A szülői személyiség hatása a nevelési stílusra

A Sötét Triád kifejezést Paulhus és Williams alkotta meg 2002-ben az említett három személyiségvonás együttes megnevezésére.

A machiavellista személyiségvonás fő jellemzői a cinizmus, a manipulációra való hajlam, és az a nézet, miszerint a cél mindig szentesíti az eszközt.

A pszichopátia jellemzőit általában két fő kategóriába sorolják: affektív stílus és önkontroll. Az affektív stílust olyan tulajdonságok alkotják, mint az érzéketlenség és énközpontúság, valamint az empátia, a szorongás és a bűntudat hiánya.

A narcisztikus vonásokkal rendelkező egyének úgy gondolják, hogy ők veleszületetten jobbak, mint mások, ennélfogva elvárják környezetüktől a mértéktelen csodálatot, még abban az esetben is, ha ezt semmivel sem érdemelték ki. Ez a felsőbbrendűség-érzés az, ami leginkább megkülönbözteti a machiavellizmustól és a pszichopátiától.

A Sötét Triád és a nevelési stílusok közötti kapcsolat

Néhány évvel ezelőtt Glenn Geher pszichológusprofesszor és csapata vizsgálni kezdte, hogy milyen szülők lesznek azok, akikre a szociálisan averzív személyiségvonások jellemzők. Ehhez a Diana Baumrind által 1967-ben leírt modellt használták, ami három eltérő nevelési stílust különböztet meg.

Autoritatív: Viszonylagos szabadságot ad a gyereknek, észszerű határokkal, ugyanakkor stabil és jól meghatározott követelményeket támaszt azokon a területeken, amikben a szülő nagyobb tudással és rálátással rendelkezik. A gyereknek alkalma nyílik a környező világ felfedezésére. A szülők figyelnek a gyerek szükségleteire, segítik a megfelelő énértékelés és énkép kialakulását.

Autoritariánus: A gyerek szükségleteit a szülő nem veszi figyelembe. Szigorú, merev, sokszor észszerűtlen elvárásai vannak. A gyerek nem tanulja meg a környezetét ellenőrzése alatt tartani, és a szükségleteinek késleltetése sem vezet eredményre, hiszen a szülő nem veszi figyelembe őket. A szülő büntetéssel, nem pedig a megfelelő viselkedés jutalmazásával nevel.

Engedékeny: A szülő-gyerek kapcsolat érzelmekkel teli, emellett azonban a nevelési módszerek következetlenek. Az engedékeny szülő nemigen követel rendet vagy felelős viselkedést otthon, kerüli a büntetést, a kontrollt és a konfliktusokat. Felfogása szerint a gyerekeknek elsősorban jogaik vannak, nem pedig kötelességeik.

Baumrind még nem tett említést az elhanyagoló, involváltságtól mentes szülői attitűdről, ezt csak később írta le Maccoby és Martin. Vizsgálatok eredményei szerint ez a nevelési stílus súlyos következményekkel jár, ami alacsony önértékelésben, kompetenciahiányokban és serdülőkori devianciák jelentkezésében is nyomon követhető.

Bár a teljes tanulmány rendkívül összetett volt, az eredmények meglehetősen egyértelműek. A kutatásból kiderül, hogy azok a szülők, akik személyiségét a három szociálisan averzív személyiségvonás valamelyike jellemzi, hajlamosak kemény, tekintélyelvű nevelést alkalmazni, valamint kombinálni a megengedő és az elhanyagoló stílus jellemzőit. A fenti tanulmány szerint azok a szülők, akikre jellemző a Sötét Triád valamelyik személyiségvonása, hajlamosak a kevésbé optimális nevelési stílusok teljes skálájának alkalmazására, valószínűleg elhanyagolók, túlságosan tekintélyelvűek vagy szülőként egyáltalán nincsenek jelen a kapcsolatban, ez pedig jelentős hatással van a gyerekek személyiségfejlődésére is.