-ben vívott leuktrai csatában a thébai csapatok főként szokatlan lovassági manővereik segítségével mértek döntő csapást a spártai seregre.

Oszd meg másokkal is!
Mustra