szoptatás nyilvános helyen

A mindössze háromnapos baba türelmetlenkedni kezdett, így édesanyja szoptatni kezdte. Annak érdekében, hogy minél kevesebb problémát okozzon, Ruby szemben ült egy fallal és a babát, illetve a mellét is betakarta. Ennek ellenére az étterem vezetője odalépett az asztalukhoz, de ahelyett, hogy elnézést kért volna, amiért háromnegyed órája pincér még feléjük sem nézett, kizavarta a családot. Akkor ott nem is adott rá magyarázatot, ám később, amikor a család a közösségi oldalon lepontozta az éttermet, a dühkitöréséből nyilvánvalóvá vált, hogy a szoptatással akadt problémája.

Amerikában – ahogy hazánkban is – a nyilvános helyen történő szoptatást semmilyen törvény nem tiltja. Az anya, aki így táplálja gyermekét, nem büntethető azért, amiért enni ad neki, akár a parkban ül egy padon, akár épp egy étteremben tartózkodik. Rubyt mégis kizavarták, megmondták neki, hogy soha még egyszer be ne tegye a lábát, majd közölték vele, hogy nem is ember, csak egy állat. Miután az anyuka elmesélte pár barátnőjének az esetet, a környékbeli kismamák összefogtak és tiltakozást szerveztek az adott étterem elé. Több mint húszan vettek részt az akcióban, de a tulajjal nem tudtak beszélni, ő ugyanis aznapra úgy döntött, senkit sem szolgál ki és korán bezárja a helyet. 

Tette azért keltett ekkora felháborodást, mert közterületen, illetve a bárki által látogatható nyilvános területeken semmilyen törvény nem tiltja a szoptatást, tehát senkinek nincs joga megkülönböztetően bánni az anyával. Nem kiabálhat vele, nem küldheti ki, nem kísértetheti ki a biztonsági őrrel, semmiben nem bánhat vele másképp, mint ha épp nem szoptatna. Mindezek ellenére nemcsak Amerikában, de a világ minden táján akadályokba ütköznek a kismamák. 2019-es adatok szerint a nők 25, a férfiak 22 százaléka undorító dolognak tartja a nyilvános helyen történő szoptatást.

Minek mutogatja a mellét?

A női mell mutogatása sem bűncselekmény. Egy fehérneműüzlet óriásplakátja éppolyan megbotránkoztató lehet, mint egy gyermekét etető nő. Ám a túlszexualizáltságot elfogadjuk. Női mellel reklámozni – fehérneműt, autót, újságot, bármit – úgymond szabad. Mélyen dekoltált felsőben megjelenni bárhol: ezt is szabad. Ám amikor egy anya ugyanezt a részét egy baba miatt tárja a világ szeme elé – már ha épp nem használ kendőt –, akkor már megbotránkoztatja a környezetét. 

Minden szakértő egyetért abban, hogy az anyatej a legoptimálisabb táplálék egy baba számára. Élelmiszer. A szoptatás élménye pedig nemcsak az evésről, hanem az anya közelségéről, a vigasztalásról, a kapcsolatról is szól. Az egészséges fejlődéshez való jog pedig minden egyes gyereket megillet.

Az anyák kénytelenek alkalmazkodni

A felháborodás azért sem érthető, mert miközben egyik méltatlan támadás éri az anyákat a másik után, ők általában igyekeznek mindent megtenni azért, hogy láthatatlanok maradjanak. Ha tehetik, félrevonulnak egy üres bokszba, egy próbafülkébe, egy csendes sarokba, elfordulnak, és jó előre egy kendővel is letakarják a mellüket. Ennek védelmében szoptatnak, azaz csak az lát bármit is belőlük, aki nagyon akar. De hogy mégis hová kéne még elvonulniuk, abban nem értenek egyet az emberek. Sokan úgy vélik, hogy az anya ilyenkor keressen szépen egy nyilvános vécét vagy menjen haza. Azaz a szoptatást egyenértékűnek tekintik a vizeléssel vagy a székletürítéssel. 

