Már az iskolában is a magas vékony szerep jutott Mihalik Enikőnek, ő volt az osztály „fura gyereke”, és a szeleburdisága akkor is megmaradt, amikor 15 évesen modellkedni kezdett, és hirtelen a felnőttek világába csöppent.
„Úgy álltam hozzá, mintha valami színház lenne, szerepjáték. Mint halloweenkor beöltözni, vagy Barbie-val babázni. Vannak emlékeim róla, hogy egy-két lány furcsán, kicsit rosszallóan néz rám. Hogy ez meg mit művel? Pedig csak szokás szerint jól éreztem magam” − mesélte a New Yorkból hazalátogató szupermodell, aki exkluzív interjút adott az ÉVA Magazinnak.
A kamaszévek hormonváltozásai őt sem kerülték el, mint mondja, borzasztó tinédzserré vált, azokban az években a családjában ajtócsapkodásból is jutott bőven, még egy karácsonyi fotóhoz sem volt hajlandó odaülni. „Olyanokat mondtam, hogy: Utállak benneteket, gyerekként kezeltek, tönkreteszitek az életemet, sosem hagytok békén! 20 éves korom körül bocsánatot kértem anyukámtól azokért az évekért” –mesélte Mihalik Enikő, aki huszonévesen kissé „megszelídült”.
Hiába tapasztalta meg külföldön a teljes szabadságot, modellkarrierjét tanítónői pályafutásra cserélte volna. Végül egy komoly szerződéssel mégis a tengerentúlon kötött ki, és elérkezett a megkomolyodás időszaka. „Robotüzemmódra kapcsoltam, hirtelen nem létezett más, csak a munka. Gép lett belőlem, aki úgy kel, úgy fekszik, úgy étkezik, úgy gondolkodik, úgy beszél, úgy viselkedik, hogy azzal a karrierjének jót tegyen.”
Mihalik Enikő a munka megszállottja lett, és görcsös hozzáállásából csak akkor kezdett engedni, amikor megismerte férjét, Dávidot. Nyáron született meg kislányuk, Rozi, és bár az első hetek megviselték a párt, Enikő mostanra lenyugodott, élvezi az anyaszerepet. Mint mondja, önfeláldozásra tanítja ez az időszak. „Van valaki, aki sokkal fontosabb, mint én magam. Mint az én bármim. Egész életemben egyik extremitásból estem a másikba. Mindent nagyon csináltam. Mindennel jól laktam, nincs bennem hiányérzet.”
Mihalik Enikő azt is elárulta, milyen a kapcsolata menedzserével, Kajdi Csabával, akivel 17 éve dolgoznak együtt. „Ismerem régről azt az oldalát is, amit manapság Cylának neveznek, aki úgy tud sztorizni, hogy potyognak a könnyeim a röhögéstől. De van egy másik, teljesen konszolidált énje is, a komoly üzletember, aki egyébként csupa szív, és igenis lehet vele komoly témákról beszélgetni. Az elejétől kezdve olyan volt nekem, mint egy nagy tesó. Vagy mint a szakmabeli apukám. Felkarolt. Akkor is foglalkozott velem, amikor látszólag nem foglalkozott velem.”
A teljes interjú az ÉVA Magazin 4., téli lapszámában olvasható, online formában pedig a beszélgetés egy rövidebb részlete itt elérhető.
