7 jel, hogy időnként te is mérgező szülő vagy – és tippek, hogy változtass rajta

GettyImages-827811290

A legtöbb ember nem szándékosan toxikus. Van, akinek a neveltetése, másokat a kapcsolataik vagy a temperamentumuk tesz azzá. A szülőség rengeteg kihívással jár, nem mindig tudjuk az elképzeléseinkhez tartani magunkat, miközben igyekszünk mindig a lehető legjobbat kihozni magunkból.

Elvárni azonban, hogy tökéletes szülők legyünk, teljesen felesleges. A gyerekeinknek sem tökéletes példára van szükségük, hanem olyan emberekre, akik támogatják őket, nem félnek hibázni, bocsánatot kérni, és ha szükséges, megtörni a berögzült mintákat. A gyerekek rugalmasak és megbocsátók, és sosem késő javítani a helyzeten. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy felismerjük a problémát.

1. jel: A gyerekek egymáshoz való hasonlítgatása

Lehet, hogy van egy gyereked, aki hajlamos betartani a szabályokat, időre elvégzi a feladatait és jó jegyeket hoz haza – és van egy másik, aki nem. Lehetetlen nem észrevenni a temperamentum- és viselkedésbeli különbségeket, ezeket azonban jó, ha megtartod magadnak. Jó eséllyel ugyanis a gyerekek is látják, hogy mi mindenben különböznek, azzal viszont, hogy az egyiket a másikhoz hasonlítod, nem segíted a fejlődést. Épp ellenkezőleg: rombolod a gyerek önbecsülését.

A gyerekek különbözőek, és ez így van jól. Vannak, akik nagyobb kihívásokat állítanak a szüleik elé, és jellemzően ők azok, akik felnőve lenyűgözik a szüleiket azzal, akivé válnak. Addig pedig azzal teszed a legjobbat, ha még jóindulatból sem hasonlítgatod őket másokhoz.

2. jel: A szülők problémái a gyerek vállán

Szuper dolog, ha a gyerek olyan környezetben nőhet fel, ahol nyílt és őszinte a kommunikáció. Ennek azonban nem szabad átlépnie azt a határt, amikortól a felnőttek problémái a gyerek vállát nyomják. 

A gyerekünk nem az az ember, akivel a kapcsolatunk kihívásairól, a pénzügyi szorongásról vagy a munkahelyi terheinkről való beszélgetést le kell folytatni.

Még akkor is, ha úgy érzed, pillanatnyi megkönnyebbülést hozhat, ha kiöntöd a lelked a gyereknek, vedd számításba, hogy ő nem ugyanazokkal a perspektívákkal rendelkezik, mint te. Lehet, hogy te csak kipufognád magad, amiért a gyerek apja indulás előtt már megint nem vitte ki a szemetet, a gyerekben viszont ez félelmet kelt, hogy esetleg el fogtok válni. Emellett fontos szem előtt tartani azt is, hogy a gyerekek gyakran automatikusan önmagukat hibáztatják a rajtuk kívül álló dolgok miatt is.

3. jel: A frusztráció levezetése a gyereken

Időnként mindannyian felemeljük a hangunkat. Van, hogy veszélyhelyzetben kiabálunk, néha azért, mert szeretnénk, ha meghallgatnának minket, máskor pedig egyszerűen csak elveszítjük a türelmünket. De ha sikerül felismerni azokat a mintákat, amik újra és újra frusztrációhoz vezetnek, lépéseket tehetünk a nyugodtabb otthoni légkör felé.

Dr. Jeffrey Bernstein gyermekpszichológus szerint ha szülőként képesek vagyunk felismerni, hogy a saját frusztrációink miként befolyásolják a gyerek viselkedését, a dolgok gyorsan megváltozhatnak. Ha rohanósak a reggelek, szánjatok több időt a készülődésre, vagy hagyj öt perccel többet a gyereknek, hogy egyedül vegye fel a cipőjét. Ahelyett, hogy a gyereken vezetnéd le a készülődéssel járó stresszt, keresd meg, hogy miként tudod csökkenteni a frusztráció mértékét.

4. jel: A gyerek érzéseinek elutasítása

A felmerülő nehézségek esetén a legtöbben hajlamosak vagyunk azzal nyugtatni a gyereket, hogy minden rendben lesz. Hiszen tudjuk, hogy így lesz. Igyekszünk megfékezni a szorongását, de sokszor épp ellenkező hatást értünk el vele, hiszen stresszhelyzetben támogatásra és megerősítésre van szüksége.

A gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megéljék az érzéseiket. És előfordul, hogy erre nem mindig a legmegfelelőbb módot választják, de minden esetben szükség van arra, hogy érvényesítsék, amit éreznek. Amikor figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek érzéseit (Fejezd be a sírást vagy Nincs okod arra, hogy így érezd magad), akkor olyan környezetet teremtünk, amiben érzelmileg nem érzik biztonságban magukat.

5. jel: Büntetéssel fegyelmezés

Meg kell-e tapasztalniuk a gyerekeknek a tetteik következményeit? Természetesen. De ha a fegyelmezés büntetés formájában érkezik, több kárt okozunk, mint amennyit profitál belőle a gyerek.

Karen Young pszichológus szerint ha túl keményen állunk a gyerekeinkhez és minden rosszért megbüntetjük őket, végül félelemből fognak cselekedni. Ennél sokkal fontosabb lenne, ha úgy éreznék a gyerekek, hogy akkor is teljesen rendben vannak, ha néha tévednek vagy rossz döntést hoznak.

6. jel: Negatív címkézés

A címkék észrevétlenül válnak a mindennapi kommunikációnk részévé. Először csak egy viselkedés leírására használjuk őket, a rendszeres használat azonban rövid idő alatt azt eredményezheti, hogy a gyerek félénknek, válogatósnak, makacsnak vagy lustának gondolja magát.

A gyerekek abszolút tényként kezelik a szavainkat, ezért különösen veszélyesek a negatív címkék.

Hívj egy lányt akaratosnak, és megtanulja megtartani a véleményét magának. Hívj egy fiút túlérzékenynek, és megtanulja, hogy hogyan tudja elfojtani az érzéseit. Nevezz egy gyereket válogatósnak, és még inkább elzárkózik majd az új dolgoktól. Emellett érdemes kerülni az olyan általánosító kifejezéseket, mint a mindig vagy a soha. Ezek ugyanis tovább erősítik a beágyazott viselkedési mintákat.

7. hiba: Túlféltés

Az úgynevezett helikopterszülők azok, akik nem hagyják, hogy a gyerekek önállóan nézzenek szembe a felmerülő nehézségekkel. Mindig mindent megoldanak helyettük, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerek elkerülje a kihívásokat, és bár a szülőket a legtöbb esetben jó szándék vezérli, valójában sokkal többet segítenének a gyerekeiknek, ha abban támogatnák őket, hogy egyedül oldják meg a problémákat.

A kompetenciák elsajátítása nem egy pillanat alatt történik meg, idővel azonban minden gyerek megtanulja, hogy miként álljon helyt a nehezebb körülmények között is. Ki fogja borítani a tejet, amikor először próbál majd önállóan önteni magának? Valószínűleg igen. De a tej kiborítása arra tanítja, hogy legközelebb kisebb lendülettel, óvatosabban döntse majd meg a dobozt. Így fejlődik a kompetenciája.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden, a konyhakövön szétterülő liter tejhez mosolyogni kell. De érdemes észrevenni azokat a lehetőségeket, amik a mindennapjaink részét képezik, és segítenek, hogy a gyerekünk magabiztossá és önállóvá váljon.

Oszd meg másokkal is!
Mustra