szorongásos zavar örökletes

Sok mindent tanulunk szüleinktől – és van, amit bárcsak ne tettünk volna! Ahogyan jó tulajdonságaikat is, úgy sajnos a rosszakat is el tudjuk lesni. Szokásaikat akár tudattalanul is elő tudjuk teremteni, amikor mi kerülünk szülői szerepbe, elvégre a szülői viselkedésminta ragadós. Ha édesanyád mindig megkérdezte délután, hogy milyen volt az iskola, valószínűleg te is ezzel kedveskedsz majd a gyerekednek, ugyanakkor ha mindig lehordott a sárga földig, ha csak egy perccel is később jöttél haza este a buliból, akkor nagy erőfeszítésekkel fogod tudni csak leküzdeni ezt a késztetést, amikor te kerülsz ebbe a helyzetbe szülőként. Továbbá ott vannak az örökletes betegségek is sajnos, amelyeket ugyan nem akarnak ránk örökíteni a szüleink, a kialakulásuk hajlamát akkor is magunkkal visszük. Egy friss kutatás meglepő dolgot fedezett fel a szorongásos zavarok örökletességével kapcsolatban: árnyaltabb a helyzet, mint ahogyan azt korábban gondolták.

Apáról fiúra, anyáról lányra száll?

A kutatás azt vizsgálta meg, hogy vajon a szülők és gyermekeik biológiai és azzal azonos társadalmi neme hogyan alakítja a szorongásos zavarok kialakulásának esélyét. Korábban az olyan mentális egészségügyi problémákhoz hasonlították a szorongásos zavarokat, mint amilyen a bipoláris zavar vagy a pszichózis, tehát a gének munkájának tudták be teljes mértékben ezt is. Most viszont ez megdőlni látszik, ugyanis az eredmények azt mutatták, hogy a szorongásos zavarok esetében ugyan szerepe van a genetikának is, de kevésbé, mint a másik két említett mentális betegség esetén, mivel ennél a szülői minta és a helyettesítő tanulás is lényeges tényező. Ezekre jöttek rá:

• A gyerekeknél nagyobb eséllyel alakul ki szorongásos zavar, ha az azonos nemű szülő rendelkezik vele.
• Ha az ellentétes nemű szülőnek van szorongásos zavara, akkor az nem növeli meg a betegség kialakulásának esélyét a gyereknél.
• Ha az azonos nemű szülő nem rendelkezik szorongásos zavarral, az csökkenti a betegség kialakulásának esélyét a gyereknél.
• Viszont az ellenkező nemű szülő szorongásos zavartól való mentessége nem csökkenti a mentális betegség kialakulásának esélyét a gyereknél.

Ebben az esetben tehát valóban érdemes megnéznünk párunk szüleit, hogy tudjuk, a gyerekeknél melyik nemű utódra érdemes majd egy kicsit jobban odafigyelni a szorongásos zavar továbbörökítését illetően.

Mit tehet a szorongásos zavarral élő szülő, ha fél a betegség örökletességétől?

Először is nem kell kétségbeesnie és felhagynia a gyermekvállalási vágyával. Sok szorongásos zavarral élő fél attól, hogy a számára is nehézséget okozó mentális betegséget továbbadhatja a gyerekének, és csak emiatt nem vágnak bele a babaprojektbe. Ez a friss kutatás megkönnyebbülést hozhat számukra, mivel a viselkedésük is, amelyet módjukban áll jobban kontrollálni (a génjeikkel ellentétben), sokat számíthat abban, hogy gyerekeiknél kialakul-e szorongásos zavar. A pszichológus dr. Bonnie Zucker ezeket a tanácsokat adja, hogy a szorongásos zavarral élő szülők hogyan mutassanak jó példát gyerekeiknek:

1. Gyakorolj önegyüttérzést! Nem te akartad, hogy szorongásos zavarod legyen, nem a te hibád, hogy mégis kialakult nálad. Még ha viselkedéseddel befolyásolod is a gyerekedét, az még nem a világ végét jelenti. Gondold végig, milyen sok pozitív dolgot adsz neki folyamatosan neveléseddel ezenkívül, és emlékeztesd magadat arra, hogy tökéletes szülő nem létezik amúgy sem.

2. Lépj a fejlődés útjára! Sohasem késő változtatni. A gyereked jólléte olyan motivációként szolgálhat, amellyel korábban nem rendelkeztél. Próbáld meg apránként megváltoztatni azt, hogy hogyan reagálsz a számodra szorongást okozó helyzetekre. Például, ha késztetést érzel rá, hogy többször is leellenőrizd a bejárati ajtót, hogy bezártad-e, akkor ne menj oda szó nélkül megvizsgálni a zárakat. Ehelyett próbáld meg, hogy azt mondod: „Szorongok, hogy nem zártam be az ajtót, és kényelmetlen nekem a gondolat, hogy esetleg nyitva felejtettem. Viszont tudom, hogy valószínűleg a szorongásom beszél belőlem, úgyhogy most ugyan leellenőrzöm a zárakat, de a jövőben dolgozni fogok azon, hogy a kelleténél ne csekkoljam le többször.” Ezzel arra tanítod meg a gyerekedet, hogy szabad hibázni, és hogy a szülőjük dolgozik a saját fejlődésén a szorongásos zavarát illetően.

Ha éppen jobb helyen vagy a szorongásoddal kapcsolatban, akkor a magadba fojtott szorongás helyett inkább tedd szóvá a benned dúló vihart, és mondd azt, hogy „Szorongok amiatt, hogy nyitva van-e a zár, de majdnem biztos vagyok benne, hogy bezártam az ajtót, úgyhogy most megpróbálom visszafogni magam, és nem ellenőrzöm le”. Ez azért egy nagyszerű mondat, mivel így megmutatod a gyerekednek, hogy a szorongást lehet produktívan kezelni (a belső feszültségedet meg akkor is megérezné amúgy is, ha nem tennéd szóvá, csak akkor össze lenne zavarodva, hogy mi a baj).

3. Kérj segítséget! Ha szükséged van egy ki extra segítségre a szorongásos zavarod kezelésében, akkor itt az ideje, hogy keress magadnak egy terapeutát. Keress hiteles forrásokkal dolgozó önsegítő könyveket, videókat és applikációkat, amelyekkel szorongással megküzdő stratégiákat sajátíthatsz el.

Összességében tehát az új kutatás megkönnyebbülésként szolgálhat azok számára, akik szorongásos zavarral élnek, és emiatt nem mernek gyereket vállalni, félve attól, hogy átörökítik gyerekeiknek. Szerencsére az, hogy mit mutatsz nekik, hogyan kezeled ezt a zavart, sokat nyomhat a latba náluk.