Nemcsak a gyereknek kell ugyanis „intézményesülnie”, hanem a szülőnek is, és ha ő sikeresen szokik be élete új szerepébe, az segít gyermekének is könnyebben elfogadnia az óvodát. Pollák Éva pszichológus, a Mindwell Pszichológiai Központ szakmai vezetője segít a Dívány olvasóinak megérteni, hogyan lehet sikeres és a lehető legkönnymentesebb ez az időszak, amely a kisgyermekes családok életében mérföldkövet jelent.
A szülőnek is be kell szoknia az óvodába
Másféle beszoktatásról van szó, ha a friss ovis korábban volt már bölcsődés: Pollák Éva szerint a fent említett „szülői intézményesülés” ez esetben egyszer már lezajlott.
„Ezalatt azt értem, hogy nemcsak a gyermeknek, hanem neki is van tapasztalata arról, hogyan kísérje át a gyereket az otthoni helyzetből az intézményibe.
Van képe arról, hogy gyereke hogyan bírja a változásokat, mire van szüksége az innen oda átérkezéshez.
Talán már kialakítottak valamiféle közös rítust a gyerekkel az elindulás, megérkezés, cipőátvétel, puszibank reggeli megtöltése kapcsán” – fogalmaz a pszichológus, aki szerint fontos azt is említeni, hogy a bölcsődei kötődések elengedése nehéz is lehet, és lassíthatja is akár az óvónőkkel való kötődés kialakulását.
Hogy a beszoktatós időszak milyen hosszú, az ideális esetben a gyermek igényeihez igazodik, hiszen neki kell eljutnia addig, hogy biztonságban érezze magát a családjától távolabb.
„Bármilyen hosszú vagy rövid is a beszoktatás, fontos, hogy a szülő az intézménybe beszokó gyermek mellett merjen hátrébb vonulni.
Nincs is annál nagyobb kihívás ebben az időszakban az óvónő számára, mint a magát ottfelejtő szülőnek tapintatosan jelezni, hogy bizony most nem az a dolga, hogy maradjon összebarátkozni az összes gyerekkel.
Segít a beszoktatásban, ha a szülőnek van kivel beszélgetni a saját érzéseiről, és meg tudja fogalmazni neki, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy a gyermekét biztonsággal elengedje” – tudtuk meg.
A gyerekeknek ugyanolyan jó lehet a homogén csoport, mint a vegyes
A beszoktatás lépései intézményenként eltérőek: van, ahol az ovikezdés előtt ismerkedős, játszós napot is tartanak: ennél még jobb, ha a kapcsolatfelvétel még a nevelési év indulása előtt családlátogatás alkalmával megtörténhetne.
„ Ez különösen az erősen szorongó családok esetén nagy segítség, hiszen minden gyerek tudja, hogy akit anya-apa beenged a lakásba, és ott helyet kínál neki, abban lehet megbízni, lehet felé nyitni” – magyarázta Pollák Éva.
A kicsiket életkorilag homogén, korosztályos csoport mellett vegyes csoportba is adhatják ma már a szülők, ahol 3-tól 7 évesig megfordulnak kisebb-nagyobb gyerekek egyaránt.
„Alapvetően a vegyes csoportban is mindig akad több egymással párhuzamosan beszélő gyerek, és valójában minden csoportban van valami előzetes struktúra. Ha máshol nem, hát az óvodapedagógus fejében, az általános intézményes keretekről, az adott óvoda saját rendjéről nem is beszélve. Tulajdonképpen mindegy tehát, milyen csoportba megy a gyerek, a lényeg, hogy a szülő jó szívvel, nyugodtan kísérje a gyereket az óvodába, és elegendő útra való pogácsát, azaz tápláló mondatot csomagoljon a gyerek batyujába.
Meséljen a saját jó emlékeiről ebből az időszakból, lelkesedjen az udvari vagy benti játékokért a gyerekkel együtt, örüljön hangosan a játszótérről már ismerős ovistársnak,
jegyezze meg, milyen puha az óvodapedagógus kezének érintése” – vélekedik a pszichológus.
A sírás sem a kudarc jele
Persze vannak, akiknél nem megy a beszokás egyik napról a másikra, sőt, akár hónapokban, esetleg években mérhető az az idő, amely alatt még mindig sírva válik el a gyermek reggel a szülőtől. Pollák Éva szerint ez nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottunk a beszoktatásban.
„Erről eszembe jut egy válófélben lévő édesanya, aki egy szülőcsoporton osztotta meg, hogy mennyire megviseli őt az állandó reggeli sírás, elhúzódó búcsúzkodás. Beszélgettünk róla, és legközelebb széles mosollyal jelentette: kész, elmúlt. Elmondta, hogy ő meghallotta, amit a csoport mondott, hogy
»a gyerek neki sír, mintha azt üzenné: mama, én szeretlek téged, mama, én sosem akarlak elhagyni«,
és bizony megbeszélte a gyerekkel, hogy ő ezt tudja. A sírós búcsúzás helyett közösen kitaláltak egy újat, amiben ölelés volt és egy titkos szó – innentől a gyerek ezzel üzent. Szóval nem, a sírva elválás nem kudarc” – mesélte. Ennek ellenére ha a dolog nehézséget okoz a családnak, érdemes segítséget kérni.
És hogy mikor tekinthetünk úgy a gyerekre, mint aki beszokott az oviba? A szakember szerint ezek a jelek utalnak rá:
- már játszik, felfedezi a környezetet,
- elkezd barátkozni: ebben nagy különbségek lehetnek,
- megtanulja, ki a számára érzelmileg elérhető felnőtt, akitől tud segítséget kérni,
- a következetes napirendet tudja tartani – ebben segít, ha állandó időpontban megy érte a szülő.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