Miért nem marad otthon?!

Még ennél is rosszabb üzenetet közvetít az, aki szerint az anyának haza kéne mennie. Azt sugallja, hogy otthon, a négy fal között van a helye, legalább annyi ideig, amíg anyatejjel táplálja a gyerekét. Nem kellene kimennie az utcára, a városba, patikába, hivatalba, vásárolni, vagy találkozni a barátaival. Mintha karanténban lenne. Vagy bárányhimlővel küzdene. Vagy valami szégyellnivalót tett volna. Házi őrizetben kellene lennie, mert a világra hozott egy másik emberi lényt, és úgy döntött, hogy anyatejjel táplálja.

2021-ben is ez a téma

Azt gondolnánk, modern korunkban, amikor még kattintanunk sem nagyon kell azért, hogy az arcunkba tolják a meztelen testek látványát, már nem ügy a nyilvános helyen történő szoptatás. Mint az esetekből is látszik, sajnos nem így van. Idősek és fiatalok, férfiak és nők tiltakoznak felháborodva, ha egy babát megetetnek. Van, aki a szexhez vagy az ürítéshez hasonlítja magát a műveletet. Hányingerről számolnak be, amikor szoptató nőt látnak – de hogy miért nézik tovább, arra már nem tudnak válaszolni. Úgy vélik, egy nő tudjon viselkedni, legyen illedelmes, és ne tegye közszemlére a mellét nyilvános helyen. Ugyanezek az emberek strandolni járnak vagy éppen vásárolni, esetleg kinyitnak egy divatlapot, s akkor valamiért nem borulnak ki a mellek látványától. Csak akkor, ha egy baba szája közelít feléjük. 

Mi az oka a szoptatás elleni tiltakozásnak?

Amy Bentley egy egész könyvet szentelt a témának. Szerinte az emberek azóta tiltakoznak a szoptatás ellen, amióta a női melleket szexualizálják. Amint a 19. században megjelentek a különféle készen kapható bébiételek és a tápszer, a női test e része kezdte elveszíteni eredeti funkcióját, szinte kizárólag a szex szinonimájává vált. A cumisüveg steril, higiénikus és elfogadható lett, a szoptatás folyamata pedig baktériumokkal teli (hahó, tehéntej!) és gusztustalan. Idővel ezt a hozzáállást a nők nagy része is elfogadta, ezért borulhatnak ki azon, ha egy másik nő nem a rendeltetési céljából (ez ugye a szex) mutogatja a mellét, hanem azért, mert szoptatni akar. Nem véletlen, hogy a legtöbb, szoptatást ellenző azzal érvel, hogy ő sem veszi elő a nemi szervét nyilvános helyen. A mell által kiváltott szexuális inger az, ami ellen valójában tiltakozik. 

Egy másik szakértő, Amy Brown, a Swansea Egyetem professzora az Unicef honlapján számolt be arról, hogy ezenkívül milyen okból problémázhatnak ennyien a szoptatáson. Nagyon egyszerű: azért, mert nem láttak még ilyet. Amióta nem törzsi közösségekben vagy nagycsaládokban élünk, akkor találkozunk először a szoptatással, amikor nekünk gyerekünk születik. S minél kevesebbszer látunk valamit, annál jobban idegenkedünk tőle, annál több mítoszt fonunk köré. Például elkezdjük az anyatejet ugyanolyan gusztustalan testfolyadéknak látni, mint amit csak a vécébe lehet üríteni. Vagy azt képzeljük, csakis a kisbabáknak lehet szükségük rá, és mondjuk egy másfél évesnek már nem.  

S persze ne hagyjuk ki az okok közül a jó öreg szexizmust sem. Minél több szexista vonás jellemző valakire, annál inkább tiltakozik a nyilvános szoptatás ellen. A düh, a mérhetetlen felháborodás nem a baba vagy az anyaság ellen irányul, hanem az ellen, ha egy nő az illető elképzelései, eszményei ellenére cselekszik – vagy legrosszabb esetben csak azért, mert egyáltalán jelen van.