tanév nyitó

Ma már alapvetően szeptember elsején kezdődik meg az oktatás, ha pedig ez hétvégére esne, mint idén, megtörténhet, hogy vasárnap esti tanévnyitóval a nyár utolsó hétvégéje telik ennek az iskolai mérföldkőnek a jegyében.

Ma is ugyanazokat tesszük meg tanévkezdet előtt

A tanévnyitót megelőzően egy átlagos gyermekes család tanszerlistákat böngész, esetleg megtalálja a június végén a táskában maradt, utolsó, zöldes szendvicset, átnézi a tolltartót, konstatálja, hogy a gyerek kinőtte a tavalyi komplett tornafelszerelést – és ez nem volt másként évtizedekkel ezelőtt sem. 

vagy inkább szüleink válogatták össze mindazt.

A lenti képre kattintva nyílik meg a galéria, ami után a cikk folytatódik.

Olajpasztell helyett volt zsírkréta, a gyurma bizony egyszínű és meglehetősen büdös volt, és nem lehetett a bőség zavaráról panaszkodni sem az írószerek terén, sem pedig füzetcsomagoló anyagok vagy éppen vignetták kapcsán. Az egyszerű és gyerekesebb minták világa volt ez még a franchise-ok helyett, amelyben a hetvenes-nyolcvanas évek gyerekei már annak örülhettek, hogy iskolai pályafutásuk nagy részére legalább a köpenyt megúszták.

Már a tanévnyitók is egységes képet mutattak

Abban az időszakban ugyanis a mindennapok része volt, hogy fiúnak-lánynak iskolaköpenyt kellett beszereznie: a legtöbb borzalmas nejlonanyagú, ormótlan szabású darab volt, amely egyrészről megvédte az alatta viselt ruházatot – másrészről pedig gondoskodott arról, hogy egységes képet nyújtson az osztály.

Miután eltörölték, betörtek az országba a nyugati márkák, és sokkal szembetűnőbbé vált, kinek jut rendes Adidasra vagy legalább Budmilra Adios és Dubwil helyett.

A szocializmusban azonban az egységesség jellemezte még a tanulókat, és természetesen a tanévnyitó is ennek jegyében zajlott. Igaz, itt iskolaköpeny helyett megtette a kisdobos- vagy úttörő-egyenruha, amelynek legikonikusabb részét a kék vagy piros nyakkendő adta, mely kezdettől kötelező volt minden pajtásnak. A szocialista ruhaipar aztán magasabb sebességbe kapcsolt, és az egyeningek is megérkeztek, így igazán nem kellett azon gondolkodni, hogy a szintén borzalmas tornadresszek mellett mit kell még beszerezni a ruhaáruházakban a gyermekeknek.

A mobilokra azonban nem volt még ekkor gond

Persze a kisdobossághoz is meg kellett érni – a kis elsősök még nem vehettek részt a mozgalomban, mégis, szinte egyenruhának tűnnek azok a kantáros nadrágok, magas szárú zoknik, fehér ingek és szoknyácskák, amelyeket a megszeppent első osztályosok a régi idők évnyitóiról készült felvételeken viselnek. Sehol egy pókemberes cipő vagy egy divatos blúz, a választék erre nem teremtett lehetőséget, még ha lett is volna igény valamilyen egyedibb ünneplő ruha megvásárlására. Na és persze az sem jelentett gondot, hogy ki mobilozik az iskolában, hiszen okostelefon, de még mobiltelefon sem létezett. 

A tanévnyitók menetrendje meglepően hasonló volt

A tanévnyitók műsorai akkoriban sem tértek el nagyon sokban a mai, hasonló ünnepségektől. Himnusz, beszédek, valamilyen előadás – meglehetősen hosszúra nyújtott, izgalmasnak semmiképp sem nevezhető események voltak ezek, amelyek alkalmával akár az is megtörténhetett, hogy egy, a hosszas ácsorgást és napsütést kevésbé bíró diák kiájuljon a sorból.

Természetesen minderre még a szocializmus öntött némi mázt: a beszédek során több-kevesebb igyekezettel próbálták annak alapeszméit is a diákok lelkébe plántálni az igazgatók, de az egészen biztos, hogy

A gyerekek épp úgy elkalandoztak a beszédek alatt, ahogyan ma is, és sok iskolában bizony ugyanazokon a tornapadokon ülnek a legkisebbek, amelyeken néhány évtizeddel ezelőtt akár szüleik csücsültek egy ilyen ünnepségen.

Hasonló időutazást jelenthet végigböngészni a retró osztálykirándulásokat vagy ballagásokat bemutató galériáinkat is!

Nyitókép: Fortepan/Nagy Gyula