Arról viszont többen is meséltek, hogyan húzta keresztbe a karácsonyt a gyerek vagy gyerekek betegsége, amit jó eséllyel ráragasztottak a szülőkre is, hogy az év vége aztán lázas önkívületbe torkolljon. Régóta nem viselünk maszkot a legtöbben, de úgy tűnik, a távolságtartás immunitásminimalizáló hatása még mindig velünk van, és a téli szünetben sem kímélt senkit.
Téli szünet anya módra
Ha össze kellene foglalnom, mit csináltam karácsony környékén, a helyes válasz az, hogy sütöttem és főztem olyan családi összejövetelekre, amelyekre végül nem mentünk el, vagy jó esetben a családom éppen egészségesnek tűnő fele képviselhetett bennünket.
Egyik kolléganőm a karácsony idején a Netflixen sorozatban nézett filmekről mesélt év elején, én viszont csak a lázmérőt nézegettem, amikor három nap eltéréssel mindkét gyermekem belázasodott az ünnepre.
Tulajdonképpen annyira nem is lepett meg a dolog. Egész ősszel felváltva adták egymásnak a kilincset a gyerekbetegségek az egyszerű náthától a kéz-láb-szájig otthonunkban, ebben az évben már nem egyszerre, hanem egymás után ledöntve a gyerekeket. Semmi meglepő nem volt abban, hogy a karácsony is így telik, a programokat így nem kipipáltuk, hanem sorban kihúztuk. Szilveszterre sikerült azért összeszednie magát mindenkinek, nagyrészt nekem is, mert persze a mostani vírusokat már nekünk, szülőknek is sikerül elkapni az ovisoktól. Ez ugyanakkor annyit ért csak, hogy legalább az új évben nem betegen vágtunk neki a munkának: a pihenés most elmaradt.
Pihi helyett betegséghalmok
Nem gyanúm, hanem inkább meggyőződésem, hogy ez nem csak nálunk volt így. Mire a gyerekek végre egészségesek lettek, megpróbáltuk megszervezni az elmaradt és feltételesen egyeztetett programok egy részét: a „mi betegek voltunk karácsonykor, remélem, nektek jobban telt az ünnep” felütésre azonban nem a várt válaszok érkeztek. „Azt hittem, karácsonyra meggyógyul, de még mindig folyik az orra.” „Egymás után lázasodott be a négy gyerek, én már alig bírom.” Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen szülő, akinek a pihenés abszolút nem sikerült: van, aki influenzásan töltötte az egész szünetet, és olyan is akad, aki már mosolygós smiley-val ír arról, hogy a gyermeke orra még mindig folyik, de szerinte ez nem is fog már soha megváltozni.
Már tavaly is arra voltunk kíváncsiak, mikor ér majd végre véget a koronavírus maszkviselős-távolságtartós időszaka utáni víruscunami, de úgy tűnik,
a megoldáshoz egyelőre nem jutottunk közelebb.
Így idén a téli szünetben azoknak, akik nem abba fáradtak bele, hogy háromfogásos ebédeket rittyentettek a nagycsaládnak, majd az asztal körül ugráltak, takarítottak, mostak, ajándékot csomagoltak, a betegápolás jutott osztályrészül. Mi kerestük a megfelelő szopogatós tablettát torokfájásra, kimostuk az összeizzadt ágyneműt, adagoltuk a lázcsillapító szirupot, közben logisztikáztunk azon, hogy az épp egészséges gyerek azért ki is jusson a lakásból. Már ha aktuálisan volt ilyen.
Ezt a karácsonyt majd ki kellene még pihenni
Közben azon lemanetáltunk, vajon mikorra fog megerősödni az az immunrendszer, amit gyermekünk három vagy akár négy éve edz az oviban, mégis óraműpontossággal kéthetente szenved vereséget a vírusokkal szemben – meg azon is, hogy milyen vírusok ezek, amiket most már mi is elkapunk? Ha választ is kapnánk ezekre a kérdésekre, az sem segít sokat azon, hogy
év elején nem kipihentebben, hanem talán fáradtabban indultunk dolgozni, mint ahogy decemberben letettük a munkát.
Legfeljebb az lehet a megoldás, ha kiveszünk januárban egy kis szabadságot, kiheverni a téli szünetet. Csak ne legyen beteg akkor is a gyerek…
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
