nemi sztereotípia

Az Amnesty International legfrissebb kutatása során megdöbbentő mondatokat idéztek a részt vevő kamaszok. A nőknek valóban a konyhában a helyük? A menstruáció tényleg okot adhat az iskolai bullyingra?

A társadalmi nemi sztereotípiák alapvetően határozták meg a társadalmi felépítést több ezer éven keresztül. Az élesen elkülönülő nemi szerepek okozta korlátok lebontására az elmúlt két évszázad során változó eredményű megoldási javaslatok születtek, azonban sokszor úgy tűnik, még mindig egy helyben állunk. 

Minden ember egyenlő?

Önmagában az, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, nem kellene, hogy bármiben is akadályt jelentsen. Emlékezzünk csak a híres középkori uralkodónőkre vagy szentekre, akik változó háttérrel indulva, de tényleg felcsillantották a lehetőségét annak, hogy a nők is képesek lehetnek mindarra, amire a férfiak. Hiszen elsősorban emberek vagyunk, annak, hogy melyik nemet képviseljük, vajmi kevés köze van ahhoz, mihez van affinitásunk. De a való életben is így van vajon?

„Mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy szembenézzünk ezzel a problémával, és ahelyett, hogy alábecsülnénk vagy igazolnánk a nemi alapú negatív diszkrimináció káros következményeit, vegyük észre a hátterében álló társadalmi okokat, és ezáltal saját közvetítő szerepünket is benne” – fogalmazta meg a Díványnak adott interjújában az Amnesty International nemek közötti egyenlőség szakértője, dr. Csernus Fanni. „Úgy gondolom, mindannyiunk célja és felelőssége, hogy kijelölt életutak helyett lehetőségeket teremtsünk.”

Van választásuk?

Megdöbbentő posztok születtek a szervezet Facebook-oldalán az elmúlt hetekben, melyekben fiatalok vallottak arról, mennyire jellemzi életüket a nemi különbségek miatti egyenlőtlenség. Egy, a kutatásban részt vevő 18 éves fiú szerint már a viselkedés elemzésekor hangsúlyossá válik, hogy vajon fiú vagy lány-e az illető. 

„Ha egy fiú viselkedik rosszul, az általában elfogadott, ha viszont egy lány, az sokszor »nem nőies«.”

A kutatás során kiderült, hogy a nemi egyenlőtlenségek valahol az óvodába kerülést követően jelennek meg a gyerekek között. Egy kisgyerek számára az egyértelmű fizikai adottságokon kívül még nem jelentkeznek nemi sztereotípiák, a fiúk éppen úgy szoktak babázni, mint a lányok, és a hosszú haj sem akadálya annak, hogy valakinek az autók legyenek a kedvenc játékai. A szülői minta azonban nemcsak szabadságot adhat az első években, hanem rá is erősíthet az előítéletekre. 

„Annak függvényében, hogy milyen mintákat látnak maguk körül a gyerekek, már egészen kis korban elsajátítják a sztereotípiákat. Ha egy gyerek azt látja, hogy otthon kizárólag az édesanyja látja el az otthoni feladatokat, illetve olyan meséket mesélnek neki, melyekben mindig anya főz, mos, takarít és mesél esti mesét, ezek a minták fokozatosan beivódnak a gyermek gondolkodásába és önképébe. Különösen akkor, ha mindezeket nem követi egy kritikus szemléletformálás – mondja Csernus Fanni. Ezt tovább erősítik a gyermekeknek vásárolt játékok, melyek gyakran a felnőtt élet imitációjára szolgálnak azáltal, hogy segítségükkel gyakorolják is mindazt, amit a környezetükben látnak. Például a babakonyha, a játék baba, a szerelődoboz vagy orvosi táska mind játék a mintákkal, a lehetőségekkel. Emellett, a felnőttek megerősítései alapján, elsajátítják a kívánt viselkedést, amit aztán magukra és másokra vonatkoztatva is alkalmaznak.”

A baba lányos játék? 

A kortárs közösségekbe való bekerüléssel pedig egyre inkább a játszótársak véleménye is terítékre kerül. Az Amnesty kutatásából egyértelműen látszik, hogy már az óvodában gyakran előfordul, hogy a gyerekek rászólnak egymásra, ha azt látják, hogy valaki nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, például nem azzal játszik, amivel sztereotipikusan „kellene” neki. Ez egyértelmű lenyomata annak, hogy már óvodában tudják, hogy a társadalom mit vár az embertől.

A társadalmi érzékenyítés évtizedek óta dolgozik azon, hogy ugyanolyan jogok illessék meg a férfiakat és a nőket, de mintha ez a közintézményekben annak ellenére nem valósulna meg, hogy pontosan tőlük – is – várjuk az egyenlő esélyeket. Ami az oviban még csak apró konfliktus a játékválasztásban, akár csak azért is, hogy hozzáférhessenek a gyermekek az adott játékhoz nagyobb vita nélkül, iskoláskorra a gyerekek számára már a környezetük által megalapozott, nem áthidalható problémává válhat. 

„A kutatásunkból azt láthatjuk, hogy a középiskolás lányok harmada elsajátította és osztja is azokat a nemi sztereotípiákat, melyek szerint a nők elsődleges feladata, hogy az otthonukról gondoskodjanak, valamint minden negyedik lány a szakmákkal kapcsolatos sztereotípiákkal is egyetért – összegzi a szakértő. Ez hatással van saját jövőképükre is.”

Szükség lenne változtatásokra, de van is rá igény

Az otthon végzett munka, melynek terhei az elmúlt évszázadok során javarészt a nők vállait nyomták, nincs sem anyagilag, sem társadalmilag megbecsülve, viszont szellemi és fizikai kihívásokkal, nehézségekkel jár. Az egyenlőtlen eloszlás komoly hátrányt jelenthet, hiszen az, aki a fizetett munkája mellett még mindezekkel is terhelt, elesik attól a lehetőségtől, hogy szakmájában kiteljesedhessen, pusztán azért, mert két fronton is helyt kellene állnia. 

„Ugyanez vonatkozik a gondozáshoz, oktatáshoz kapcsolódó méltatlanul alulfizetett szakmákra is, melyeket ugyancsak főként nők látnak el. Még napjainkban is azt láthatjuk, hogy ezekre a pályákra férfiak nagyon alacsony arányban jelentkeznek. A Központi Statisztikai Hivatal 2019-es adatai szerint a pedagógia és az egészségügy szakon tanuló hallgatók mintegy kétharmada volt nő, míg az informatikai és mérnöki szektorban tanuló hallgatóknak mindössze 16–26%-a. A szakképzések esetében a különbség még nagyobb. Azokon a területeken, ahol a férfiak felülreprezentáltak, az átlagos bruttó fizetés kétszer akkora, mint ott, ahol főként nők dolgoznak. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, ezeket a szakmákat a fiatalok számára vonzó életpályává kell tenni, ami anyagi biztonságot, sikereket és elismertséget hordoz magában – sorolja az aggasztó adatokat az Amnesty International munkatársa. A kutatásunkból a középiskolások igényei is rávilágítanak: az is fontos lenne, hogy férfi- és női szerepmodelleket egyaránt kapjanak a fiatalok ezeken a területeken is csakúgy, mint például az informatikában és természettudományban.”