Elperelik a gyerekét vagy kirúgják az iskolából: lehet jó anya az, aki a testéből él?

A különböző vallásos felekezetek által fenntartott iskolák megtehetik, hogy saját szabályrendszert működtetnek, azaz mazsoláznak. Nem csupán a gyerek tanulmányi eredményei, tehetsége, szorgalma, stílusa alapján, a szűrés a szülőkre is kiterjed. Egy hazai keresztény iskola például nem vett fel olyan óraadó tanárt, aki nem kötött hivatalosan is házasságot az élettársával, gyermeke apjával. Az amerikai katolikus iskola, a sacramentói Sacred Heart Parish School pedig amint megtudta, hogy Crystal részben a teste fehérneműben történő mutogatásából él, azonnal kirúgta a gyerekeket, a szülői közösség legnagyobb örömére. Még azt sem engedték meg a családnak, hogy a srácok holmijáért személyesen menjenek be az intézménybe, az édesanyát pedig azóta is zaklatják különböző szülőtársak. Tekintsünk el attól, mit gondolunk a keresztényi könyörületről. Vajon igazuk van? Crystal egyértelműen szaranya?

Hajlamosak vagyunk a szexmunkát, az erotikus tartalmak megosztóit vagy épp a táncosokat életük végéig a családjukkal együtt megbélyegezni. Fel sem tesszük a kérdést, tehet-e arról a gyerek, hogy a szülei mivel keresik a kenyerüket? Segítünk-e rajta azzal, ha gyűlöletkampányt zúdítunk rá? Anélkül ítéljük el az anyákat, hogy mögé néznénk a kirakatnak és megkérdeznénk egyiküktől, hogy te ezt egyébként miért csinálod? Saját erkölcsi szempontjaink mentén húzunk egy határt, hogy ekkortól nem vagy méltó arra, hogy embert nevelj – persze csak az anyák esetében. A férfiak kurvázását, azaz a kereslet-kínálat egyensúly fenntartóit kevésbé vagyunk hajlamosak hibáztatni. 

Apu perel: ő a rosszabb ember vagy a szexmunkás anya?

Az erotikus munkát végző anyák gyakran találják magukat a bíróságon. Gyermekük apja pereli be őket azzal a céllal, hogy megszerezze a felügyeleti jogot. Azok teszik ezt a leggyakrabban, akik egyébként korábban tudtak az anya foglalkozásáról. Eleinte csak zsarolják őt fotókkal, információkkal, később ki is teregetik a szennyest. A bíróságon ilyenkor megnézik, képes-e az adott szülő – feltűnt már, hogy szexmunkások nem csak nők lehetnek? – szeretetteli és biztonságos, stabil otthont teremteni. Vizsgálják az anyagi helyzetét, a mentális egészségét, a káros szenvedélyeit, a családon belüli erőszak meglétét. Mivel sokan illegálisan végeznek szexmunkát, és alapvetően a társadalom is elítéli őket, nem feltétlenül számíthatnak kedvező döntéshozatalra még akkor sem, ha az egyéb feltételek adottak. Ugyanakkor nincs olyan bírói gyakorlat sem, ami automatikusan elveszi a gyereket attól a szülőtől, aki a testéből él.

Azért csinálom, hogy jó legyen a gyerekemnek

S hogy mit gondolnak anyaságukról maguk az érintettek? Védekeznek. Azzal érvelnek, hogy igenis képesek jó anyaként funkcionálni és teljes mértékben elkülöníteni a munkájukat az otthonuktól. A gyerek nem találkozik az ügyfelekkel, ők pedig rugalmas időbeosztásban dolgoznak, és végre eleget keresnek. Arról panaszkodnak, hogy a közvélemény elítéli őket, mert azt gondolják, jó anya csak az lehet, aki az alacsony fizetéstől, a túlóráktól, a fizikai és mentális fáradtságtól függetlenül bármit elvállal, kivéve azt, hogy a testét árulja. Azt szeretnék, ha nem ítélnék el őket, hanem legalizálnák a tevékenységüket és nem kérdőjeleznék meg szülői képességeiket.

