Ezért rajonganak a gyerekek a kukásautókért

A kukásautó-őrület nem új jelenség, nagyjából azóta létezik, amióta a szemétszállítás. Rengeteg kisfiú ábrándozik arról csillogó szemmel, hogy egy napon valóra váltja az álmát és ő is kukás lesz. Szinte nincs olyan óvodás korú gyerek, aki ne integetne vagy ugrálna örömében, ha ilyen autót lát – s persze kötelező jelleggel végig is nézik a folyamatot. Ha megtehetnék, felmásznának rá, akármilyen szagot is áraszt – vagy éppen azért. Üvöltve könyörögnek, hadd menjenek oda legalább, hogy minél közelebbről szemlélhessék, ahogy a családi szemét eltűnik a varázslatos jármű belsejében. Sokan viszik közben a plüssállatukat is, mások innivalót vagy szendvicset ajándékoznak a dolgozóknak. 

Kétségbeesett szülők keresnek fel különböző szemétszállító cégeket, hátha kölcsönözhetők a kocsik és az egyenruhák, ugyanis a fiúk egyik legnagyobb álma egy ilyen tematikájú születésnapi zsúr. Nem véletlen, hogy a legtöbb vállalat műanyag kukásautó-játékokat, tortákat, színezőket árul, sőt Amerikában már odáig fajult a dolog, hogy néhány hulladékkezelő cég biztonsági irányelveket adott ki azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei nem bírnak magukkal. Csak gyorsan a szabályok: hat méternél közelebb nem szabad menni  a járműhöz, az integetés pedig lehetőleg az ablakból vagy az ajtóból történjen. Ha mégis szabadtérről érkezne, az anyuka legyen szíves fogni a gyereke kezét. A járművezetők és a kukákat ürítő dolgozók vissza fognak integetni. Az autót pedig sem gyalogosan, sem kocsival nem szabad követni.

Ezért szeretik annyira a gyerekek a kukásautókat

Sheila Williams Ridge, a Minnesotai Egyetem gyermekek fejlődésével foglalkozó központjának szakembere szerint a rutin az egyik kulcsfontosságú tényező a rajongás kialakulása során. A minden héten ugyanabban az időpontban érkező kukásautó valami, amire várni lehet, amit ünnepelhetnek. Ráadásul a kisebb gyerekek memóriája még nem az igazi, így egy hét alatt el is felejthetik, milyen nagyszerű járgányt láttak múltkor a házuk előtt. Ráadásul a hatalmas, villogó és hangos autóban valami titokzatos dolog történik a szeméttel, az automata belerázza a gyomrába és ott különös hangok kíséretében tömöríti. A gyerekek számára maga a szemét is izgalmas lehet, egyrészt mert valami tiltott dolog, amitől a szülők óvják őket, másrészt büdös és gusztustalan, ami ebben a korban egyenlő az „érdekes és megvizsgálnivaló”-val. Persze hogy ők is ott akarnak állni, amikor a sokféle színes-szagos szemét beleömlik a tartályba, még a gép hangjait is jó hangosan hallani, a dolgozók pedig kedvesen integetnek.

Megható barátságok

A szemétszállító autók személyzete hosszan tudna mesélni arról, mekkora örömöt jelentenek a rajongó, integető, kiabáló, örömteli gyerekek reakciói. Időnként akár barátságok is születhetnek. Ez történt az ötéves Isaac Sparrow esetében is, aki természetesen rajong a kukásautókért. Minden születésnapra, ünnepre szemétszállító kocsit kér. A füvön állva várja a kiérkező autót és dolgozókat, akik közül van, aki visszainteget és van, aki nem. Egyetlen férfi akadt, aki sosem hagyta ki az üdvözlést: Trevor McPherson. Akármilyen rossz napja is volt, Trevort mindig felvidította a lelkes kisfiú. Idővel apró ajándékokat, matricákat vitt neki, és elkezdődött köztük egyfajta barátság, ami azóta is tart. Amikor Trevor nem dolgozott többé szemétszállítóként, Isaac vigasztalhatatlannak tűnt, ám azóta megoldották, hogy így is találkozhassanak néha egymással.

Egy másik kisfiú, Wolfgang Reader is hasonló rajongással integett a kukásoknak, pandémia ide vagy oda. Közülük ketten, Drew és D. J. mindig szántak rá időt, hogy pár kedves szót váltsanak vele. Ha látják, hogy nincs kint, rájuk várva, akkor dudálnak neki. A kisfiú annyira kötődik hozzájuk, hogy amikor megkérdezték tőle, kiket hívjanak meg a járvány miatt szűk körű születésnapi bulijára, habozás nélkül a két férfit említette. Kedvességéért cserébe egész kukásautó tematikájú partit kapott a szemétszállító cég segítségével. Négy kukásautó vonult fel dudálva, a szomszéd gyerekek üvöltve lógtak az ablakokból. Wolfgang szóhoz sem jutott az örömtől. Háromnegyed órán át játszhatott a kukásokkal, és kb. húsz másik gyerekkel, akik azonnal odarohantak. 

S hogy lássuk, nem csak kisfiúk vannak oda a kukásautókért, álljon itt a hároméves Brooklyn Andracke története. A kislány nemcsak integet kedvenc dolgozójának, Delvar Dopsonnak, de legutóbb a születésnapjáról egy sütit is kivitt neki. A meghatódott férfi egy héttel később egy Jégvarázs-játékcsomaggal viszonozta a gesztust, amit egy hét múlva egy „Köszönöm, Delvar!” felirattal hálált meg a család. Apró kedvességek, de nagyon is sokat számítanak.