A statisztikák azt mutatják, hogy szinte minden korosztályban találunk válófélben lévő párokat, akik között jellemzően a feleség a válást kezdeményező fél. Átlagosan 14 év a válással végződő házasságok időtartama. Leggyakrabban első házasságukat bontják fel a párok, és azt is a 40 év körüliek. Ez pedig azt is jelenti, hogy jó eséllyel már gyermekek is vannak, akik a házasság felbomlásának áldozatául eshetnek.
A gyerekek problémája is lehet a válás
„Sajnos, általánosan a gyerek a tünethordozó, ha a családi rendszer nem működik jól – jegyzi meg Szabó Jennifer, a Dívány pszichológus szakértője. Így, amikor a gyermeknek pszichés, vagy viselkedéses problémája van, az a rendszer diszfunkcionalitásának a kivetülése.”
Jól ismert tézis, hogy a válást a gyermek sínyli meg legjobban.
Kiszakad valamelyik szülő hétköznapjaiból, ezzel együtt hosszabb távon az egyik szülői minta is hiányosan rajzolódik majd ki előtte. Csalódottsága érzelmi kötődés és bizalom terén felnőtt életére és párkapcsolataira is jó eséllyel kihat, így könnyen továbbörökíti az általa is elszenvedett negatív példát.
Sokáig lehetne sorolni a káros következményeket. Ezeknek a legtöbb elvált szülő tudatában is van, ezért sérülékeny és ártatlan gyermeke miatt lelkifurdalást, bűntudatot érez a válás kapcsán. Ezt aztán úgy igyekszik enyhíteni, hogy a gyermeket minden egyéb fronton kárpótolni próbálja, megszabadítani minden nehézségétől. Érthető, hogy kedvében próbál járni, és a lehető legtöbb módon mosolyt csalni a gyerek arcára. Így aztán megveszi, amit eddig nem vett meg neki, olyan programokat biztosít erőn felül is, amivel örömöt okozhat, és közben a nehézségeket minimalizálni próbálja, a nevelő célzatú elvárásokat is sokszor háttérbe szorítva.
Sokféle kapcsolat létezik…
Ugyan a válások egy része bántalmazó kapcsolatból való szükségszerű és életmentő kilépés, gyakran mégis inkább elhidegülés, hűtlenség vagy a házastársak összeegyeztethetetlenné váló életfelfogása vezet a kötelék felbontásához.
A holtomiglan, holtodiglan »igen« valahol idő közben erodálódik, és a jóban-rosszban ígéretéből elmérgesedett hétköznapok maradnak.
Már a felek eszébe sem jut a régi szelíd szeretettel tekinteni a másikra, az érdemek szem előtt tartása helyett a hibáztatás és a súlyos lelki sebeket okozó becsmérlés válik dominánssá, még akkor is, ha nem fajul mindez kifejezetten a verbális bántalmazásig.
Válás szülőként
Ha ez az állapot tartóssá válik, a szülők lassan ölő méregként ható viselkedésükkel hatékonyan okoznak maradandó károkat egymásban, önmagukban, és közben a gyerekben is. Pedig az is köztudott, hogy a gyermek egyfajta lakmuszpapírként működik, és lelkiállapota a szülő kiegyensúlyozottságát tükrözi, vagyis
ha a szülő egyensúlyban és harmóniában él önmagával, ami nagyban függ párkapcsolati minőségétől, akkor a gyermek is jól van.
Sok viselkedészavar, magatartás-probléma, tanulási nehézség pedig olyankor következik be, amikor a szülő rossz lelkiállapotát leképező gyermek is legbelül szenved.
Van az a válás, amiért nem kell lelkifurdalást érezni
Megromlott házasságban frusztrálódik nem csak a szülő, a gyermek is, a konzerválódott feszültség rájuk is kihat, és szenvednek, amikor a szülők marják egymást. Eljön a pillanat, amikor a gyermek nem azért kérdezi egyik szülőjét, hogy mikor ér haza a másik, mert annyira várja, hanem mert tudja, addig tart a béke és a nyugalom, amíg csak az egyikkel van otthon. Kevesebb időt igyekszik otthon tölteni, hogy távol legyen a darázsfészektől, esetleg kollégiumba vágyik, vidéki vagy külföldi tanulmányokba, később olyan párkapcsolati együttélésbe menekül, amely az otthonról kiszakadás lehetőségét nyújtja. S olyan is van, amikor a gyerek sürgeti valamelyik szülőt, hogy váljanak már el. Ezeket a helyzeteket ha visszafordítani nem lehet, valószínűleg jobb megszüntetni.
„A tény, hogy a gyermeknek pszichés vagy viselkedéses problémája a családi rendszer diszfunkcionalitásának a kivetülése, egyáltalán nem csak egy válásra vonatkozhat” – fűzi hozzá Szabó Jennifer, pszichológus szakértőnk.
„Az egy rémes hiedelem, hogy egy rosszul működő párkapcsolatot azért kell fenntartani, hogy a gyerekeknek jó legyen. Ebből végeredményként semmi jó nem szokott származni.
A gyermek jobban nem lesz tőle, sőt, általában inkább csak még rosszabbul…”
Elvált felek mesélik…
Szülői beszámolókból tudjuk, hogy van jó példa a folyamatos feszültségből való kiszakadásra, a szülő nyugalmának és önbecsülésének helyreállását hozó különélésre. Érezhet megkönnyebbülést a gyermek, akire pozitívan hathat a szülő hosszú idő után először tapasztalt kiegyensúlyozottsága. Elvált szülők elbeszélései, pedagógusok visszacsatolásai is igazolni látszanak, hogy
érezhető javulás tapasztalható a gyerekeken egy elhúzódó, nyomasztó feszültség megszüntetése után.
Nemcsak a szülő nyugalma érzékelhető a gyermeken, de saját szorongásai is enyhülnek, és felszabadultabbá válik.
Természetesen ezekben az esetekben az
egyedül nevelő szülők új kihívások sorával találják magukat szemben,
de ha lelkük új erőre kap, ezek leküzdéséhez újult erővel foghatnak hozzá.
Főleg gyermekes párok esetében azonban mindig érdemes mérlegelni a kapcsolat megmentésének lehetőségeit, mindkét félnek racionális mértékben áldozatokat vállalnia a család jó életminőséget biztosító együtt maradása érdekében. Ha ez semmiképp nem lehetséges, és visszafordíthatatlan folyamatok mérgezik a résztvevőket, akkor mérlegelendő a külön folytatás, melynek eléréséhez
van kulturált mód is.
Ebben a folyamatban is fontos, hogy senkinek ne sérüljön emberi méltósága, és a szomorú lépések közben meghozandó nehéz döntések alatt is akarva-akaratlanul példát mutatunk, mintákat közvetítünk.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