Ugyanakkor ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Egy olyan szülővel felnőni, aki titkolózni kényszerül a családja és környezete előtt, aki erkölcsileg alaposan megkérdőjelezhető tevékenységet folytat, s ennek minden testi-lelki hatásától szenved, nem ideális. Ráadásul hiába tesz meg mindent egy szexmunkás anya annak érdekében, hogy ne lepleződjön le, a titkokra általában fény derül.

Így reagálnak a gyerekek

A gyerekek emellett kétségtelenül nagyobb veszélynek vannak kitéve minden területen. Hazudnak nekik. Bánthatják őket. Nagyobb eséllyel fogannak meg egy-egy ügyféltől véletlenül vagy bukkannak rá anyjuk, apjuk videóira, képeire. Maguk is erre a pályára léphetnek később. Szülőjük nagyobb eséllyel kap el szexuális úton terjedő betegséget, szenved el online és fizikai bántalmazást vagy akár erőszakos halált. S általában eljön az a pillanat, amikor megtudják az igazat. Ha ez még gyerekkorukban történik, durva bántalmazással szembesülhetnek az iskolában. Ám később sem könnyű lenyelni a békát. A fiatal orosz férfi, Igor például akkor döbbent rá, hogy édesanyja több évig prostituáltként dolgozott, amikor rendőrként akart elhelyezkedni, és átvilágították a családját. Az anya, Polina fiatal lányként esett teherbe, családjára nem számíthatott, a gyerek apja elhagyta, félt, s a könnyebb pénzszerzés reményében szexmunkásnak állt. Ezt éveken át sikerült eltitkolnia a fia elől, aki ugyanúgy nőtt fel, mint bármelyik átlagos gyerek.

Igor a hír hallatán első sokkjában faképnél hagyta az anyját és jó adag dühvel küzdött. Nem tudta kiverni a fejéből a képeket, amiken az anyja egyfajta pornósztárként tündököl. Egy hét múlva dühe már azokra irányult, akik ahelyett, hogy segítették volna Polinát, inkább kihasználták, és képes volt hazamenni az anyja házába. Később pszichológushoz vitte, aki segített az egykori prostituáltnak megérteni, hogyan hatottak rá saját családja éles kritikái, az értéktelenségérzése.

Az a tény, hogy fia el tudta őt fogadni, megváltoztatta Polina életét. Amikor 2013-ban Igor lediplomázott, az asszony eladta a lakását és hozzá költözött a városba. Később rákot diagnosztizáltak nála, a gyógyulás idején fiára és arra a férfira támaszkodott, aki annak idején megszánta és munkát ajánlott neki az ékszerüzletében. 

Története szépen rávilágít arra, hogy a filmes klisék helyett – mit szólnánk hozzá, ha a Micsoda nő! úgy érne véget, hogy Vivian teherbe esik? – a szexmunkások, legyenek on- vagy offline, nem csak drogfüggő utcalányok vagy luxuskörökben mozgó escortok lehetnek: számtalan oka van annak, ha egy férfi vagy egy nő erre az útra lép. A gyerekek reakciói is éppen ilyen változatosak lehetnek.

Szégyellik magunkat a mi segítségünk nélkül is

2004-ben egy 16 nőre kiterjedő tudományos vizsgálatot végeztek. Mindegyikük szexmunkás és anya volt egy személyben. Nagyon kevésszer vizsgálták korábban, a kettő hogyan hat egymásra. Ez az amerikai kutatás azt tárta fel, hogy mélységes szégyenérzettel küzdenek, emellett pedig féltik a maguk és gyerekeik biztonságát, testi-lelki épségét is. Anyává válásuk igenis változtatott azon, hogyan vélekednek a prostitúcióról. Nem lett hozzá több kedvük, és szinte mindegyikük jobban örülne valami más megélhetési forrásnak. Talán ha picit többet foglalkoznánk ezzel az oldallal, kevesebb gyerek szenvedne. Mert miközben mi azon moralizálunk, vajon jó anya-e az, aki a testéből él, nekik nincs választásuk: nem cserélhetik le a szüleiket.